2010. december 31., péntek

Esztendővégi hóbanfutás

Ezek a diégós fiúk MOM-os fiúk mindig kitalálnak valamit! Képesek voltak (hetet-) havat összehordani a terepre, és még meg is csavarintották az év utolsó versenyét! Köszi, jó volt! :)

Már az alap-kitaláció is szimpi volt az első versenykiírásban (miszerint tömegrajt+2 pont kihagyható a pályából), de aztán megérkezett a v2.0 amiben még szuperebb játékszabályok születtek:
  • tömegrajt - szuper-frusztráció már az elején :)
  • 20 ellenőrzőpont összesen 30 megszerezhető pontértékkel, egy-egy ellenőrzőponton 1,2 vagy 3 pont szerezhető.
  • pontbegyűjtős pálya - menj amerre akarsz :)
  • kategóriánként meghatározott mennyiségű pontértékkel kellett visszatérni.
Bár tavasszal és amikor még formában voltam biztos jobban ment volna ennyi agymunka, de ettől függetlenül vártam ezt a kis futást. Évzáró hóka-mókának pont tökéletesnek ígérkezett. Bár a nevezéskor szerintem sokan feltették magukban a kérdést hogy "valóban akarok én -5 fokban bokáig érő hóban futni?" - de végül is több mint 50 ember igennel válaszolt :)

A tömegrajt olyan gyorsan megtörtént, hogy szinte észre sem vettem. Odamentünk a rét közepére, még bambultam jobbra, bambultam balra, kerestem az ismerős arcokat. Egyszer csak Isti kezembe nyomott egy gyanúsan kicsi papírdarabot, amiről először azt hittem hogy a játékszabályok kinyomtatva, de aztán kiderült hogy ez a térkép :) és közben már hallottam hogy "3 ... 2 ... 1" és nekilódult a tömeg. Nekem 27 pontot kellett szereznem, de nem készítettem előzetes terveket, gondoltam majd adja magát. Rápillantottam a térképre és az volt a döntésem hogy kimegyek a terep északnyugati szélére, onnan kezdem a begyűjtést. Mivel a 14-es után a 8-as felé vettem az irányt, már egyértelmű volt hogy az 1. pontot kihagyom, 1-es pontértékkel. Gyorsan kerestem mellé egy kétpontosat, rögtön meg is találtam a 16-os személyében. Innentől már csak a többi begyűjtése várt rám, de konkrét sorrendet még ekkor sem terveztem.

Az tisztán látszott hogy a 15-ös után átkerülök a nyiladék túloldalára (próbáltam középen átmenni, de inkább a kerülőt választottam), és az ott lévő pontokat kell felfűznöm. A terv jó volt, de a térkép szélén lévő 19-es pontot nem vettem észre, így azzal nem is terveztem. Így ehhez utólag kellett visszamennem, de szerencsére csak egy egyenes sprintet kellett levágnom, amit hamar letekertem. Az utolsó csoport a déli részen volt, keletről kezdtem a begyűjtést, de itt is kapkodva terveztem, a 11-es után a 17-es helyett a 12-esre mentem, így plusz szintre kényszerültem. Ráadásul a 17-es után ki tudja miért jobbra indultam el, de ezen már csak nevettem mikor észrevettem :)

Pontfogás sorrend: 14-18-3-2-15-4-5-6-8-9-7-19-20-10-11-12-17-13

Sok pici melléfutással, sok helyen hibás útvonaltervezéssel végül 5950 métert futva (110m szint) 50:47 alatt értem be a célba, teljesítve a feltételeket. Így aztán a 10. lettem a sorban a 15 indulóból.

Köszönet a szervezőknek a remek mókáért, igazán kitettek magukért hogy kitalálták ezt az átlagostól eltérő futást, jól sikeredett, és a napsütés a szép havas erdő mellé csak extra ráadás volt.

BUÉK!

Bookmark and Share

2010. november 28., vasárnap

Összegzés és tervek

Arra gondoltam, jól jönne egy summázása az elmúlt egy évnek, már csak amiatt is hogy ha később visszaolvasom majd az irományaim, lehessen hasonlítani. Nézzük mi is történt 2010-ben.

Év elején kitűztem hogy mind az öt bajnokságot kipróbálom, ez sikerült is. A nappali OB-val pont két év telt el hogy elkezdtem a tájfutást, méghozzá pechemre egy elég erős F35-ös kategóriába. Nem nagyon sikerült még felnőni a feladathoz, a mezőny végén kullogok, idén az összetett eredményem a 10. lett, a 11 értékelt versenyzőből. Bajnokságonkénti bontásban így néz ki a dolog:


A HOB nagyon betett, előtte életemben egyszer futottam csak 20km-t. Az éjszakain jól ment a tájékozódás, de erőnek híján voltam. A KOB-on a 36 fokos hőség betett, majdnem fel is adtam a kimerültség miatt. A sprintet csúnyán elrontottam - agyban nem voltam ott. Az ONEB-re betegen érkeztem, de szintén inkább a helyes döntések hiánya vitte el az "A" döntőt.

A teljes évben a bajnokságokon kívül 16 belföldi és egy külföldi versenyen fordultam meg, összesen 25 versenynappal. Ezen kívül még 13 darab 3sz versenyen is koptattam a futócipőmet. 

2011-ben is szeretnék ott lenni mind az öt bajnokságon, természetesen jobb eredményeket elérve mint eddig. Talán a tájfutásban eltöltött idő segít több tapasztalatot gyűjteni, ezzel pedig jobban boldogulok majd a versenyeken - már ami az agymunkát illeti. A fizikum pedig - nos, az első 35 évem túrázással és kerékpározással ment el, nehéz átállni a futómozgásra, de azért szép lassan belerázódom, igyekszem tenni is érte. Már készül a HOB-ra az edzéstervem, ami azt hiszem hogy a legfontosabb, úgy gondolom utána már szinten tartanak a többi versenyek.

Eleinte úgy voltam vele, hogy mindenképp szeretnék elmenni a WMOC-ra. Már majdnem le is adtam az előnevezést most a kedvezményes időszakban, de aztán hirtelen meggondoltam magam. Egyrészt kicsit megijedtem, hogy vajon ott-e a helyem ilyen felkészültséggel egy világversenyen. Másrészt nézegettem a költségeket és a programot, és mindezen tényezők együttes értékelése alapján úgy döntöttem, inkább a Hungária Kupa az a verseny, amin szívesen ott lennék, és kipróbálnám, milyen 5 napon keresztül folyamatosan futni. Megszerettem az alföldi terepeket, és Matyiék rendezésében is biztos vagyok hogy jó lesz.

Most pedig jön a téli álom, tartós ébrenléttel.

Bookmark and Share

2010. november 25., csütörtök

Minden út a négyeshez vezet? - Őszi Boróka 2010

Még a bejegyzés megírása előtt felfrissítettem az emlékezetemet, és megnéztem tavaszi borókás szereplésem. Megdöbbenve tapasztaltam - mivel tényleg semmi prompt emlékem nem volt - egy sor hasonlóságot: a február végi versengésen is összetettben a negyedik helyen végeztem, akkor is első nap nyolcadik voltam, közel azonos perchátrányom volt összetettben ... ez már azért félelmetes! Az persze más kérdés, hogy a mostani eredményhez teljesen más út vezetett.

Míg tavasszal szörnyű időjárás és szörnyű torokfájás gyötört, most ez nem volt elmondható: csodaszép idő és jó közérzet jellemezte a szombatot, a vasárnapot pedig egy kis fáradtság, és enyhén borult, kicsit szemerkélős, de futásra abszolút megfelelő időjárás. A hosszú (első nap 1,2 második nap 2,3km-es) rajthoz vezető utak remek lehetőséget nyújtottak a bemelegítésre, ki is használtam. És persze - rendezéstechnikailag megszokott módon - első nap kaptuk az igazi dzsungelt, vasárnapra pedig a gépemberek pályája maradt.

Első napi dzsungel-pálya
A felrakott térképek az általam bekacskaringózott útvonallal igazából magukért beszélnek, néhány momentum szorul csak magyarázatra.
Az első nap nagyon nem éreztem az átjárókat, nem tudtam olyan precízen kiolvasni a térképet, több apró melléfogás is megesett. Egy igazán nagy (kb. négy perces) a 6-7 átmenet: a hatos után az útról letérve egy 90 fokos hiba, természetesen a vadetető felé akartam menni, de később vettem csak észre hogy rosszul áll a tájoló. A hetes előtt a völgy tetején pedig már a fene sem tudja hogy miért vágtam át jobbra a gerincen.

Második napi gépember-pálya
A második napon igyekeztem a sebességre helyezni a hangsúlyt, tudván hogy pörgős pálya lesz, ez persze belesodort több apró hibába, mint például a rossz kifutás a hármasról és a hatosról. Amin egyértelműen a dobogó múlt, az a 8. pontfogás elbukott másfél perce: nem találtam a bejáratot, szenvedtem, aztán végül kifutva az útra és megkerülve a kúpot értem oda.

Második nap, elgyötörten.
Köszi a képért tájfotós!
Az első napi 8. hely után, mivel a dobogó mindössze 2,5 percre volt (tudtam hogy Kocsik Árpi nem lesz vasárnap) abszolút reménykedtem a bronzéremben, igyekeztem ezért mindent meg is tenni vasárnap, de sajnos nem jött össze. Hazudnék ha azt állítanám hogy nem voltam csalódott, de az is igaz hogy már hazaérve abszolút jó érzés maradt bennem: úgy éreztem jól kifutottam magam a hétvégén, a negyedik hely pedig ebben a mezőnyben egészen elviselhető eredmény.

Jó volt látni a több mint háromszáz résztvevőt, élvezni a büfét (hát még az akciós tea vasárnap, hihihi), és persze a kihangosítást. A pályák kemények voltak, ahogy az illik. Remélem azért jövőre tudnak még mit fokozni a szervezők.



És a szokásos befejezés: mikor lesz már jövő tavasz, hogy újra visszatérhessek a Borókába? :)

Bookmark and Share

2010. november 7., vasárnap

Derűre ború, borúra derű - Őszi Spari 2010

Evidencia hogy nincs két egyforma futás, és ezt ez a hétvége is jól bizonyította. Mint ahogy azt is, nálam a második napok mostanában jobban sikerülnek. A kérdés, mennyire befolyásolhatom ezt.

Szombaton reggel 9-re sikerült leérni Csákberénybe, és a kocsiból kiszállva trópusi meleg csapott meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe előtt 1 nappal már reggel 14 fokon állt a hőmérő higanyszála, és  napközben 20-ig meg sem állt. Fullos tavaszi hangulata volt a dolognak, egy szál vékony felsőben is frankón izzadtam. De azért jól esett, sőt azt sejtettem, jótékony hatással lesz a futásomra az igazán kellemes idő. Nos a fene tudja - így utólag - számított-e bármit is.

Indulás után rögtön elkapcsoltam az órám kijelzőjét, hogy még véletlenül se lássam az időmet: fussak ahogy tudok, illetve ahogy módom nyílik rá. És mondogattam magamban a versenyre kitűzött szabályt: nem változtatunk a terven! De hiába. A kettes előtt végül csak nem mentem el az úton a településhatárig, és hagytam volna magam megvezetni a töltéssel és a földletöréssel, hanem levágtam, és ezzel jól bele is keveredtem a környékbe. 4 perc hopp. Az 5-6 emelkedője totál kiszívott, talán ezért is sikerült ilyen rendkívül csúnyára a következő két átmenet. A 7. felé abszolút nem éreztem a terepen hogy felfelé húzok, pedig a track jól mutatja mi történt. És sajnos hiába néztem körbe, nem esett le hogy hiányzik egy hegy és egy völggyel több van. A 9-10 átmenet is gyilkos volt, hamar lejött hogy mi a helyes útvonal, de végigcsinálni ... Aztán egész jól elvoltam, a 14. pontnál volt egy kis túl- és melléfutásom, majd bezötyögtem a célba. Reggel induláskor 70-75 perc közé terveztem, az eredményeket nézve a terv jó volt, de az eredmény 86:28 lett. Ez sajnos csak a mezőny végére volt elég, 12 célba érkezőből a 9. lettem. A részidőkből látszik hogy 6 perc maradt a 2., 7., 8. pontokba a hiba miatt, a többi a gyengeség. A 8.9km-es pályán végül 11,7km-t futottam, mindezt 300m szinttel. Hát ez tényleg sok. De a durva hogy 21B-ben még Düdü is megfutotta a 72 percet ezen a pályán ... most mit mondjak? Virsli vagyok :) Düdü meg nagyon menő!

Őszintén szólva erős kétségeim voltak hogy érdemes-e indulnom vasárnap is, de aztán győzött az igen. Kevés alvással, és fáradt izmokkal, valamint elöl-hátul bekapcsolt ködlámpával érkeztem vissza az előző napi tett helyszínére. Persze egy órával korábban volt, de azért vészjóslóan néztem körbe: ilyen tejfölben kell majd  futni? A köd aztán felszállt, de a felhők maradtak, a hőmérséklet pedig pont a fele volt az előző napinak. Jól felöltöztem, de még így is enyhén fázva értem ki a rajtba, ráadásként még a baj térdem is fájdogált. De azért igyekeztem vidám lenni, és ebbe a körülmények is besegítettek. Amikor ugyanis kivettem a térképet a helyéről, elsőre rögtön visszaraktam, gondolván ez a sajtcetli nem lehet az enyém. Pedig de. Aztán nekilódultam az alig tenyérnyi papírdarabbal.

Az első két pontra biztonsági megközelítést választottam, kihasználva az utakat, így a szemem és az agyam is jól átállt a feladatra, utána már egyre jobban elengedhettem magam. A hatos pontnál befogtam egy vetélytársat, nagy valószínűséggel a mezőny osztrák tagját. Jó darabig nem tudtam szabadulni tőle, aztán a 11-12-13 átmenetet megpörgetve némi előnyre tettem szert, és így míg ő a 13. pontot fogta, én már eltűntem a hegyoldalban a bokrok között. A pálya amúgy jól ment, a 10. és 16. pontokon kívül nem volt más mellémenés, és ez a kettő sem volt több 1 percnél. A 18. után pedig maradt erőm belesprintelni is a végébe. A befutás után örömmel hallottam Kocsik Árpi szavait: "Nagy Sándor érkezett az 5. helyre" - köszi Árpi ezúton is, jól esett így megérkezni. Ezután megnéztem az órámat: 68:09 lett a vége, két perccel jobb mint amit vártam. Persze a pálya könnyebb volt mint tegnap, kevesebb (240m) szinttel, és szerintem kevésbé technikás vonalvezetéssel. A kiírt 8,7km végül futva 10,4 lett. Sajnos a második napra csak hat emberke jött el, közülük a harmadik lettem, összetettben pedig a két nap eredményei alapján a 6 értékelhető összidőből az 5. az enyém.

Befutópont után az első napon
Érdekes a két nem is olyan különböző pályán futott két alapjaiban más eredmény, tekintve azt is hogy az első nap a körülmények jobban indokoltál volna a szebb eredményt. Az ONEB is hasonló volt: második nap sokkal szebbet produkáltam. Jövőre lehet hogy kipróbálom, hogy minden fontosabb verseny előtt pénteken elmegyek egy térképes edzőfutásra. Talán csak egy kis bemelegítés hiányzik az ilyen nagyobb versenyek előtt.

És itt a végén azért hadd illesse pár dicsérő szó a rendezőket! Remekül kialakított versenyközpont, jó térképek és pályák, élő közvetítés (speaker), on-line versenyeredmények, a routegadget-re felkerülő versenypályák: olyan volt ez mint amilyennek 2010-ben egy kétnapos versenynek lenni kell. Köszönet a remek szervezésért!

Bookmark and Share

2010. október 27., szerda

Városmajor ötödszörre

Remek mérője a tájfutásban eltöltött időmnek az, hogy mennyi Városmajorban rendezendő 3sz futáson vettem részt. Remélem egyszer majd azt írhatom hogy a századik :)

No de hát tényleg - nem lehet megunni! Ráadásul fel is csillant az szemem mikor megláttam hogy Kocsik Árpi tervezte a pályát. Persze úgy lett volna stílusos ha futás közben a park közepén némi kihangosítással kommentálja is amit lát, de ehelyett be kellett érnünk egy "m1" matricás tévékamerával. Tényleg, tudja valaki hogy a felvett anyagból mi készül, és az majd hol lesz látható?

A futás egyébként a már megszokott élményt adta, én a szokásos 1 perc hibámat hoztam (1., 10., 13. pontokra), viszont jó hír, hogy a tavalyinál alig lazább (3/4-es teljesítmény) futással majdnem azonos tempót sikerült diktálni, azzal a különbséggel hogy akkor majdnem a halálomon voltam mikor beértem, most viszont kevésbé éreztem a futás okozta terhelést. A pályakitűzés amúgy tetszett, jó volt az 1-2, 6-7, 9-10 kirakása, hisz benne volt a pakliban hogy valaki benézi a teljesen azonos irány miatt. És tetszett a pontok futásiránnyal ellentétes oldalra történő elhelyezése is :) A 3200 méterre kiírt hosszú pályán végül 3960 métert futottam 20:18 alatt (érdekesség: Eszti utánam indult, nem is láttuk egymást, és ő 20:19-et jött), ezzel úgy az első negyed végére saccolom magam helyezésileg. A győztes gondolom úgy 16 perc körül lesz [...] Hopp, megjött az eredmény: 13. lettem a 64 beérkezőből (ej, 10 mp kellett volna hogy Gyimesi Zoli elé kerüljek), és viszont 17:15 lett a győztes idő (Isti otthon maradt).


Említésre méltó esemény, hogy Béla klubtársunkat már ott láttam a versenyen, pedig két hete történt hogy elnyelte őt egy beton-akna a Hosszú-rét terepen. Hát, Béla nagyon kemény. Le a kalappal!

Bookmark and Share

2010. október 18., hétfő

ONEB 2010 - "címvédés"

Nem sokkal több mint két évvel azután, hogy elkezdtem tájfutó versenyekre járni, ezen a hétvégén bizonyítékát adtam annak hogy méltón viselem címemet: dilettantizmuson címvédése makulátlan volt.

A hét közben jött gyengeségemet nem nagyon tudtam kipihenni, sajnos csak péntekre sikerült egy nap szabit kiutalnom magamnak, így szombaton délben meglehetősen leverten és még enyhén fájó torokkal álltam a rajthoz.  Utólag most már azt mondom hogy a pálya pontosan annyival volt könnyebb az elvártnál, mint amennyivel én gyatrábban álltam neki a versenynek. Tehát jórészt inkább a figyelmetlenségen múlott minden. Látszik ez például a részidős eredményekből, sőt vizuálisan is a routegadget-en: a nálam 10 perccel jobb időt futó Kiácz Bencéhez képest az 5. ponton (ameddig nem hibáztam) még előnyöm volt, és a 7. utáni részidők sem olyan rosszak. Tehát egyértelműen a 6-7 hibája, és nem feltétlen a lassabb futás okozta a 29. helyet, és ezzel a "B" döntőbe kerülést. A 6. pontra a felső szekérúton terveztem menni a kanyar ívéig, és onnan betámadni, de a rengeteg kidőlt fa miatt döntöttem úgy hogy az út alatt folytatom, ahol aztán elvesztettem a fonalat. Ennél még az is jobb lett volna ha a betonig futok le és annak az íve után mászok vissza picit - biztosabb támadóponttal. A 7.-re dettó: nem vártam meg a beton ívét, levágtam előbb, bele is csúsztam az árokba rendesen.

Mindennek köszönhetően vasárnap a "B" döntőben futottam, korai rajtidővel, és köszönhetően a szombat délutáni intenzív pihenésnek némiképp jobb közérzettel mint előző nap. Itt már a futás is jobban ment, nem éreztem ólom-nehéznek a lábamat mint szombaton. Az útvonalválasztásnál igyekeztem inkább a biztonságra menni, még ha az kerülővel is jár - ez rögtön az 1. átmenetnél látszik is (de hasonló megfontolások vezettek a 10. és 11. átmeneteknél is). Az hogy a 2. pontra az árokban megyek jó ötletnek tűnt, pedig így utólag fent talán gyorsabb lett volna. A pálya első mumusa a 9. pont volt, igyekeztem szintet tartani, sőt úgy emlékszem felfelé is húztam, de valójában ez nem így volt, és a fejemben rosszul is modelleztem le a térkép alapján hogy mit kell látnom, így ott hagytam kb. 2 percet. De az igazi baki a végén következett, amikor már magabiztosan kész tervvel igyekeztem a 11. pont felé, de egyáltalán nem tanulva az előző napi hibámból megint utolsó pillanatban változtattam meg az elképzelésem, és előbb tértem le az útról, méghozzá két gerinccel. De aztán a végét megnyomtam, és látszik is hogy ennek volt értelme, alig hajszállal csíptem meg az első helyet. Sőt, a mezőny szoros volt, 1 percen belüli idő jutott a harmadik helyezettnek is.

Az eredmények:
Selejtező 64:20, légvonaltáv 6,4km, futott táv: 8km, helyezés 29/33.
Döntő: 67:29, légvonaltáv 7,4km, futott táv: 9,4km, helyezés: 1/9.

A tavalyi ONEB-nél egy iciripicivel sikerült jobbnak lennem, de tegyük hozzá: mindkét nap nagyon könnyű pályán. Akárhogy is, de a lelkesedésem töretlen, és a dugókát sem rakom el a fiók mélyére, sőt! Lesz még itt olvasnivaló, bőven.

Bookmark and Share

2010. október 13., szerda

ONEB előtti napok - gyengén

Hamar elrohant ez a pár hét, és a naptárba nézve vészesen rikolt rám a nagy piros karika a lap szélén, benne négy betű: ONEB. Meglátjuk, beérik-e a felkészülés gyümölcse, sikerül-e kicsit erősebben rajthoz állnom.

A nagy megmérettetés előtti utolsó hét első napján a szintfelmérő körömet mentem futni. Sajnos nem jó passzban. Fáradtan értem a parkolóba, és hiába a jó alapos bemelegítés, ólomnehézségű lábakkal indultam neki a körnek. Azt tudtam hogy ebből nem lesz jobb, mint múlt alkalommal, pedig szerettem volna. Árpád-kilátóig még ment valahogy, de az Újlaki-hegy felé már nagyon éreztem a vádlim, úgy tűnt szinte egy helyben tipegek, és sosem érek fel. Vissza is vettem a tempóból, hogy elkerüljek egy esetleges izomgörcsöt. Úgy sejtettem, bőven 40 perc fölött lesz az időm. A lejtőn próbáltam még belefutni, de az is csak mérsékelten ment.
 
Aztán visszaérve a parkolóba jött a meglepetés: 38:19, azaz csak 40 másodperccel rosszabb mint az előző alkalommal, amikor nagyon jó formában voltam. Aztán hazaérve és a részidőket nézve újabb meglepetés: ez a 40 másodperc is egyenletesen oszlott el, ráadásul ehhez az alig rosszabb eredményhez egy sokkal alacsonyabb pulzusszám társul. Hát döglött krokodil legyek ha értem :) A terv nem sikerült, nem vittem 35 perc alá, de ennek ellenére úgy érzem, sikerült fejlődnöm. Meglátjuk mire lesz elég.


Szerdán kilátogattam Gazdagrétre, a 3sz mókára. Tavaly a házak közötti terep is tetszett, de mostanra mást ígértek a szervezők. És tényleg. Hosszúrét és Madárhegy környéke volt a verseny színhelye, fele bokros-fás sztyepp, fele házak közötti terület. Sajnos a hétfői fáradtság és gyengeség még kitartott, sőt, melléjött egy kis torokfájás is, ezért ismét nem tervezhettem nagy futást, inkább próbáltam a pontosságra és a jó útvonalválasztásra figyelni. Egy-két kis hibától eltekintve úgy gondoltam ez ment is, folyamatosan futottam, kevés megtorpanás volt. Igazán nagy gondolkodást inkább a bokrok közötti kanyargások igényeltek, ott néha azért körbe kellett nézni, és a tüskék is csak lépegetést vagy lassú kocogást engedtek.

Az 5,2km-es pályán 6,8km-t futva értem be 42:20 alatt, nem is vártam jobbat, szerintem a menők majd olyan  31-32 perc között jönnek, hiszen a pálya döntő többsége inkább csak a futásról szólt. [a sejtésem bejött, Isti nyerte 31:17-tel, én a 13. helyet csíptem meg a 42 beérkezőből] Beérkezés után Oszinak jeleztem hogy mintha a 15. pont nem lenne a helyén, mert odafelé menet láttam a 11. pontot, enyhén mentem csak utána felfelé, mégis utána 15. pontig egy csomót kellett leereszkednem. Sajnos a track nem ezt mutatja, hanem azt hogy minden a helyén volt és én vettem fel túl sok szintet. Utólag nézve a 3-4 átmenet is jobb lett volna talán északról, ám a 10-11 az igazán nagyon fura: én úgy emlékszem hogy végig a jelleghatáron próbáltam menni, és az látszik, hogy a végén ráadásul be is csúsztam egy bokor mögé. Hmm.

Összességében jó kis móka volt ez, főleg így hétköznap délutánra. A térkép igazán jó munka, én  legalábbis megtaláltam magam a folyosókban ahol kellett. A hétre ennyi volt az edzés, remélem a gyengeség elmúlik szombatra, és kellő felkészültséggel állhatok a rajthoz. A cél a selejtezőn és a döntőn is a 15-20 hely között célba érni, ehhez úgy érzem leginkább egy hibátlan futás tud hozzásegíteni - azon leszek.

Bookmark and Share

2010. október 10., vasárnap

Hirtelen jött - szép emlék lett

És történt pedig ezen a szép vasárnapon, hogy minden előzetes tervezés és nekikészülődés nélkül egyszer csak egy tájfutóverseny versenyközpontjában találtuk magunkat...

Esztivel épp hazafelé tartottunk egy Bakonyban eltöltött túrázós programról vasárnap délelőtt, amikor is a Sörédet Csákvárral összekötő úton megláttunk egy bóját. Fék, kanyar vissza, gondolunk bekukkantunk mi történik itt. És hopp: azt láttuk hogy bizony egy verseny zajlik. Megérdeklődtük a helyzetet, és kiderült hogy a Fejér Megyei Normál távú Egyéni Bajnokság rendezvényére csöppentünk be. Hát ezt nem hagyhatjuk ki - gondoltuk, és eldöntöttük hogy ha lehetőség van rá kinézünk a terepre. A-E voltak a pályák megjelölve, mi a "C" középutat választottuk a maga 4300 méterével. Mivel mindössze egy elég merev talpú túracipő, és egy nem túl rugalmas hosszú szárú túranadrág állt mindkettőnk rendelkezésére, ez egy optimális megoldásnak bizonyult. A gyönyörű napsütés, és a csodaszép őszi Vértes egyértelműen "kötelezővé" tette a részvételt, nem is beszélve a tájfutás iránti szenvedélyünkről.

Farmerban, utcai ruhában megjelenve, és kicsit furcsán kérdezősködve biztosan nem keltettünk nagy bizalmat a szervezőkben, de ők nagyon kedvesek voltak: kaptunk dugókát is, és felszóltak a rajtban álló indító embernek hogy várjanak meg minket. Én indultam előre, Eszti 5 perccel utánam, és mivel a nálunk lévő használható tájolók száma egyre korlátozódott, ő így enélkül vágott neki a pályának. A terep remek volt, de hát ebben a futásra teljesen alkalmatlan felszerelésben inkább csak a kocogás ment, de legalább volt időm nézegetnem a térképet. A feladatok közül egyedül az 5. pont tréfált meg, simán elmentem mellette, de aztán egy kis körrel megtaláltam, bő másfél percem ment el vele. Ezután már csak a 11. pont előtti gödörben történő hasra esést kellett tenyérrel tompítanom, és egyébként vidáman, gond nélkül lecsurogtam a célba, 38 perces idővel.  Eszti nem sokkal később megérkezett, 10 másodperccel jobb időt futva (izé, kocogva) mint én. Nagyon  jól esett a mozgás mindkettőnknek, szép időben, jó terepen, mit is kívánhattunk volna mást. 

Az már csak ráadás volt hogy ez eredményhirdetésen egymás mellé állhattunk egy-egy aranyszínű medállal a nyakunkban.
Ennek a napnak a legnagyobb tapasztalata azonban az volt, hogy ím: milyen egyszerűen milyen remek versenyt lehet rendezni. Nem volt nagy felhajtás, mégis minden a helyén volt, és mindenki jól érezhette magát. Ez alatt az alig másfél óra alatt amit a helyszínen töltöttünk minden tökéletes volt, semmi nem hagyott kívánnivalót maga után. Jól kialakított vk és rajt, a rajtban az igényekhez (kis létszám) igazított, de nagyon precíz indítás. Szintén a verseny méretéhez igazodóan jó minőségű térkép, jól megtervezett pályával. (ez természetesen az általam futottra vonatkozik). És persze korrekt elismerése a futóknak (érem) - emlékszem ez utóbbiról nemrég elég mélyreható beszélgetés ment a tájfutók között a levelezőlistán. Egyszóval minden a helyén volt, és remek hangulat uralkodott a helyszínen. Köszönet mindezért a szervezőnek!

Bookmark and Share

2010. október 7., csütörtök

Heti futások(k)

A hétvégi Kalocsa Kupa élmények után túlélve a hét első két napjának esőmennyiségeit, szerdán ismét futásra adtam a fejem. Már erősen érzem a bakonyi kivégző hétvége közelségét, és hát ugye kell az edzés, hadd erősödjön az a láb.

Pont egy évvel ezelőtt már tiszteletemet tettem itt a Bánya utcai iskola környékén, akkor nem ment valami fényesen a futás: még a lakótelepi házak között is képes voltam hibázni, ráadásul a tempóm sem volt valami fényes. Most egy kicsit kibővült a terep, elmentünk egészen a Csajkovszkij-park széléig hogy Kozma Laci bácsi vezényletével rajtolhassunk. Sok hosszú pályát választó és jól futó emberke gyűlt körém a bemelegítés és várakozás közben, én valahol a boly második felében indultam. A pálya nagy bökkenője a négyes pont volt: azt az infót kaptam, hogy a belső ajtó zárva van, ezért menjek kívülről. Ez így a 3-4 átmenetemet több mint fél perccel megnövelte, arról nem beszélve hogy a helyes kapun történő befutás helyett még egy magánterületre is beslisszoltam (a fenéért nem bírták csukva tartani a kapujukat). 
Aztán tekertem ahogy tudtam, a hatos pont után még 4:30-on állt a km-átlagom, mire beértem 4:42-re romlott. Úgy éreztem ez elég kell legyen egy jó eredményhez. 17:53 lett a vége, 3,79 futott km-en, ami elsőre jónak tűnt, de aztán néztem a már beért fiúk eredményét, és csak úgy röpködtek a 16 percek. Hát ez van. Persze aztán lettek még ilyen jó (sőt jobb) eredmények, de akkorra már kinyílt a belső ajtó a négyes felé. Én még talán a 10-11, és a 7-8 átmeneteknél választhattam volna jobb útvonalat, így azt gondolom 1 perc körül maradt a pályában. A tavalyi 21 perces eredményemhez (hasonló távon) képest mindenképpen jó lett. Valahová a fiatal gyors mezőny végére (15-20. hely?) saccolom magam. {Megjött az eredmény: az 52 beérkezőből 15. lettem a hosszú pályán, az F35-ben 10 indulóból az 5.} Miután beértem, Istit láttam készülődni, gyors beszélgetés után odaadtam neki az órámat, majd a "15 perc alatt kell ám lenned!" intelmemmel indult a rajtba. De túl jól sikerült neki a kivitelezés, 13 és fél perc kellett neki a pályához. A jobb útvonalválasztások (és a nyitott ajtó) miatt ő 300 méterrel kevesebbet futott mint én. Ez már döfi! Ilyen számot hogy 3:53/km még nem is láttam az órámon, és azt gyanítom egy darabig nem is fogok. Aztán Eszti is megérkezett, és hát mondanom sem kell simán jobbat futott mint én, másfél perccel. Ennyit számít a jobb útvonalválasztás és a gyorsabb térképfeldolgozás közel azonos tempó mellett.

prominens személyiségek az átfutón - felismerhetők??

Csütörtökre pedig egy szép edzőfutás jutott a 3H-n, most nem a szintfelmérő köröm futottam, hanem egy kicsit hosszabb, de kevésbé mászós etapot. Fenyőgyöngyéről indulva egy szintkör csúszott be a végén megspékelve egy Árpád-kilátóval. A végeredmény meglepően jó lett: 9,84 km, 250 szintemelkedéssel, 5:13 tempóval 51:21 alatt. Ezen jól el is csodálkoztam, persze örültem: tavaly a szintkör 5:55-ös tempó körül ment, és két megállással. Íme a részidők:

Fenyőgyöngye-szintkör bejárat ... 1.13km(100m)... 6:32/km ...  7:24 ... 172bpm
Szintkör virágos nyeregig ....... 3.36km( 30m)... 4:55/km ... 16:31 ... 165bpm
Szintkör vissza Határ-nyeregig .. 2.17km( 30m)... 4:52/km ... 10:34 ... 173bpm
Határ-nyereg - Árpád-kilátó ..... 1.85km( 80m)... 5:41/km ... 10:32 ... 174bpm
Arpád-kilátó - Fenyőgyöngye ..... 1.33km( 10m)... 4:45/km ...  6:18 ... 171bpm
Összesen:                         9.84km(250m)... 5:13/km ... 51:21 ... 172bpm

Jövő héten még 3 futást tervezek, aztán ONEB. Várom, de érzem hogy durva lesz.


Bookmark and Share

2010. október 3., vasárnap

Ágas-bogas elégtétel - Kalocsa Kupa

Igazából mondhatnám azt, hogy megtetszett Isti pókhálózós sztorija, és én is kipróbáltam egy ilyet, de az igazság az hogy pusztán a futás öröméért látogattam el arra a terepre, ahol év elején a Tavasz Kupán csúnyán megszégyenültem. Pókháló volt dögivel, és az elégtétel is jól sikerült.

Csak pár nappal a verseny előtt szembesültem azzal, hogy ugyanazon a terepen futhatok mint tavasszal. Átnéztem szörnyen sikeredett márciusi pályámat, és azt gondoltam mehetne ez jobban is. Ilyesféle gondolatokkal indultam el a rajtba, mellettem a csodaszép erdő, 14 fok, szürke ég, néha szemerkélő eső. Végigfutottam a rajtig az 1800 métert, ez így bemelegítésnek jó volt, aztán mivel a nullidő 10 perccel hátrébb került, így nyújtásra dupla idő maradt. A 4,3km-es pályára 30-35 percet irányoztam elő, aztán mikor eljött az idő, elindultam.

És talán a félelmetesen erősre sikeredett bemelegítés miatt, de az első pont mellett csúnyán elrohantam. Azt tudtam hogy jobbra húztam, de a távolságot nem éreztem. Követtem a tisztás-foltokat is, így majdnem az úttól visszafordulva már hamar meglett a pont, de itthon vettem észre az útvonalam felrakásánál hogy mennyire közel mentem el mellette. Pech, és három perc bukta. A kettesig egyébként tényleg sok pókhálót kaptam az arcomba és a számba, de utána már valahogy csökkent az intenzitás (vagy az előttem futók szedték le mind). A hatos pont konkrétan egy tüskés-szúrós-fiatal fás erődfolt közepén volt, a gerinc oldalából támadva elég sok sebet szereztem, sőt itthon is félelmetes mennyiségű tüskét találtam a kezemben. A kifutásnál már kevesebb volt az akadály, de szerintem odafelé felesleges lett volna az útról kerülnöm. A 8. pont előtt sajnos hamar fordultam be, így megnéztem még két másik tankbeállót, ez is másfél-két percembe került. Aztán már nem volt gond, sőt a 10. és 12. pontoknál örömmel konstatáltam hogy sikerült pár velem együtt futó előtt megtalálnom a helyes támadási irányt, és ezzel a pontot is. A végén a befutópont felé még beiktattam egy felesleges kerülőt, de csak mert megláttam a házat és onnan már logikusabbnak tűnt a tisztás-folyosót használni (a három szintvonalnak egyébként nyoma sem volt).

Közepesen fáradtan, és vidáman értem célba, nagyjából a számított idővel. A 4370m-re mért pályán 5500 métert futottam 36:44 alatt, a 4-5 perc hibával. Ez a 6 fős mezőnyből a 2. helyet jelentette, 1:50 hátránnyal Bánki Zoli mögött. És nyertem az 5. átmenetet. Hasonló hosszúságú és nehézségű pályán a 21B-s mezőnyben 29 perc lett a győztes idő. Ha visszagondolok arra hogy tavasszal ugyanitt a 6km-en majd' 90 percet jöttem ... egyszóval: jól esett ez a mai futás! A parkolóban aztán még egy megtiszteltetés ért: Düdü jött oda, és egy kézfogás keretében gratulált a bloghoz, egyben hozzátette: lassan elfelejthetném a dilettáns jelzőt. De biztosítottam róla, hogy megállja az még a helyét bőven (jó példa erre az itteni 1. és 8. pont), sőt, kitart az még sokáig. Meg már úgy a szívemhez nőtt.

Köszönet a rendezőknek a remek versenyért - vérzik a szívem hogy csak egy napra tudtam menni.

Bookmark and Share

2010. szeptember 29., szerda

Fuss a fűben szép időben

Oké, látom hogy kicsit erőltetett a cím, de azon ritka 3sz versenyek egyike volt ma, ami akáctüske nélkül adta a nem betonon futás élményét, és szeptember végén mindezt rövidnadrágban tehettük.

A helyszín pár héttel ezelőttről már ismerős volt, csak azt nem sejtettem hogy most nem a házak között fogunk rohangálni. Aztán a rajtban meglátva a térképen a sok narancssárgát és a kevés házat, széles mosolyra váltottam. 

Az indítás kicsit késett, ami szerintem simán belefér ilyen kis versenynél, de ennek ellenére pár emberke úgy tolongott és lökdösődött a rajtban, mintha ingyen osztanák a húst. Hát ezeket sosem fogom megérteni: mert azért tudjuk hogy nem azon a 15 percen múlik semmi, ráadásul a verseny után meg bőven ráérnek órákat ott dumálgatni. Na mindegy, hagytam hadd menjen aki akar, utána meg én is odaóvatoskodtam a térképért.

A pálya nagy kihívásokat nem tartogatott, volt pár ügyesen megtervezett átmenet ami bezavarhatta az embert, nekem tetszett. Az első hibácska a nyolcasra jött, egy másik, közeli pontot lyukasztottam épp mikor egy futótárs szólt hogy az nem a mienk. Ezúton is köszönet érte neki, lehet hogy nem, vagy csak sokkal később vettem volna észre. Innen aztán kerülni kellett, mert a vízzel teli csatornán nem találtam a gázlót, de persze a kilences környékén meg enyhe elmocsarasodás volt, így ott felitattam egy kis vizet a jobb cipőmmel. Az amfiteátrumos rész jópofa volt, a 13. pontnál kicsit meg is álltam hogy jól kiolvassam a térképet, meg is lett az eredménye, nem mentem mellé. Visszafelé azonban a 17. pontnál fél perc túrással sem találtam a szúróbélyegzőt, bezzeg Vöcsök jó érzékkel észrevette a kis madzagon a bokor aljában.

A sok szúrókáért sorban állás, illetve a két-három kisebb hiba miatt úgy talán 2-3 perccel lehettem volna gyorsabb, de így is egészen jól sikerült a futás: 3. helyen értem be 29:17-es idővel a közepes pályán (3,5km, futva 4,7).



Bookmark and Share

2010. szeptember 28., kedd

Szintfelmérő edzőkör #2 - 3 perc javulás

Az első edzőkör lefutása óta eltelt 3 hét, és vészes közelségben látszik az ONEB, így megnéztem mi a helyzet a lábizmokkal. Uzsgyi fel a 3H-ra, átöltözés, és ezúttal jó alapos bemelegítés, majd elindultam. Célt nem tűztem ki, igyekeztem 80-90%-on maradni, 90 lett belőle, és bár az út első egyharmadánál már nagyon fáradtnak éreztem magam, azért sikerült kitartanom, és a végén 3 teljes percet lefaragni az eddigi időmből.

Az előzmények megtekinthetők a régebbi blogbejegyzésben (térkép, útvonal), nézzük hát a részidős táblázatot a múltkori és a mostani (pirossal) eredményekkel:

Fenyőgyöngye-Árpád kilátó  : 1,31km/ 75m - 6:46/km ( 8:51) - 167bpm
                                           5:25/km ( 7:14) - 171bpm
Árpád-kilátó - Újlaki hegy : 2,40km/125m - 6:15/km (14:59) - 168bpm
                                           5:59/km (14:21) - 178bpm
Újlaki-hegy - 3H tornyok   : 0,88km/ 50m - 7:10/km ( 6.20) - 170bpm
                                           7.05/km ( 5:58) - 175bpm
3H tornyok - Fenyőgyöngye  : 2,23km/  0m - 4.41/km (10:28) - 167bpm
                                           4:26/km (10:01) - 175bpm

Összesen:                  : 6,82km/250m - 5.57/km (40:39) - 168bpm
                                           5:30/km (37:36) - 175bpm)  


Három hete a 37 percet tűztem ki célul, már csak 30 másodperccel vagyok fölötte, és még előttem két hét. Sikerülni fog.

Bookmark and Share

2010. szeptember 22., szerda

Gombavölgyi szurkálódós

Még mielőtt véresre lapozná valaki a térképet: nem, ennek a helynek továbbra is Virág-völgy a neve, de a körülményekre tekintettel - nevezetesen hogy lépten-nyomon őzláb-telepeket kerülgettünk futás közben - a mai napra átkereszteltem. Egyébként pedig úgy döntöttem, kipróbálom ezt a pontbegyűjtős őrületet. Nem bántam meg. És most már a szúróbélyegzőt sem utálom annyira.

Szóval a 21 pontot nem mertem bevállalni (nyugodtan jöhetnek a virsli vagy kommentek), tizennégy bója meglátogatását tűztem ki célul, és mivel az időm eljöttekor rögtön futásnak indultam, nem szőttem különösebb terveket: lesz ahogy lesz. Rögtön egy tévesztő-bójás ponttal kezdtem, a karikában leszúrt helyet kellett azonosítanom a terepen és megtalálni a háromból a helyeset. Mint az útvonalon is jól látszik, végül a kőtől mértem pontos irányt, és azt vettem tutira. Hogy (utána) az ötösnél miként vétettem el a kifutást, ne kérdezzétek :) a hármas utáni kerülő azonban direkt alakult, asszimilálódtam a növényzethez, ahol engedte ott mentem, után a inkább kerültem. A 16-os felé a kurfli annak volt köszönhető hogy a 14. után a hosszú egyenes enyhén lejtős futáson terveztem meg miként is jön majd össze a szükséges pontmennyiség, és mire felnéztem a kanyarban találtam magam. És ezután elkövetkezett a nap legérdekesebb pontja.


Látszik, hogy a 17. után eleinte kevés szintet vettem fel, így félút után nem sokkal felmentem a szerintem szükséges pluszt, majd kicsivel tovább meg is láttam a karikázott gerincet. De pont sehol. Innentől túrás volt, de mivel biztos voltam benne hogy jó helyen állok, ezért egy idő után feladtam és a továbbhaladás mellett döntöttem, persze lányos zavaromban az útelágazást céloztam meg menekülőiránynak. Onnan a 19. felé tartva aztán visszahívott a lelkiismeret és csináltam a szintezős támadást visszafelé (felsőbb vonal), kilukadtam ugyanahhoz a gerinchez de semmi. Aztán egy hirtelen elsuhanó másik futótárs látványára lenéztem, lementem, és ott, majd' 30 méterrel és 2-3 szintvonallal lejjebb meg is lett a pont. Hát ez durva.

Ezután már nem volt gond, még a 20. pont is meglett pedig láthatóan térképhibás, de hát a terep ott elég jól adta magát. A végén még a 21. pont volt tévesztőbójás, de ott szerencsés volt a támadási irányom, szerintem jót fogtam. Kár a 18. pontért, ott azért bő 10-12 percem elment a túrással, kerülővel, majd a visszamenetellel. Összesen 60 percet töltöttem kint a pályán, 6,7km lett a teljes táv. A pontsorrendem: 1-5-4-3-13-14-16-17-18-19-20-6-7-21.


Megérkeztek az eredmények: a 14 pontos Férfi mezőnyben a 3. helyre sikerült bekocognom :) 5 perccel lett jobb az első helyezett ideje. A 21 pontos Férfi mezőnyt ugyan 70 perccel nyerték, de hibás pontfogás miatt 80 lett belőle, így az első érvényes idő 76 perc.

Bookmark and Share

2010. szeptember 15., szerda

Akácos út, ha végig megyek rajtad én ...

Valahol nagyon mélyen, a lelkem egy eldugott zugában ott motoszkált a kétely: eljöjjek, vagy ne. A tavalyi is csak folyamatos szitokszórás volt. De aztán mégiscsak eljöttem, mert hát kell a mozgás, és kell a térképforgatás is. Meg valahogy a szívemhez nőtt ez a 3sz dolog, megszerettem, no, ez a helyzet.

A cél (VK) környékén látottaktól és hallottaktól aztán előjött egy kép: vajon én majd milyen szenior leszek? [mármint tudom hogy most is az vagyok a 35-ömmel, de majd úgy 50 felett] Én is majd állandóan szidom a rendezőt, a pályát, és mindent amit lehet? Értelmetlen vitákba megyek bele egy gödör helyéről? Ott púposkodom majd a rendezői asztalnál és osztom az észt hogy hogyan lehetett volna jobban. Mert ahogy ma ezeket mind láttam ... de nem, én biztos nem ilyen leszek, még 20 év múlva is szeretni fogom a tájfutást, és örülni fogok minden alkalomnak amikor az erdőben lehetek, vagy amikor térképpel a kezemben rohangálhatok. Ha mégis olyanná válnék mint amit az előbb részleteztem, csapjatok agyon egy lapáttal :)

No de a lényeg hogy ez a szerda is inkább egy kellemes kis mókává fajult, hiába bíztam benne hogy a sok zöldben azért akad némi futható rész is, és hogy kevésbé meggyötörten érek majd be mint egy évvel ezelőtt ugyanezen erdő másik oldalán. A rajtban kaptam egy perc térképnézegetést, így a hatos pontig jól megterveztem mindent. De sajnos a 4. pont keresésénél meg kellett szakítanom a tervet. A támadópontom jó volt (kis tisztás), de valahogy nem hittem volna, hogy tényleg az áthatolhatatlan zöldben van a pont, így próbáltam mellette keresni. Kétszer is. Harmadszorra aztán másodmagammal belefúrtam magam a végtelen sűrű tüskés dzsungelbe, és tényleg ott volt. 7 perc bukta. Ez van. A pálya többi része egyébként nem tartogatott sok meglepetést. Végül a 3,4km-es pályán 4,7km-t futottam, 37 perc alatt. Így a kategóriából a 2. lettem. Béla megvert, ez durva.

És hogy a címre is adjak magyarázatot: hát tényleg kevés ihletem volt lelépni az útról, bár csak lehet hogy én vagyok finnyás, de nem kívántam magamba a sok akáctüskét. Mert abból volt bőven, úton, útfélen, de leginkább a bója körül. Ej, ej, pályatervezők, jön még kutyára teherautó :)



Bookmark and Share

2010. szeptember 8., szerda

Kázmilla bolondos tréfái

Emlékszem gyerekként még viccelődtünk hogy "mész a Hárs-hegyre? Dilis vagy?" - persze az őrületnek több formája létezik, a sok közül az egyik legkellemesebb a LK Supersprint. Két éve már egyszer kipróbáltam, és most visszatértem a tett helyszínére.

Jó kis móka az egész, régi térképen sok dzsuvában sok furcsa pontot - mai nehezítésként vizes erdőben. Az elején sajnos elfelejtettem beragacsozni a kartonom, így már a 12. pontnál totál szétázott szegény, onnantól a térkép szélére lukasztottam. A 10. pontig egyébként egész jó volt, ott az az átok gödör betett, de találkoztam  Lacival, onnan már nagyjából együtt nyomtuk végig, nevetve, kacagva, köveken szökellve, kiélvezve a tájékozódás örömét, a néha elképesztő alakot öltő, a szimbolt meghazudtoló pontokat. Elmerengtünk azon hogy vajon ezen a terepen képes-e bárki futni egyáltalán.

104 perc (ami úgy elröpült hogy alig éreztem egy órának), és az órám szerint 6,5km séta után aztán ledugtam a cél dobozt, és szomorúan mutattam az elázott kartonom, valamint a térképem szélein lévő lukasztásokat, de megszántak és azt mondták elfogadják így is az eredményt. Úgy fest aztán később valaki mégis fityiszt mutatott, mert az eredménylistában már "D" betűvel szerepelek. *új hír, rehabilitáltak, így elfoglalhattam a 44 fős mezőny 36 beérkezője közül a 28. helyet. Köszönet a szervezőknek!

No de nem is ez a lényeg! Még késő este (minden elismerés és köszönet a rendezőknek ezért a példás tettért, hogy ilyen hamar felkerültek az eredmények, sőt reggelre a térképek is digitálisan!!) elborzadva láttam hogy Isti 51 perc alatt lenyomta a pályát. Beérkezésem után látva Haresz 95 perces idejét azt gondoltam hogy hát jó, akkor olyan 70-80 körül lesz majd az eleje. De hát 51? Mi történhetett itt? - kerestem magamban a válaszokat. Több megoldás is eszembe jutott:
  • Isti a végén indult, és a vizes fűben, sáros talajon már széles nyomok vitték őt a pontokhoz.
  • Az elmúlt 13 évben úgy megismerte a terepet, hogy minden fa előre köszön neki, és meg is súgja hogy hol a bója.
  • Valójában sokkal többet futott, de egy tér-idő görbület miatt ez kevesebbnek látszott a végén.
  • Olyan sokan voltak kint már akkor a pályán hogy majd' minden pontra jutott egy ember, tehát szinte csak hangtól hangig szökellt.
Akárhogy is, le a kalappal! Nekem csak a 40 lyukasztás elvitt több mint 10 percet :) hát még mire kiolvastam a térképet, bár persze inkább csak sétáltunk és jól eldumálgattunk az átmenetekben az iránytartás és domborzatolvasás praktikáiról. De hát ez nálam inkább egy kellemes szerda délutáni mulatság, jövőre is itt a helyem!


Bookmark and Share

2010. szeptember 6., hétfő

Elindult a felkészülés

Mert hát akárhogy is nézem, alig több mint egy hónap múlva ONEB, és bizony ilyen virsli lábakkal a Bakonyban nem sokra megyek, és azért a tavalyinál szebbet szeretnék futni.

Így aztán elkezdtem a felkészülést. Első lépésként elővettem az egyébként jól bevált (csak keveset használ) tél végi 3H edzőkörömet. Megfordítottam az irányt, raktam bele még egy kis szintet, és minden betont hanyagoltam. Így lett egy 6,82km hosszú terepkör, 250m szintemelkedéssel, a végén egy jó nagy lefutással. Azt gondolom, ezen edzve jól modellezem azt, amire majd Németbánya környékén számíthatok.

Ma nem melegítettem be, hanem egyből futni kezdtem, de lassan, és csak Árpád-kilátó után kezdtem el igazán erőt tolni bele. Ezt majd összehasonlítom azzal, amikor legközelebb rendesen bemelegítek, viszont rögtön erősen kezdek. Kíváncsi leszek melyik hatékonyabb. A kilátóig egyébként jól ment minden, sőt onnan a liftezés is jó volt egészen a parkolókig. Az Újlaki-hegy csúcsára menet azonban már picit megszólalt a jobb vádlim. A 3H tornyokhoz vezető emelkedő közepén pedig enyhén beszúrt az oldalam, de az felérve rögtön elmúlt. A végén a lefele futást próbáltam jól kiengedni, már amennyit be mertem vállalni.

Egészében nem erőltettem meg magam, amolyan első próba volt, igyekeztem nem erőből, hanem könnyedén lendületesen futni. Így 40:39 lett a vége, nagyjából ennyi volt visszafelé tavasszal is. Akkor 5 percet szerettem volna lefaragni, de ez irreálisnak tűnt. Most azt tűztem ki hogy október elejére ebből 37 percet csinálok - ez talán elérhető és értelmes cél. Íme a részidők:

Fenyőgyöngye-Árpád kilátó  : 1,31km/ 75m - 6:46/km - 167bpm
Árpád-kilátó - Újlaki hegy : 2,40km/125m - 6:15/km - 168bpm
Újlaki-hegy - 3H tornyok   : 0,88km/ 50m - 7:10/km - 170bpm
3H tornyok - Fenyőgyöngye  : 2,23km/  0m - 4.41/km - 167bpm
Összesen:                  : 6,82km/250m - 5.57/km - 168bpm

Bookmark and Share

2010. szeptember 4., szombat

Bukta a javából - ROB 2010

Ez a 100. blogbejegyzésem, de sajnos semmi szenzációssal nem tudok szolgálni. Bár ha arra gondolok, hogy a médiában is jobban eladható a tragédia mint az örömhír, talán ez a post is megállja majd a helyét ...

A tavalyi ROB pont úgy sikerült, mint ahogy egy kezdő és bizonytalan tájfutónál sikerülnie kell: a selejtezőn kihagytam egy pontot, így a döntőbe már csak játszásiból mentem. Az idei ROB-tól többet vártam, nem is csak a döntőbe jutást, hanem valahol a középmezőnyben lévő helyezést. Két és fél hét felkészülésem volt, ebből az első hét félig-meddig sikeresnek mondható, de ezen a héten mindössze egy kis kocogásra futotta, pénteken. Ennek ellenére tényleg úgy éreztem, okos és biztos tájékozódással, a döntőben jól kifutva magam sikerülhet. De úgy fest túl elbizakodott voltam.

A selejtezőre lendületes de gyors futást terveztem, és azt hogy valahol középen érjek be, mert így majd a döntőben is középen indulhatok. A pálya nem volt nehéz, a tempót tudtam tartani, az egyetlen megtorpanás a 12. pont felé menet az emelkedőn történt, ott muszáj volt sétára váltanom, de még így is belefáradtam. Ez aztán egy kis leengedést is okozott, a 15. és 16. pontok fogása elég bizonytalanra sikeredett. Amúgy jól ment a pálya, két rosszabb útvonalválasztásom volt a 3. és 8. pontra menet, de a terv sikerült: 18:47 idővel a 13. helyre (23 induló volt) értem be, pont ahogy szerettem volna.


A döntőig végeláthatatlanul sok idő volt, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Ettem, ittam, pihentem, rejtvényt fejtettem, végignéztem a délelőtti pályát, gondolkodtam a délutánon, sétálgattam a döntő cél környékén. Aztán végignéztem az elitek befutójának első felét (ez egyébként nagyon szuper megoldás volt a szervezőktől!), majd átöltöztem és elindultam ki a rajtba. Az előrajt sportpályája tényleg remek hely volt a bemelegítésre, miközben szépen de biztosan eleredt az eső is. Felérve a rajtba már masszívan esett, jöttek is a szóviccek az ott állóktól: "akkor fuss ha jól esik". Egyébként szeretek esőben futni, de most valahogy nem volt jó érzés.

A rajt felépítése elég kaotikus volt, kis szerpentinen volt a karantén, ami szűk volt és az esőben rettenetesen csúszott. A szimbolt is alig találtam, a kategóriák nem a megszokott sorrendben voltak, és ugyanez igaz volt a térképekre is. Majdnem el is ment az egy percem mire megtaláltam a kupacomat és belepréseltem a nejlonba. A rajtjelző pedig olyan halkan csipogott hogy alig lehetett hallani. Szumma szummarum amilyen szuper volt a selejtező rajtja, ez annyira félresikerült.

És talán az eső miatt, talán a térképfelvétel alatti bosszankodásnak köszönhetően, de borzasztó rosszul sikerült elindulnom, Nem is néztem merre futnak ki a többiek, elindultam egy más irányba, fel az útra, ezzel elég sok időt vesztve. Aztán az ötös pontig csak az esővel és az állandó megcsúszással küzdöttem, ott viszont megtorpantam, hogy igyekezzek jó útvonalat választani a 6. pontig. Ugyanez történt a 7-8 átmenetben, ahol szintén többször módosítani kellett a tervemet, pedig ha felnézek néha és látom merre fut a boly, könnyebb lett volna. Aztán ami végleg elásott a mai napra, az a 10-11 átmenet. Pedig utólag kielemezve a kis ösvényen való átvágás nem is lett volna rossz ötlet, de félúton megijedtem, visszafordultam, és mégis lent a betonon futottam, majd amit leadtam szintet, a lépcsőn megint felvehettem. Nem túl boldogan érkeztem a célba, és biztosan tudtam hogy a mezőny végén leszek. Nagyon sajnáltam a dolgot.


Tisztán látszott, hogy a döntőn agyban teljesen máshol voltam. A térképre berajzolt útvonalból kiolvasható hogy szinte minden pontra voltak apró mellémenések, kisebb hibák, megtorpanások, felesleges kerülők, az oltári nagy baki a végén, már-már mondhatni hogy amit el lehetett véteni azt el is vétettem. Összesen szerintem 4 percet hagytam benne, ha a tempót nem is számolom. Mikor beértem úgy éreztem, ez a pálya sokkal nehezebb volt mint a délelőtti, és mondtam is Esztinek: "szerintem 20 perc körül fogják nyerni, 23 körül lesz a közepe, én talán a 18. leszek". És lám mennyire mellégondoltam: 17 perccel nyerték, az én 26:11-es időm pedig a 20. helyre volt csak elég a 23 indulóból. Ezt már sem az esőre, sem a csúszós terepre, sem pedig a nehezebb pályára nem lehet fogni, persze nem is akarom. Tanulság: nem azt kell tervezni, hogyan és miként fogok végezni. Nem a taktikázásra, hanem mindig a biztos és okos futásra kell törekedni, az hozza majd azt az eredményt amit kell. Most ismét egy évig várhatok, de nem baj, lesz ez még jobb is, tudom.

Bookmark and Share

2010. augusztus 29., vasárnap

Agyonfutott hétvége Eötvös módra

Bizony ha beleszámolom a péntek éjszakait is, plusz ezt a három hétvégi futást, akkor szumma szummárum 22 km került a lábaimba. Az már döfi! De azért csak sikerült kiküzdenem (szó szerint) egy harmadik helyet!

Szombat reggel sötét felhők gyülekeztek Óbuda felett, de ez egyáltalán nem hatott ki a VK-ban összegyűlt sok versenyző hangulatára. Ugyanez rám nem volt igaz, az éjszakai után támadt térdfájásom semmit sem enyhült, sőt, a bemelegítés is csak bicegősen ment. Ez nem volt jó jel. A rajtnál azért igyekeztem jól átmozgatni és nyújtogatni, majd reménykedve fellépdeltem a rajtlépcsőn, és vártam az indítást.

Mivel volt egy percem térképet nézni, az első három pontot meg is jegyeztem, így csak futni kellett. Persze hülye fejjel a hármas előtt nem néztem meg a négyest, ez elvett egy kis időt, sőt, mellé is mentem. Utána is voltak bizonytalankodások, így szerintem bő 1 perc maradt benne a felső részben. Lekocogtam a nem mért összekötő szakaszon, nem akartam átváltani nagyon sétába, nehogy a térdem beálljon. A második szakasz az általam jól ismert lakótelepi rész volt, itt igazából sok gondolkodni való nem volt, de sajnos a lábaim egyáltalán nem vittek úgy mint kellett volna. Ez az eredményemen is látszott, az 5km-re írt pályán 6.5 futott km lett, 37 perc alatt. Ami bosszantó, hogy 1 perc kellett volna a 3. helyhez, és ez simán benne volt a két pályában együtt. De hát ez van, utólag már bakfitty.


Vasárnap már szép napsütés várt minket a Kaszásdűlő lakótelepen, és csodák csodája enyhült a térdfájásom. Hatalmas eltökéltség keletkezett bennem: egy percet biztos behozok, és így összetettbe még felléphetek a dobogóra. Ez volt a terv. Egy gyors és hibátlan futás. Lakótelep, nulla szint. Menni fog. Igazából nem volt nehéz ez a pálya sem, és igyekeztem végig futni ahogy bírtam, 5:05 km-ek sikerültek, 11. pont után volt egy kis leengedésem, de a végén még jól belehúztam. Így a 3,4km-nek írt pályán 23:10 lett az eredményem, előttem 40, mögöttem 20mp volt a 2, és 4. hely - tényleg szoros küzdelem volt.

 
A pálya nem volt nehéz, és a befutót tényleg megnyomtam - nyertem is :)


A célba érkezés után úgy éreztem hogy szétrobban a combom, és azt gondoltam talán elég gyors voltam a tervem beteljesítéséhez. De sajnos nem lett így, bár ebben a versenyben a 3. lettem, de az összetettben maradt a 4. helyem. Így lefelé biggyedt a szám, de ekkor még nem tudtam, hogy a Budapest Rövidtávú Bajnokságot külön díjazzák, így aztán az eredményhirdetésen kellemes meglepetés ért, hogy kimehettem örülni egy harmadik helynek.

Sajnálom hogy se érem, se póló, de azért jó emlék marad.

Délutánra még egy váltó is jutott, Hegedűs Bélával és Schwendtner Erikkel szálltunk harcba együtt. 3x3,1km várt ránk. Én voltam az első futó, és sajnos rögtön egy hibával kezdtem, ami max 20-30mp lehetett, de arra elég volt hogy az élboly elmenjen. Ezt nagyon bántam. Akárhogy futottam, az 5. helyre értem csak be, 19:25-ös idővel. Béla után a hetedik helyre váltottunk, majd Erik futása visszahozta az 5. helyünket. Egyébként itt is alig több mint 1 perc kellett volna a dobogóhoz. Ez egy ilyen "majdnem" hétvégére sikerült, de azért élvezhető volt. És mire vasárnap este lett, teljesen elmúlt a térdfájásom - bár hogy miért, azt nem nagyon értem.

Nem zsibbadt le az ember agya a pályától, inkább a futógépeknek szólt.

A váltócsapat: Erik, én és Béla. Azért jól voltunk :)

Bookmark and Share