Nem is tudom hol kezdjem, talán a végén: az Indián-domb is felkerült arra a listára, amelyen az "ide se megyek vissza többet futni" helyek szerepelnek. Így a lista már két eleműre bővült :)
Röviden és tömören:
Röviden és tömören:
- A térkép egy vicces kis Móricka-rajz, és olyan mint annó Vágó Pista műsora volt: a fele sem igaz.
- A hármas pontot sajnos nem sikerült jó helyre rakni, de szerencsére ez sok időmet nem vette el, tudtam hogy ott járok, és láttam hogy nincs bója, így tovább futottam.
- A hetes nagy szívás volt, egy akác-ág jól belemart a hátamba, és bekaptam egy 90 fokkal elfordulós hibát.
- A hetes után egy átvezető utat sem találtam, és annyira pipa lettem, hogy mikor kiértem a betonig, dühömben visszafordultam, ahelyett hogy mentem volna inkább a betonon. Belátom, egy óriási nagy hülyeség volt, de legszívesebben halálos csapást mértem volna a térképre és a terepre egyaránt. (Vagy tán azért ilyen a terep, mert eddig is mindenki halálos csapást mért rá?!)
- Mellesleg a nyolcas pont kirakásának nem sok értelme volt, találkoztam valakivel a célban aki átrágta magát a dzsuván északnyugatnak, ennek megfelelően is nézett ki, és mint kiderült nem lett gyorsabb annál aki - mint én is - körbement.
Szóval, a 6km-es pályán az órám szerint 10 km-t és egy órát futottam, kalandnak és lábizom-átmozgatásnak pont megtette. De nem vágyom vissza erre a terepre, az tuti. És nem azért mert vétettem három hibát.