2011. január 24., hétfő

Ripszám először

Tavaly még roppant gyorsan legyintettem a Ripszám kiírására, azt gondolván: "télen? 9km? nanemááá!". De hát változnak az idők, változnak az értékrendek. Idén már teljesen egyértelmű volt a részvétel, így vasárnap reggel megjelentem életem első Ripszám Henrik emlékversenyének a rajtjánál.

A 9 km egyébként teljesen beleillett az edzéstervbe, és mivel az emlékverseny tájékozódási jellege csekélynek volt mondható, átminősítettem magamban futóedzéssé. A cél az 1 órán belüli beérkezés, és a 6:00-ás km-átlag megközelítése volt. Esztivel itthon egyeztettem az útvonal-elképzelésemet, ami egyébként arról szólt hogy ahol lehet fussak úton, minél kevesebb erdőtúrással.

Az első pontra azt gondolom nem nagyon létezett más épkézláb megoldás, ezt három és fél perc alatt abszolváltam is. A kettesre egy saját biztonsági megoldást választottam, egy olyan helyen átvágva a dzsuvás távvezeték-nyiladékon amiről biztosan tudtam hogy nem torpantja meg az embert, illetve így a kettes pont felé tartó brutál emelkedő is kicsit oldalazós lehetett. A terv bejött, kilenc percen belül fent voltam. A hármas felé igazából kerestem a lehetőséget hogy hol futhatnék le minél kisebb ellenállásba ütközve a betonra, végül az emlékeimből ismert merőleges lejáratig futottam a szintösvényen, ami az útig vitt szinte akadálytalanul - így tempóvesztés nélkül. A megtorpanás csak a zebra után következett, nem sikerült jó fogást találni a vízmű-védterület megkerülésére, így ott volt némi gallyazás, a teljes átmenet 11 és fél perces lett. Ezután a vasútig szépen elvitt az árok vonala, onnan meg már a jól ismert turistaúton mentem fel, egy kisebb kanyart vágtam csak le. A 4-es pontig 12 perc kellett. Itt lefelé a zöld háromszög jelzést választottam, majd a végén a betonon lenyomultam a zebráig. Úgy fest ez hibás döntés volt, lent egyeztetve több emberrel is a megoldásokat, a gerincen futó turistaút gyorsabb lehetett volna Szépjuhásznéig (Jövőre biztosan ezt az opciót választom). Onnan is jelzésen futottam körbe a Hárs-hegyek nyergén át, nem vállaltam be a gerincen való átvágást, már csak az utána következő meredek lejtő miatt sem. Így 17:50 kellett az utolsó ellenőrzőpontig, majd onnan 2:17 alatt sprinteltem be a célba.

A teljes futott táv így 9250 méter lett, 350 méter szintemelkedés mellett, ehhez pedig 56 perc és 9 másodperc kellett. Ez átlagban 6:04-es tempónak felel meg. Összességében elégedett voltam a végén, jövőre a 4-5 átmenetet szeretném 15 perc körülire faragni, úgy már egész tűrhető eredményhez jutok.

[2011.01.31: megjöttek az eredmények. 19. lettem az 59 beérkezőből. Érdekesség: 55 és 57 perc között 8 ember végzett]

Bookmark and Share

2011. január 16., vasárnap

Gellért-karika

Bár nem egy nagy esemény úgy amúgy valójában, de kikívánkozik belőlem, mert büszke vagyok erre a mai teljesítményemre. Szóval akkor olvass tovább ha nem vársz nagy izgalmakat :)

Mai napi mozgásadagnak nem fért bele több, mint egy rövid edzőfutás a Gellért-hegyen. Eszti útvonaljavaslatát követtem, ami szerint a Feneketlen-tó partjáról indulva Diószegi út - Dávid Ferenc utca - Szüret utca - Somlói út - Kelenhegyi út - Szirtes út útvonalon jutottam fel a Citadellára. Itt fent három kört mentem, az első az lent vezetett a sétaúton, majd kettő fent, ezután pedig vissza a tóhoz azonos útvonalon.

Ami örömmel töltött el, hogy az első 2,9km is 5:30-as átlaggal sikerült, pedig itt volt benne a 100m szint felfelé. Ez lendületet adott és próbáltam fent is tartani a tempót a köröknél. A részidőkön látszik hogy valójában gyorsultam is. A lefele utat sajnos nem tudtam 4:40-nél gyorsabbra kiengedni, de így is jól alakult a végére: a teljes futott táv 7500méter lett, 150m szintemelkedéssel, mindez 39:29 alatt, ami 5:15-ös tempónak felel meg.

Ennek igen örültem, hiszen a lapos kényelmes szigetkör sem szokott ilyen gyorsra sikerülni, ráadásul az csak 5 km, mégis fáradtabban értem be azon (kb. fél éve mikor utoljára mértem). Nos hát kérem ennyi volt a bejelenteni valóm, ki-ki vérmérséklete szerint csodálkozzon rá, avagy kisebb vállrándítással és/vagy mosollyal zárja be a blogot :)


Bookmark and Share

2011. január 15., szombat

TTEV - 120-as mumus

"Olyan jó hogy nem változik semmi, és minden ugyanúgy van mint régen" - mondta Simon 'bá a Csinibabában, és tényleg, telnek az évek, telnek a kilométerek, de a hibák ugyanúgy megmaradnak :)

Mindenesetre azért pozitív hozománya is volt ennek a szombati kis edzőversenynek. Egyrészt hogy a nagy zord tél közepén azért kiváltság és szerencse 12 fokban, enyhe napsütésben, majdnem száraz terepen futni. Másrészt örömmel konstatáltam hogy 10km futás kb. annyira fárasztott el mint két éve a fele (sem).

Nagyon kellemes ki pályával lepett meg minket Dénes erre a szombatra, a hosszú pálya pontjainak összekötögetése ráadásul egyszerű volt. Nagy tempót nem terveztem, Esztinek 65-70 perc köré saccoltam a beérkezésemet a 7,4/350-es pályáról. A nekirugaszkodás után persze rögtön túlfutás következett, és az egyes pont réme ott lebegett a kis völgyben mellettem. De az első kudarcot mosolyogva vettem, és egy teljes perc elpazarlása után már rongyoltam is tovább. Miután már átállt az agyam a feladatra, 11 pontot sikerült hiba nélkül futni. Aztán a 112-es kifogott rajtam, jó irányba mentem, és a második völgy túloldalán, a kúp oldalában vártam a pontot - de nem volt ott. És mivel nem jutott eszembe a szembe lévő völgyhöz viszonyítani, ezért bizony még feljebb húztam. Gondoltam elfutok megnézni a határkövet, de persze nem volt ott. Az már gyanús volt, de a megoldást végül egy másik, szintén ott bóklászó futó hozta, aki a ponttal szemben lévő magányos kő kedvező pozíciójára hívta fel a figyelmet. Sajnos a következő utáni pont se ment simán, de itt sokkal gyorsabban korrigáltam, mert észrevettem hogy nem lett volna szabad szintet veszteni, így a völgy oldalából hamar meglett a bója helye. Aztán már csak egy bénázásom volt a végén, a 125. pont tett be, a hirtelen feltámadó szél és szemembe tűző nap kicsit megzavart, így egy gerinccel tovább kerestem szegényt. Ezután már egész nyugodtan értem be a célba ...

De aztán az itthoni pályaberajzolásnál kiderült a szörnyű, mindent megváltoztató, és alapjaiban megrengető igazság: DQ. Akárhogy is nézzük, nem akaródzott a szememnek ráállnia a dzsukkerral benőtt völgyben rejtőző pontocskára, így a 120-as pont érintetlenül maradt. Hát ez van kérem, de emiatt korántsem dőlök a kardjaimba. A futás jól esett, és a pontfogások zöme azért pozitív példaként maradt meg bennem. Majd a szezon és a versenydrukk gondoskodik arról, hogy később ne legyenek ilyen hibáim ... :)

Futott táv:9900m, idő: 74:26


Bookmark and Share

2011. január 8., szombat

BUÉK 20 TT hosszúfutás - 15% javulással

Elkezdődött a felkészülés a HOB-ra, és a tervekben benne van minden hónapban (legalább) egy hosszú futás is. A januárra a BUÉK20 TT lekocogása volt ütemezve.

Gyalog hétszer teljesítettem már a túrát, ebből a legjobb idő 3:05 volt. Két évvel ezelőtt próbálkoztam először a futással, akkor 2:25 lett. Mára csak az volt a terv, hogy ennél - ha csak egy picit is - jobban sikerüljön.

Az időjárási- és terepviszonyok a januárhoz képest teljesen ideálisak voltak: 0-2 fok között lötyögött a hőméről, enyhén kásás, kevésbé csúszós volt a hó, a beton csak épp hogy nedves volt, jéggel szinte alig, csak foltokban találkoztam. Az egyetlen komoly nehezítő körülmény az első 3 km-en az emberkerülgetés volt, de ez simán ment. Ja, meg a végén a vádligörcs, de az meg sejthető volt hogy nem marad el :)


Első szakasz, Hűvösvölgy-3H: 30 percre terveztem, 29.43 lett, és még a végén is kaptam levegőt :)
Második, 3H-Apáthy: szintén fél órás terv volt, 28:55, kimondottan szimpatikus. Itt becsúszott egy cukorka a számba.
Harmadik felvonás, ettől féltem a legjobban, és minden évben ez volt a legnehezebb: nem hittem volna hogy fél óra elég lesz, és tényleg csak alig csúsztam ki, 33:41 lett. Ez egyébként jelentős lendületet adott.
Negyedik etap, fel a Nagy-Hárshegyre: nos, a lendület elfogyott mert felfelé bejelzett a jobb vádlim, így kénytelen voltam gyors sétára váltani a két meredek részen. De a végét már megint kocogtam, és 15:32 lett (húsz percre terveztem)
A végét már csak lefelé kellett tolni, de persze ez nem ment könnyen. Háromszor kellett megállni nyújtani, de egyébként ment a lassú futás. A vége tehát 2:12:03 lett, 18,4km-en 850m szintemelkedéssel.

Tudom, most jön az hogy miért írtam 15%-ot fent amikor ez csak 10. Nos, belevettem önkényesen a közérzeti mutatót. Míg két éve a futás után egész nap halott (majd 4 napig beteg) voltam, addig ma hazaérve még nyüzsögtem, pakoltam, és elkészítettem egy csirkepörköltet meg egy jó adag palacsintát. És hát ez sem mindegy. A versenyeken is az a baj, hogy a fáradtságtól hamar elszáll az agyam, és mellémegyek mindennek. Így én abszolút fontos fejlődésnek élem meg azt, ha nem csak az időm javul, hanem a végén az állapotom is jobb lesz mint egy előző alkalommal.

Nos hát, BUÉK lett még egyszer, tervek szerint februárban jön a következő hosszú megmérettetés.

Bookmark and Share

2011. január 1., szombat

Újév-indítás

Nem vagyok az a babonás típus, de van pár dolog (szokás, mondás) amiben hiszek, és amihez tartom magam. Például szilveszter éjszakáján nem lehet száradó ruha a lakásban, éjszaka az ember virslit eszik, újév első ebédje a lencsefőzelék, stb. És azt is szentül hiszem (és tartom is) hogy amilyen az év első napja olyan a többi is.

Persze racionálisan lássuk be, hogy rendkívül unalmas és kaotikus lenne az élet ha tényleg szigorúan így történne, de akkor is. Szóval január első napján eszem ágában sincs egész nap punnyadni, sőt. A hajnal 3 órás fekvést követően már 10-kor kidobott az ágy, és azon járt az eszem hová kellene menni futni, és mit. Mivel önmagam döntésképtelen voltam, Eszti segítségét kértem azzal az instrukcióval hogy egy egyszerű kocogós kis laza kör legyen, nem túl szintes, jó nagy utakon, és a 3H-n (hogy ne kelljen a szmogos városban messzebb autózni). Nos, hát erre ő ezt irányozta elő nekem:

http://www.runmap.net/route/783368#lat=47.54641&lng=19.01133&zoom=15&type=2

Persze nyilvánvaló volt hogy szó sem lesz laza kocogásról, de nem bántam. Tulajdonképp 2/4 emelkedő, 1/4 sík, és 1/4 lejtő a pályabeosztás, 5350 méteren 160m szinttel. Alapjában egy kellemes rövid edzőkör, avagy olyan amin később akár két kört is lehet nyomatni. Így hóban is kényelmesen elkocogtam rajta, a nyeregből a meredek lejtő a völgy szélén sem volt megterhelő. 32:38 lett a vége, és egy nagyon kellemes érzés miután visszaérkeztem.

Egyébként valószínű nem csak én vagyok babonás újév első napjára. Fent a hegyen alig 40 perc alatt 12 kerékpárossal, 8 futóval, és számtalan kiránduló/szánkózó emberkével találkoztam. Sokakat kicsábított az erdőbe újév első napja. Lehetne így év közben is.

Bookmark and Share