2012. december 23., vasárnap

Decemberi történések

A futást komolyan vevő sportemberek télen "alapoznak". A tájfutók is. Én is - persze csak a magam módján, mert lássuk be barokkos túlzás lenne a tevékenységeim összességét alapozásnak nevezni.

Eleve már az nagy csoda hogy rá tudom magam beszélni a téli mozgásra. Írtam már régebben, a tél számomra továbbra sem a futás számára ideális évszak. Persze ahogy telnek az évek és kopnak a futócipők, én is változom. De persze ez kevés lenne a változáshoz, kellett egy motiváció. Ez pedig életem első (már nagyon várt) F40-es HOB-ja tavasszal. És ha már ennyire várom, ne legyek már annyira nyamvadt a téli leülepedéstől. Ezért határoztam el tehát a szinten tartást. A tervek szerint decemberben heti 20, januárban és februárban pedig heti 25 km minimális futott távot írtam elő magamnak, lehetőség szerint havi legalább 1 hosszabb (15-20 km) futással.

A kis futásokra remekül alkalmas piciny lakóhelyünk, elkezdtem kitapasztalni a kisebb-nagyobb lehetséges köröket, amelyek időjárástól, és lelki állapottól függően variálhatók. Aztán ugye remek móka bekapcsolódni a TTEV sorozatba is, rögtön az első alkalommal ott is termettem Csákberényen. Bár egyébként a kocsiból való kiszállásra is komolyan rá kellett beszélni magam: hideg volt, metsző hideg, és erős szél. Nem a leghosszabb pályát vállaltam be, amely minimum hat és fél kilométernyi mókázást ígért a Vértes lábánál. Serényen neki is kezdtem, de aztán a kettes felé menet kéziféket kellett húznom, mert elsőre célt vétettem. Pedig tuti jó irányt tartottam, a nyomvonalon látszik is, viszont olyan mintha az 1. pont mesterséges tereptárgya nem jó helyen lett volna, hiszen látszik hol törik meg a vonal. Na mindegy, aztán a jelleghatárokról kis kerülővel helyreraktam magam. Aztán sokáig szépen mentek a dolgok, majd jött a nap tévedése, a 8-9 átmenet. Amit így utólag nagyon sajnálok, mert egyébként szuper futás lett volna. Az utolsó völgyből kimászva kicsit elkezdtem jobbra húzni, amit nem vettem észre, a jellegfa pedig jól becsapott (a felső helyett az alsóhoz keveredtem). Így már persze hiába kerestem a tető szélén a bozótost. Persze érthetetlen hogy megint előjött a régi hibatípusom (amit azt hittem levetkőztem már végre...), és elég nagy, 250 méteres szórással rohangáltam pontot keresni. Na itt elhasználtam legalább 6-8 felesleges percet. Aztán a 11-es után beért Jankó Tomi (ezt pedig nagyon el akartam kerülni), és persze nem igen tudtam lehagyni, pedig a 14. és 16. pontokra is előbb értem oda más útvonalválasztással, de hát Tamás gyors. Végül közel 8 km futással 54 perc alatt értem be, ami simán lehetett volna ötven alatt, ha nincs az az egy buta hiba.

A szempilla-lefagyás
 fura érzés volt :)
Karácsony előtt pedig az első hosszú futásomat egy 15 km-es Nagy-Kopasz mászással kívántam megvalósítani, de az aznapi nagy havazás közbeszólt, és végül rövidítettem, így 12 km maradt csak. Ilyen időjárási körülmények között még sosem futottam, és elképzelésem sem volt hogy megy majd. Hideg nem volt (kb. -1 fok körül), de egyrészt frissen esett 3-5 cm hó borította a terepet, másrészt még közben is becsületesen havazott, plusz elég erősen fújt a szél. És pont úgy mint a kerékpárosoknál, itt is érdekes mód sosem akaródzott hátszél lenni. Hiába körpálya volt, szinte mindig az arcomba kaptam a havat. További nehezítés volt, hogy a két nagy felfelé menő szakasz jó részét enyhén szökellve kellett futnom, mert erősen csúszott. Ja, persze nem szögest vettem, csak sima futócipőt. Tudom, aki hülye haljon meg :) de számítsuk ezt sportszerű nehezítésnek. Viszont pozitívum hogy a légzésemre szerencsére végig tudtam figyelni, ami nálam nagy szó. Fizikailag abszolút nem fáradtam el, maradt tartalék, de nem kockáztattam a vacak időben az ünnepekre történő esetleges megfázást. Összességében tehát jó volt, 6:12-es átlagtempóval ment a 12 km és 350 m szintemelkedés. 
Részletes információk a futásról itt: http://connect.garmin.com/activity/253740301

És mivel idén már biztosan nem leszek aktív itt a blogban, ezúton kívánok minden kedves (lelkes) olvasómnak vidám, szeretetteljes Karácsonyt, és örömteli, sikeres új esztendőt!


Bookmark and Share

2012. december 1., szombat

Kis verseny - kis hibák

Egy kicsit csaltam a címmel, mert igazából nem is kis hibákról akarok írni, hanem csak egy friss élményt és a hozzá kapcsolódó gondolatokat megosztani.

Hétvégén Almásfüzitőre látogattunk, családostul, hogy részt vegyünk a Komárom-Esztergom megyei kupasorozat záró kis versenyén. Eszti és Kiskópé elindultak a "C" pályán sétálva, én pedig a leghosszabb, "A" pálya kihívását választottam. Bár a verseny jórészt a házak között zajlott, némi terepszerűséggel fűszerezve, parktájfutás létére a táv miatt (> 6 km) sprintnek már nem volt mondható. Maroknyi versenyző, alig több mint 50 ember gyűlt össze a versenyközpontnak kinevezett kis sörözőben. Ettől persze olyan kellemesen családiassá vált az egész, inkább csak egy jó edzésnek tűnt mintsem komoly versenynek. Ezt az érzést még erősítette a rajtlista nélküli szabad indulás.

A pálya egy jó része a házak között tekergett, kisebb része kiszaladt az ártérre, de igazából az egész nem okozott (nem is okozhatott senkinek) nagy fejtöréseket. Saját erőmből 5 perc/km körüli átlagtempóra futotta, ezt rontotta néhány megtorpanás, pár pici hiba. Rögtön az elején gondolkodóba kellett esnem: a 4. pont bójáját már a torony felé futva láttam a felső szinten, de nem néztem elég magasra :) volt még egy szint. A térkép persze segített, hiszen a középen lévő dobozon nem az én kódom szerepelt, így muszáj voltam rájönni a helyes megoldásra, és felfutni a felső emeletre a valódi pontomért. De fél percet biztosan buktam. Mint kiderült, sokan nem másodperceket, hanem egész eredményüket bukták - valószínűleg nem nézhették a térképet (pedig a pont sorszáma mögött a kódja is ott volt), így rossz pontot dugtak. Összesen öten jártak így pórul a 14 fős mezőnyből - ez eléggé meglepő. Persze volt aki a verseny végén elég erősen szidta a rendezőket hogy ilyet nem lehet, és hogy a szimbol is rossz volt (egyébként tényleg furcsa volt a 4. pont sora, de a "tetején" pontosítás segített), de volt aki mosolyogva fogadta a disq. hírét. Egy picit én is morcos lettem, nem itt, hanem a saját nagy hibámnál, ami viszont egy percet jelentett: a 6-7 átmenetben bizony hiányzott egy a térképen jelölt ösvény, az egyes zöld meg áthatolhatatlan volt. Így visszafordulásra és kerülőre kényszerültem. De azért ez belefért, annál is inkább mert ha az optimális útvonalat választom, közelébe nem kerülök ennek a térképhibának.

Mindent összevetve kellemes kis verseny volt, külön tetszett a szervezés, a hangulat, a jó kis közös ebéd a végén. És még nevetnivaló is maradt amíg végignéztük a megyeiek éves teljesítményének elismerésére rendezett díjkiosztót.



Bookmark and Share