Pokoli KOB 2010.

Igazából nem kellene semmit írnom erről az egészről, mert ha valaki a színes élményekért olvassa ezt a blogot, az ebben olyat úgy sem talál, aki meg tájfutó szemmel nézi (bár ezt kétlem) az csak nevetőgörcsöt kap, vagy egyszerűen csak becsukja a böngészőt miután gondosan kitörli az előzményekből ezt az URL-t - örökre.

De minek utána vagyok olyan önző, hogy pusztán azért írjam le mert jólesik kiadni magamból, így hát tessék, álljon itt a hiteles krónikája a 2010. évi KOB-nak, a saját szubjektív szemszögemből nézve.

A hét eleji időjárás-jelentések jó időt jósoltak a hétvégére. Aztán kezdett átcsapni nagyon melegbe a jóslat. Majd látszott hogy csúnya nagy kánikula lesz. Végül a perzselő forróság győzött. Persze mindenkire más hatással van a meleg, pl. Harzollal váltottam pár szót a rajt előtt, saját elmondása szerint volt már neki sikere egyszer dög melegben - és talán épp azért is. De én nem ilyen vagyok. Nyáron 27 fok felett egy álló helyben is izzadok. Nem érzem jól magam a melegben, kivéve tengerparton. 30 fok felett inkább csak vegetálok, és biza' vannak fizikai tünetei is annak hogy nem bírom a hőséget. Nos, ennek fényében kitalálható hogy nem az én napomnak ígérkezett június 12.-e.

A selejtezőn 78-ra indultam, ami csak azért volt rosszabb mintha előre sorsoltak volna, mert így 2-3 fokkal melegebbet kellett elviselnem: 32 fokot írt ki a hőmérő mikor indultam a rajtkordon felé. A rajtolás jól sikerült, az első 4 pontig nem is volt gond, eltekintve attól hogy égetett a nap, kóvályogtam a melegtől, és kiszáradtam. A lábaim sem úgy vittek mint azt akartam. A 4-5 átmenet 60-80 méter volt, ez nekem 7 percig tartott, köszönhetőn egy 180 fokos hibának, amit 4 (!) nekifutás után vettem csak észre.

A hetes pont után aztán végleg tetőzött az elkeseredettségem, totál kivoltam a melegtől, fejben teljesen feladtam, és azt gondoltam visszasétálok a célba és beismerem: nem megy ez nekem. El is indultam, de aztán megszólalt bennem az elhatározás, így végül nagy nehezen, de mégis nekilódultam a folytatásnak. Futásról szó sem volt, inkább csak kocogtam, sétáltam, és bár tájékozódni nem nagyon kellett, így is végtelennek éreztem az időt a befutóig. Hányinger-küszöbbel értem be, elkúsztam a kocsiig, és agonizáltam egy sort. Biztos voltam a "B" döntőben.

Aztán kiderült hogy utolsó helyen (24. beérkezőként a 32 indulóból) pont megcsíptem az "A" döntőt, és kategória elsőként 00:02-re indulhatok. Hurrá! Ettől tényleg lelkes lettem, gyors öltözés, és iszkiri a rajtba. Még a hőmérőn látott 37 fok sem rettentett el. Pedig talán jobb lett volna.

A döntőről csak szűszavúan írok, mert a track és az időeredmény magáért beszél: nyamvadt, nagyon nyamvadt voltam. Bár láttam hogy sokan sétáltak a pályán, és sok általam ismert embert lassabb tempóban láttam futni mint máskor, de amit én műveltem az tényleg tragikus volt. Az első 5 pontot tudtam csak futni - valamennyire, bár a részidőkből látszik hogy már azt is nagyon gyengén. Hibám ugyan nem volt de jórészt csak sétára és gyenge kocogásra futotta. Olyan szinten terhelt le a meleg, hogy mozogni sem bírtam. Egy egyszerű 2 szintvonalas kúp úgy megfogott hogy oldalazva kellett felmennem rá. Már 100-200 méterekre láttam előre merre kell mennem, hol a pont, de örökkévalóság volt odajutnom, főleg mert igyekeztem kerülgetni még a legkisebb földkupacokat is. A célba pedig úgy értem be, mint egy élőhalott, de ezt rendkívül jól mutatja a befutón rólam készült kép (köszönet érte a fotósnak!):

(igen, a háttérben vagyok, fennakadt szemekkel)

Nagyon szégyellem magam, hiszen a KOB számomra abszolút ideális táv, és a pályám sem volt nehéznek mondható, de egyszerűen nem bírja a szervezetem ezt a hőség okozta terhelést. Jah, és egy érdekes adat: a verseny reggelén 8 órától a verseny utánig (este 6 óráig) összesen 6 liter(!) folyadékot fogyasztottam el, amiből 2 liter isotoniás volt. És ebből kifelé minden csak párolgás és izzadás útján távozott.

Csak a rend kedvéért, a döntő 6,2km-es távját 72 perc alatt abszolváltam, utolsó előtti idővel. Remélem, sőt nagyon-nagyon bízom benne hogy a ROB-on kegyes lesz hozzám az időjárás :)

Nyögve-nyelős nyárindítás

A Mecsek-Kupa utáni és a KOB előtti időszakról alkottam ezt a frappáns címet. A töbrök utáni két hétben - mint sokan az országban - bárkaépítésbe kezdtem, de aztán arra gondoltam hátha mégsem, és jól tettem, mert június első teljes hétvégéjére visszakaptuk a napocskát, bár akkor még nem tudtuk hogy ezért cserébe rá egy hétre majd a pokol tüze fog égetni minket ...

A lábizmaim elfelejtettek mindent, ami a futómozgással kapcsolatos, így igazán örvendetes hír volt a Szigeti Sportvarázs esemény, aminek a szombatját lőttük be kint tartózkodásra, illetve vasárnapra beterveztük a komáromi emlékversenyt. A szombati szigetlátogatás egyik apropója persze a mozgás volt: Mobile-O futás első felvonásban, utána pedig mikrospint, részemről először kipróbálva. Ez utóbbiról elmondhatom: igazán jó móka. És ha már ott voltunk, egy kicsit hagytam hogy megszálljon az ihlet, befogtam két főszereplőt, és megpróbáltam egy kis hangulatot közvetíteni, mozgóképpel, pár percben. Fogadjátok szeretettel :)

És hogy a hétvége egyenlege ne billenjen túl pozitívba, vasárnap délutánra már nem állt mosolygósra a szám. Pedig jónak ígérkezett a Kész István emlékverseny Komáromban, a Monostori-erődben. A tavalyi gánti megmérettetés tetszett, így a verseny neve pont megfelelő hívószó volt, Eszti pedig jókat mesélt az erőd-futásról, számomra tájékozódási csemegét ígért.

Az első döbbenet a rettentően alacsony résztvevőszám volt. Korombelit szinte alig láttam, ifivel és 50+ futókkal volt tele a VK, de még így is 50 fő alatt voltunk (saccra). Ez persze nem a "baj" kategória, csak jobb lett volna olyan színes sokaság mint tavaly a Vértesben. Pedig az idő remek volt - sőt, túl remek, a napocska már elkezdte bepótolni az elmúlt két hetet, sőt még rá is kontrázott. Bejelentkeztem második indulónak, majd a megfelelő időben elrajtoltam. Már rögtön az első pontot nem értettem ... mi van?! El sem hittem hogy a méteres gazban a 70 fokos lejtőn kellene a várfal élén táncolni. Pedig de. Hosszas vívódás és kerülő-keresés után aztán megadtam magam. Már ekkor igen mérges voltam, és bár a kettes pont könnyített volt, a hármas végleg betette a kaput. Sem az akáctüske, sem a 30 fokban a mellig érő gazban a gödrök között a dzsuváig történő futás nem hiányzott. Így visszabattyogtam a célba, rettentő bosszúsan. Nem elég, hogy a "rövid távúnak" kiírt verseny pályája 6km volt, mindez ráadásul teljesen értelmetlen csiki-csuki útvonallal, direkt szivatós a dzsukker közepén lévő pontokkal. Pedig mind az erődben, mind a környékén lett volna lehetőség normális pályára is. 

Nem is ragozom tovább, sajnálom hogy ilyen szerencsétlenre sikerült, azért még a névhez hű maradok, és jövőre is figyelem majd az emlékverseny kiírását, hátha visszakerül Gántra, ott talán nem lehet majd ekkorát hibázni. Ha esetleg valakinek most az előző pár sor miatt rosszabb kedve lett volna, tekerjen vissza a filmig és nézze meg újra :)