A futást komolyan vevő sportemberek télen "alapoznak". A tájfutók is. Én is - persze csak a magam módján, mert lássuk be barokkos túlzás lenne a tevékenységeim összességét alapozásnak nevezni.
Eleve már az nagy csoda hogy rá tudom magam beszélni a téli mozgásra. Írtam már régebben, a tél számomra továbbra sem a futás számára ideális évszak. Persze ahogy telnek az évek és kopnak a futócipők, én is változom. De persze ez kevés lenne a változáshoz, kellett egy motiváció. Ez pedig életem első (már nagyon várt) F40-es HOB-ja tavasszal. És ha már ennyire várom, ne legyek már annyira nyamvadt a téli leülepedéstől. Ezért határoztam el tehát a szinten tartást. A tervek szerint decemberben heti 20, januárban és februárban pedig heti 25 km minimális futott távot írtam elő magamnak, lehetőség szerint havi legalább 1 hosszabb (15-20 km) futással.
A kis futásokra remekül alkalmas piciny lakóhelyünk, elkezdtem kitapasztalni a kisebb-nagyobb lehetséges köröket, amelyek időjárástól, és lelki állapottól függően variálhatók. Aztán ugye remek móka bekapcsolódni a TTEV sorozatba is, rögtön az első alkalommal ott is termettem Csákberényen. Bár egyébként a kocsiból való kiszállásra is komolyan rá kellett beszélni magam: hideg volt, metsző hideg, és erős szél. Nem a leghosszabb pályát vállaltam be, amely minimum hat és fél kilométernyi mókázást ígért a Vértes lábánál. Serényen neki is kezdtem, de aztán a kettes felé menet kéziféket kellett húznom, mert elsőre célt vétettem. Pedig tuti jó irányt tartottam, a nyomvonalon látszik is, viszont olyan mintha az 1. pont mesterséges tereptárgya nem jó helyen lett volna, hiszen látszik hol törik meg a vonal. Na mindegy, aztán a jelleghatárokról kis kerülővel helyreraktam magam. Aztán sokáig szépen mentek a dolgok, majd jött a nap tévedése, a 8-9 átmenet. Amit így utólag nagyon sajnálok, mert egyébként szuper futás lett volna. Az utolsó völgyből kimászva kicsit elkezdtem jobbra húzni, amit nem vettem észre, a jellegfa pedig jól becsapott (a felső helyett az alsóhoz keveredtem). Így már persze hiába kerestem a tető szélén a bozótost. Persze érthetetlen hogy megint előjött a régi hibatípusom (amit azt hittem levetkőztem már végre...), és elég nagy, 250 méteres szórással rohangáltam pontot keresni. Na itt elhasználtam legalább 6-8 felesleges percet. Aztán a 11-es után beért Jankó Tomi (ezt pedig nagyon el akartam kerülni), és persze nem igen tudtam lehagyni, pedig a 14. és 16. pontokra is előbb értem oda más útvonalválasztással, de hát Tamás gyors. Végül közel 8 km futással 54 perc alatt értem be, ami simán lehetett volna ötven alatt, ha nincs az az egy buta hiba.
A szempilla-lefagyás fura érzés volt :) |
Karácsony előtt pedig az első hosszú futásomat egy 15 km-es Nagy-Kopasz mászással kívántam megvalósítani, de az aznapi nagy havazás közbeszólt, és végül rövidítettem, így 12 km maradt csak. Ilyen időjárási körülmények között még sosem futottam, és elképzelésem sem volt hogy megy majd. Hideg nem volt (kb. -1 fok körül), de egyrészt frissen esett 3-5 cm hó borította a terepet, másrészt még közben is becsületesen havazott, plusz elég erősen fújt a szél. És pont úgy mint a kerékpárosoknál, itt is érdekes mód sosem akaródzott hátszél lenni. Hiába körpálya volt, szinte mindig az arcomba kaptam a havat. További nehezítés volt, hogy a két nagy felfelé menő szakasz jó részét enyhén szökellve kellett futnom, mert erősen csúszott. Ja, persze nem szögest vettem, csak sima futócipőt. Tudom, aki hülye haljon meg :) de számítsuk ezt sportszerű nehezítésnek. Viszont pozitívum hogy a légzésemre szerencsére végig tudtam figyelni, ami nálam nagy szó. Fizikailag abszolút nem fáradtam el, maradt tartalék, de nem kockáztattam a vacak időben az ünnepekre történő esetleges megfázást. Összességében tehát jó volt, 6:12-es átlagtempóval ment a 12 km és 350 m szintemelkedés.
Részletes információk a futásról itt: http://connect.garmin.com/activity/253740301
És mivel idén már biztosan nem leszek aktív itt a blogban, ezúton kívánok minden kedves (lelkes) olvasómnak vidám, szeretetteljes Karácsonyt, és örömteli, sikeres új esztendőt!