2013. december 8., vasárnap

Egy remek TTEV Csákberénynél

Már régen volt hogy egy egyszerű edzésről külön bejegyzést írtam, most is csak azért teszem hogy ez a pálya mindenképp megmaradjon a digitális emléktáramban :)

Az idei téli szezon első TTEV alkalmán voltam szombaton Csákberényben, ahol egy nagyon szuper pályán volt lehetőségem futni. Bár amikor először ránéztem a térképre, kicsit megijedtem tőle, túl zöldnek találtam, de persze télen lombok nélkül ez másképp értelmezendő. A 7,7 km-es pályát választottam, ami nem a leghosszabb volt az aznapi kínálatból, de nekem épp megfelelő. Nagy futótempót nem, inkább a tájékozódás gyakorlását terveztem, így belekalkulálva egy-két keverést is 70-80 percre saccoltam a teljesítést.

Az 5. pontra érkezve (amely átmenet épp nem volt könnyűnek mondható) tudatosult bennem, hogy ma bizony kivételesen egészen jól megy a tájékozódás. Így fokozottan figyeltem arra hogy ne kezdjek el kapkodni, és ne fussam el az átmeneteket, legyen egy stabil edzőtempó, és figyeljek mindenre, maradjanak biztosak a pontfogások. Ezt igazából sikerült is tartani, csak a pálya legvége felé, a 20. pont szúrt ki velem, bár a gödrök megvoltak, csakúgy mint a mellettük lévő irtott rész, a bóját azonban nem látta meg a szemem. Még a befutó is egészen lendületesre sikerült, és a végén nagyon megdöbbentem amikor 60 perc alatti időt láttam az órámon.

Itthon aztán kielemeztük az útvonalam, és mivel nem voltak nagy kevergések, és tisztán emlékeztem hogy mely útvonalat miért választottam, jó volt egy utólagos kiértékelés. Rögtön az elején az 1. pont után igazából nem volt kérdés hogy továbbmegyek irányba a 2. felé, nem volt vészesen sűrű az erdő, csak a tisztás előtt kellett egy kis nehezebb szakaszra számítani. Ám mégis talán gyorsabb lehetett volna ha északról az úton kerülöm az erdőt, az elején még jó erőben talán a gyors futás miatt kevesebb az átmenet ideje. Nehéz eldönteni. Szintén érdekes a 6-7 átmenet, aminél a növényzet segítségével nagyon jó vezető vonalam volt, viszont fel sem tűnt hogy még az elején az út után a nagy iránytartás jegyében átmásztam egy kis kúpon, amit ha jobbról kerülök a magasles felé tartva kevesebb szint vár rám. Ellenérvként talán felhozható, hogy így a tisztáson talán könnyebb volt a haladás mint az erdőben lett volna. A 9. pont után rögtön visszamásztam az útra, ehelyett másik opció ha szintben indulok és csak a völgynél vágok át az  ösvényre, de ott futás közben ez fel sem merült bennem, egyértelmű terv volt minél előbb az útra kerülni, hogy begyorsulhassak. A 11-12 közötti átmeneten futás közben is felmerült, hogy kivágok az útra, amit láttam is, olyan közel futottam. Nem is értem, miért nem tettem, utólag jól látszik hogy elég sok időt és energiát spórolhattam volna, és még jobb támadó pontom is akad, nem torpanok meg 50-60 méterrel a pont előtt. A 17. pont rossz kifutási irányát is csúnyán benéztem, ott valószínűleg már a fáradtság is közrejátszott, bár az összes közül ez a legcsekélyebb hiba. Összességében értékelve: magamhoz képest jó volt a futás, sikerült végig fegyelmezettnek maradnom, sikerült többnyire jó útvonalakat választani, és viszonylag kevés keverésem volt. Nagyon sokat segített hogy jó volt a térkép, és a domborzat mellett nagyon sokat és nagyon jól tudtam használni a növényzetet. 

Nos, ezért írtam a "szuper" jelzőt a bejegyzés elején: jó terep, jó térkép, jó pálya, és okulásra alkalmas jó futás. Nem mellesleg pedig még a szél sem volt annyira zavaró mint vártam, kellemes futóidő is volt. Köszönet a szervezőknek, és még sok-sok ilyet! :)

Bookmark and Share

2013. december 3., kedd

Nyúlcipőben

Illetve nem is, valójában terepfutó cipőben vettem részt a terepfutók által szervezett Nyúlcipőbolt Buda Trail terepfutó versenyen.

Versenyezni inkább csak magammal szerettem volna, kipróbálni egy hosszabb távot, keményebb terepet mint amiken eddig voltam. Meg azért lássuk be, terepfutó sem vagyok, nem hogy versenyezzek velük :) Igazán szép idő fogadott december első napjának reggelén minket Telkiben, abszolút ideális körülmények vártak ránk az erdőben is, szóval minden adott volt egy jó futáshoz. Nem is öltöztem túl melegen, a sapka helyett is csak kendő került a fejemre. A 26 km-es távra 2:30-at adtam magamnak, természetesen szem előtt tartva hogy nem meghalva akarok beérkezni. A hasonló társaság által szervezett tavasz eleji Vértesi terep félmaraton tapasztalataiból tudtam hogy jó ellátás lesz, de azért felvettem egy derékövet benne minimális folyadék tartalékkal illetve két energiagéllel - ha végképp eléheznék. Úgy számoltam egyébként, hogy a ~14 km-nél lévő frissítő pontig biztosan nem kell megállnom, és 20 km-ig (ami a jelenlegi optimális felső határom) is jól fogom bírni, a végére jöhetnek csak a problémák.

Az útvonal, illetve a futásom adatai
Egy jól sikerült helyezkedés után a tömegrajt is jól sikerült, rögtön emelkedővel kezdtünk Telkiből kifelé a zöld jelzésen a házak között, a deres-csúszós betonon. Úgy gondoltam, Anna-vadászházig igyekszem az elején futók tömegvonzásában maradni, persze saját tempómhoz képest nem jelentősen elfutva. Ez egyébként sikerült is, közepesnél kicsivel több erővel kellemesen húztam felfelé az emelkedőn. Aztán a Nagykovácsi felé való ereszkedés kimondottan jól esett, itt azért 1-2 ember elfutott mellettem, de én nem kockáztattam, csak annyira engedtem ki magam a lejtőn amíg biztonságosnak éreztem. A sorompónál alig vettem észre az ellenőrzőpontot, a dugókámat sem készítettem ki a zsebemből, így sajna meg kellett torpannom 15-20 másodpercre, majd nyargaltam tovább. A sárga sáv komótos, nem túl meredek monoton emelkedőjén beálltam egy futó mögé, akinek kb. azonos volt a tempója, aztán később elé kerültem de hallottam hogy mögöttem marad - jó volt így kvázi közösen kihúzni a Kutya-hegy aljáig. A kerítésen egy forgókapun kellett átkelni, itt nem tudom hogyan, de a kilépésnél beakadt a jobb lábam, és a cipőmet benyelte a kapu. Ennek nyilván a szorosan mögöttem lévő két ember sem örült, mert így pár másodpercig feltartottam őket, én is mérges voltam magamra mert a cipő visszavétele miatt bizony eléggé kiestem a ritmusból. Nem is tudtam olyan tempóban felfutni a hegyre mint szerettem volna. Viszont - ellentétben jó pár magam előtt látott futóval - egyszer sem sétáltam bele a meredek mászásba Nagy-Szénásig. Fent kicsit fújt a szél, de az út hamar fordult, és már a piros sáv meredek lejtőjén kapkodtam a lábaim, ismét Nagykovácsi felé tartva. A frissítőt még a főúton való átkelés elé vártam, de csak utána jött, nagyon tetszett hogy az igazán lelkes ellenőrzőpont személyzet kerepléssel és hajrázással várt. Tényleg, egy kis plusz lelket öntött belém. A kiszolgálás is első osztályú volt, viszont itt szembesültem azzal, hogy az egyik kis folyadéktartályomból a kétharmadnyi folyadék eltűnt, feltételezem kilötyögött a futás közben. Kb. 2 perc pihi és frissülés után indultam tovább a piros sáv durván meredek aszfaltos emelkedőjének, aztán az erdőnél kicsit enyhébbre váltottunk. A piros háromszög elágazás után tudtam hogy hamarosan jön a holtpont, amit a gerincen való átbukásra saccoltam, és ez szinte teljesen pontosan be is jött. Utána úgy vártam a zöld háromszög becsatlakozással kezdődő lejtőt, mint a messiást, de sajnos addig is eléggé belassultam, 1-2 perc biztosan ott maradt azon az alig több mint 1 km-es szakaszon. A lejtő aztán kicsit rásegített, plusz még az is hogy a következő ellenőrzőpont nem a vadászháznál hanem sokkal feljebb költözött. Itt már egy komolyabbat frissítettem, kólával, csokival, banánnal és iso-itallal készültem a kb. 3 perces megállás alatt a záró 5 km-re. Az előző emelkedő végén éreztem hogy a vádlim már görcs-határon van, így óvatosan kezeltem a sárga kereszten kezdődő emelkedőt, sokan el is futottak mellettem, itt már volt egy olyan baljós érzésem hogy ki fogok csúszni a tervezett időmből, ugyanakkor még reménykedtem is, mert arra gondoltam hogy talán maradt pár tartalék percem az egyébként nagyon jóra sikerült első 14 km-ből. A szalagozás kezdetétől igazából már nyomni kellett volna egészen a célig, hiszen nagyon lapos szakasz, a végén pedig lejtő következett, egész Telkin át. De sajna már nem vitt a lábam. Így igazi hajrá helyett közepes tempóval érkeztem a célba, ahol a gyanúsan kevés éppen befutó emberkét látva arra következtettem, hogy bizony a középmezőny végére kerülhettem.

Aztán mikor lenyomtam az órám, láttam hogy igen: bizony 8 perccel kicsúsztam a tervezett időből, sőt, tulajdonképpen még többel, mert az utolsó ellenőrzőpont áthelyezése miatt rövidebb lett a tényleges táv. A tempóm így 6 perc/km-nél lassabbra sikerült, ami eleve elég ciki, azért most már elvártam volna magamtól hogy 26 km-en ne történjen ez meg. Persze az is igaz, hogy a 820 méter szintemelkedés még egyelőre sok nekem. Összességében azért nagyon jól esett a futás, nagyon szép volt az erdő, tetszett az útvonal, és jó volt kicsit megint feszegetni a határaimat. Csodák pedig nincsenek: amíg az edzést nem veszem komolyan, és nem csinálom fegyelmezetten (márpedig nem), addig nyilván lassú a fejlődés. De nem is bánom, egyelőre sokkal fontosabb hogy mindig jól érezzem magam, és ez most is sikerült.

részletes eredmények itt találhatók

Bookmark and Share