Ezzel a "magasröptű" gondolattal jöttem el a versenyről vasárnap délután. De egyébként tényleg: azonos pályán, azonos körülmények között két ember közül lehet, hogy ugyanaz az átmenet az egyiknek pofon egyszerű a másiknak pedig a legnehezebb a versenyen. Pedig mindketten "jók". De persze ez mit sem számít, az az egy pillanat a fontos, ami alatt eldől hogy merre. Ez pedig mindenkinél a szó szoros értelmében teljesen szubjektív. Nos, nekem ez alatt a két nap alatt érdekes pillanataim voltak.
Voltam már havas Boróka kupán, napsütésesen, esősön, mostanra pedig egy szottyos hideg ködös verzió jutott. Ezt dobta ki a gép. A helyszín pedig ismét Kaskantyú, ami azért jó mert itt az ember fia hamar vallásossá tud lenni ha még nem az. Mert hát ugye van az a helyzet amikor ránézünk a térképre, vetünk három keresztet, és megindulunk ... valamerre, amerre sejtjük hogy talán ott lehet a pont, ott, valamelyik feneketlen töbör mélyén egy borókabokor takarásában.
Tekintve hogy a 35-ös kategóriák kivesztek a Borókáról, valamint hogy két hónapja nem teszek semmi olyat amit edzésnek lehetne csúfolni, logikus döntésként maradt számomra a 21BR. Bár valószínű sokan érkeztek lepukkantan - vagy csupán csak az én bosszantásra - mert az egyébként simán B-be vagy A-ba valók is leneveztek ide. Remek. Ám az első nap nem kellett izgulnom a borókás járatokban kialakuló 21Br-es dugó miatt, mert a jó szerencse a mezőny végére sorolt indulónak, 70-es idővel, full uccsóként, utánam már bontották is a rajtot. Na legalább nem zavar senki össze tájékozódás közben - gondoltam.
Lendületes kezdés és két remek pontfogás után az első megtorpanás a 3. pontnál következett. Éreztem hogy okosan kell, mert a nagy büdös semmi közepén van, így figyeltem az iránytartásra, és hogy mi van körülöttem. Látszik is hogy ez sikerült, a pont közvetlen közelében szálltam el keletnek és mentem pár fölös kört, mert az a fehér folt ami segített volna a ponton túl, sehogy sem került a szemem elé. És nagy valószínűséggel mert hagytam magam befolyásolni az ott kóválygó emberek miatt. Ehhh, még mindig nem tudom levetkőzni... Aztán következett megint 4 szép átmenet, a hetes után konkrétan a második helyig futottam fel magam. Na de aztán ... a tervem az volt, hogy a töbörből kifutva az úton, a fehér foltnál vágok be jobbra. A baj csak az volt hogy az út mentén több facsoportot is láttam, mint amennyit a térkép jelzett, a távolságot meg nem nagyon éreztem, így későn tértem le. A letérés után pedig nem néztem rendesen körbe. Még ez sem lett volna baj, de aztán mint az látszik, a pont mellett megálltam, és nem nézve jobbra, balra kezdtem el keresni (logikusan hiszen sokkal északabbra képzeltem magam). Na ennek aztán szörnyű bizonytalanság lett a vége, eszeveszett kóválygás, egyszóval szánalmas közröhej. Hosszú ideje nem történt meg már velem hogy nem tudtam hol járok. Nagyon dühös voltam, a végén visszafutottam az útra, és kerülővel fogtam a pontot (többed magammal, mert addigra még két csoporttárs is ott túrta a terepet). Ezután sima liba volt a célig, mindössze a bosszúság miatt háborogtam végig a futást.
Utóbbi időkben próbáltam figyelni a fegyelmezett futásra és a pontos tájékozódásra, volt néhány alaptétel amit minden verseny előtt átismételgettem magamban, és ennek úgy fest haszna is volt, jó példa erre pl. a két héttel ezelőtti szpari kupa. De mostantól új tétel lesz: "Ne menj bele, ha bizonytalan vagy!". Ha ott az úton nem voltam biztos abban hol fordulok le, inkább mentem volna eleve kerülővel, vagy kerestem volna más támadópontot. De ez amit műveltem... szégyellem magam. Olyan a térkép, mintha a 8. pontot nem is én fogtam volna hanem valaki más. Pedig én voltam. No mindegy. Így végül 64:12-es idővel a 26 fős mezőny 15. helyére érkeztem be.
Másnapra nem sikerült kiheverni az előző napi bosszúságot, de azért a szép futás elhatározása ott volt bennem. Most a mezőny közepén indultam, és nehezebb pályára számítottam, ez utóbbit - a végén kiderült - jól sejtettem. Az egyes pont mumusa ismét előjött, pedig szépen terv szerint haladtam, de a végén csak elhajlottam jobbra. Pedig láttam a nagy kúpot, és ahhoz képest viszonyítottam - de rosszul. Aztán beindult a verkli, jött pár kisebb bizonytalanság, de szerencsére végig képben voltam, látszik hogy nem nagyon távolodtam el a pontok körüli körtől, néha pedig csak utólagos döntés alapján tettem kerülőt: van az a pont amikor az embernek elege lesz az arcába fúródó tüskékből. Na szóval a 10. pontig jól is ment minden, a 11. felé is megvolt a jó terv csak folyton kerülgetni kellett, ne de az a gödörsor ..az első nap első pontjából ismerősnek kellett volna lennie a környéknek, de nagyon nem volt az. Vagy kicserélték éjszaka. Végül a kis tisztás gerinc lett a helyes támadópont, de így is nagyon nyögvenyelősen lett meg. Pedig az útvonalból látszik, hogy legalább 3x sikerült elmenni mellette. Aztán rakéták be, uzsgyi a célig. Ez utóbbi jól sikerült, a 14, átmenetet nyertem is. A vasárnapi teljesítményemmel elégedett voltam, utólagos számítások szerint 7-8 perc maradt benne, de ez én vagyok, ez már stimmel. A 77:23-as eredményemmel a 7. helyre futottam be, így aztán jócskán hagytam magam mögött is. Bár a kategória első három helyezettje nem tipikusan Br-es versenyző ... Összesítésben pedig a mindkét nap megjelent 18 fős mezőny nyolcadik helyét foglaltam el.
Mindkét nap élvezetes volt, sőt, jobban belegondolva akár hétfőn is folytattam volna a borókázást. Tényleg, miért nincs ebből ötnapos verseny? Nagyon király lenne! Várom a tavaszt, Bócsát is nagyon szeretem, és már régen jártam ott. Hajrá Boróka Kupa!
Lendületes kezdés és két remek pontfogás után az első megtorpanás a 3. pontnál következett. Éreztem hogy okosan kell, mert a nagy büdös semmi közepén van, így figyeltem az iránytartásra, és hogy mi van körülöttem. Látszik is hogy ez sikerült, a pont közvetlen közelében szálltam el keletnek és mentem pár fölös kört, mert az a fehér folt ami segített volna a ponton túl, sehogy sem került a szemem elé. És nagy valószínűséggel mert hagytam magam befolyásolni az ott kóválygó emberek miatt. Ehhh, még mindig nem tudom levetkőzni... Aztán következett megint 4 szép átmenet, a hetes után konkrétan a második helyig futottam fel magam. Na de aztán ... a tervem az volt, hogy a töbörből kifutva az úton, a fehér foltnál vágok be jobbra. A baj csak az volt hogy az út mentén több facsoportot is láttam, mint amennyit a térkép jelzett, a távolságot meg nem nagyon éreztem, így későn tértem le. A letérés után pedig nem néztem rendesen körbe. Még ez sem lett volna baj, de aztán mint az látszik, a pont mellett megálltam, és nem nézve jobbra, balra kezdtem el keresni (logikusan hiszen sokkal északabbra képzeltem magam). Na ennek aztán szörnyű bizonytalanság lett a vége, eszeveszett kóválygás, egyszóval szánalmas közröhej. Hosszú ideje nem történt meg már velem hogy nem tudtam hol járok. Nagyon dühös voltam, a végén visszafutottam az útra, és kerülővel fogtam a pontot (többed magammal, mert addigra még két csoporttárs is ott túrta a terepet). Ezután sima liba volt a célig, mindössze a bosszúság miatt háborogtam végig a futást.
Utóbbi időkben próbáltam figyelni a fegyelmezett futásra és a pontos tájékozódásra, volt néhány alaptétel amit minden verseny előtt átismételgettem magamban, és ennek úgy fest haszna is volt, jó példa erre pl. a két héttel ezelőtti szpari kupa. De mostantól új tétel lesz: "Ne menj bele, ha bizonytalan vagy!". Ha ott az úton nem voltam biztos abban hol fordulok le, inkább mentem volna eleve kerülővel, vagy kerestem volna más támadópontot. De ez amit műveltem... szégyellem magam. Olyan a térkép, mintha a 8. pontot nem is én fogtam volna hanem valaki más. Pedig én voltam. No mindegy. Így végül 64:12-es idővel a 26 fős mezőny 15. helyére érkeztem be.
Másnapra nem sikerült kiheverni az előző napi bosszúságot, de azért a szép futás elhatározása ott volt bennem. Most a mezőny közepén indultam, és nehezebb pályára számítottam, ez utóbbit - a végén kiderült - jól sejtettem. Az egyes pont mumusa ismét előjött, pedig szépen terv szerint haladtam, de a végén csak elhajlottam jobbra. Pedig láttam a nagy kúpot, és ahhoz képest viszonyítottam - de rosszul. Aztán beindult a verkli, jött pár kisebb bizonytalanság, de szerencsére végig képben voltam, látszik hogy nem nagyon távolodtam el a pontok körüli körtől, néha pedig csak utólagos döntés alapján tettem kerülőt: van az a pont amikor az embernek elege lesz az arcába fúródó tüskékből. Na szóval a 10. pontig jól is ment minden, a 11. felé is megvolt a jó terv csak folyton kerülgetni kellett, ne de az a gödörsor ..az első nap első pontjából ismerősnek kellett volna lennie a környéknek, de nagyon nem volt az. Vagy kicserélték éjszaka. Végül a kis tisztás gerinc lett a helyes támadópont, de így is nagyon nyögvenyelősen lett meg. Pedig az útvonalból látszik, hogy legalább 3x sikerült elmenni mellette. Aztán rakéták be, uzsgyi a célig. Ez utóbbi jól sikerült, a 14, átmenetet nyertem is. A vasárnapi teljesítményemmel elégedett voltam, utólagos számítások szerint 7-8 perc maradt benne, de ez én vagyok, ez már stimmel. A 77:23-as eredményemmel a 7. helyre futottam be, így aztán jócskán hagytam magam mögött is. Bár a kategória első három helyezettje nem tipikusan Br-es versenyző ... Összesítésben pedig a mindkét nap megjelent 18 fős mezőny nyolcadik helyét foglaltam el.
Eszti által elkapott pillanat a második napi befutón |