2010. szeptember 29., szerda

Fuss a fűben szép időben

Oké, látom hogy kicsit erőltetett a cím, de azon ritka 3sz versenyek egyike volt ma, ami akáctüske nélkül adta a nem betonon futás élményét, és szeptember végén mindezt rövidnadrágban tehettük.

A helyszín pár héttel ezelőttről már ismerős volt, csak azt nem sejtettem hogy most nem a házak között fogunk rohangálni. Aztán a rajtban meglátva a térképen a sok narancssárgát és a kevés házat, széles mosolyra váltottam. 

Az indítás kicsit késett, ami szerintem simán belefér ilyen kis versenynél, de ennek ellenére pár emberke úgy tolongott és lökdösődött a rajtban, mintha ingyen osztanák a húst. Hát ezeket sosem fogom megérteni: mert azért tudjuk hogy nem azon a 15 percen múlik semmi, ráadásul a verseny után meg bőven ráérnek órákat ott dumálgatni. Na mindegy, hagytam hadd menjen aki akar, utána meg én is odaóvatoskodtam a térképért.

A pálya nagy kihívásokat nem tartogatott, volt pár ügyesen megtervezett átmenet ami bezavarhatta az embert, nekem tetszett. Az első hibácska a nyolcasra jött, egy másik, közeli pontot lyukasztottam épp mikor egy futótárs szólt hogy az nem a mienk. Ezúton is köszönet érte neki, lehet hogy nem, vagy csak sokkal később vettem volna észre. Innen aztán kerülni kellett, mert a vízzel teli csatornán nem találtam a gázlót, de persze a kilences környékén meg enyhe elmocsarasodás volt, így ott felitattam egy kis vizet a jobb cipőmmel. Az amfiteátrumos rész jópofa volt, a 13. pontnál kicsit meg is álltam hogy jól kiolvassam a térképet, meg is lett az eredménye, nem mentem mellé. Visszafelé azonban a 17. pontnál fél perc túrással sem találtam a szúróbélyegzőt, bezzeg Vöcsök jó érzékkel észrevette a kis madzagon a bokor aljában.

A sok szúrókáért sorban állás, illetve a két-három kisebb hiba miatt úgy talán 2-3 perccel lehettem volna gyorsabb, de így is egészen jól sikerült a futás: 3. helyen értem be 29:17-es idővel a közepes pályán (3,5km, futva 4,7).



Bookmark and Share

2010. szeptember 28., kedd

Szintfelmérő edzőkör #2 - 3 perc javulás

Az első edzőkör lefutása óta eltelt 3 hét, és vészes közelségben látszik az ONEB, így megnéztem mi a helyzet a lábizmokkal. Uzsgyi fel a 3H-ra, átöltözés, és ezúttal jó alapos bemelegítés, majd elindultam. Célt nem tűztem ki, igyekeztem 80-90%-on maradni, 90 lett belőle, és bár az út első egyharmadánál már nagyon fáradtnak éreztem magam, azért sikerült kitartanom, és a végén 3 teljes percet lefaragni az eddigi időmből.

Az előzmények megtekinthetők a régebbi blogbejegyzésben (térkép, útvonal), nézzük hát a részidős táblázatot a múltkori és a mostani (pirossal) eredményekkel:

Fenyőgyöngye-Árpád kilátó  : 1,31km/ 75m - 6:46/km ( 8:51) - 167bpm
                                           5:25/km ( 7:14) - 171bpm
Árpád-kilátó - Újlaki hegy : 2,40km/125m - 6:15/km (14:59) - 168bpm
                                           5:59/km (14:21) - 178bpm
Újlaki-hegy - 3H tornyok   : 0,88km/ 50m - 7:10/km ( 6.20) - 170bpm
                                           7.05/km ( 5:58) - 175bpm
3H tornyok - Fenyőgyöngye  : 2,23km/  0m - 4.41/km (10:28) - 167bpm
                                           4:26/km (10:01) - 175bpm

Összesen:                  : 6,82km/250m - 5.57/km (40:39) - 168bpm
                                           5:30/km (37:36) - 175bpm)  


Három hete a 37 percet tűztem ki célul, már csak 30 másodperccel vagyok fölötte, és még előttem két hét. Sikerülni fog.

Bookmark and Share

2010. szeptember 22., szerda

Gombavölgyi szurkálódós

Még mielőtt véresre lapozná valaki a térképet: nem, ennek a helynek továbbra is Virág-völgy a neve, de a körülményekre tekintettel - nevezetesen hogy lépten-nyomon őzláb-telepeket kerülgettünk futás közben - a mai napra átkereszteltem. Egyébként pedig úgy döntöttem, kipróbálom ezt a pontbegyűjtős őrületet. Nem bántam meg. És most már a szúróbélyegzőt sem utálom annyira.

Szóval a 21 pontot nem mertem bevállalni (nyugodtan jöhetnek a virsli vagy kommentek), tizennégy bója meglátogatását tűztem ki célul, és mivel az időm eljöttekor rögtön futásnak indultam, nem szőttem különösebb terveket: lesz ahogy lesz. Rögtön egy tévesztő-bójás ponttal kezdtem, a karikában leszúrt helyet kellett azonosítanom a terepen és megtalálni a háromból a helyeset. Mint az útvonalon is jól látszik, végül a kőtől mértem pontos irányt, és azt vettem tutira. Hogy (utána) az ötösnél miként vétettem el a kifutást, ne kérdezzétek :) a hármas utáni kerülő azonban direkt alakult, asszimilálódtam a növényzethez, ahol engedte ott mentem, után a inkább kerültem. A 16-os felé a kurfli annak volt köszönhető hogy a 14. után a hosszú egyenes enyhén lejtős futáson terveztem meg miként is jön majd össze a szükséges pontmennyiség, és mire felnéztem a kanyarban találtam magam. És ezután elkövetkezett a nap legérdekesebb pontja.


Látszik, hogy a 17. után eleinte kevés szintet vettem fel, így félút után nem sokkal felmentem a szerintem szükséges pluszt, majd kicsivel tovább meg is láttam a karikázott gerincet. De pont sehol. Innentől túrás volt, de mivel biztos voltam benne hogy jó helyen állok, ezért egy idő után feladtam és a továbbhaladás mellett döntöttem, persze lányos zavaromban az útelágazást céloztam meg menekülőiránynak. Onnan a 19. felé tartva aztán visszahívott a lelkiismeret és csináltam a szintezős támadást visszafelé (felsőbb vonal), kilukadtam ugyanahhoz a gerinchez de semmi. Aztán egy hirtelen elsuhanó másik futótárs látványára lenéztem, lementem, és ott, majd' 30 méterrel és 2-3 szintvonallal lejjebb meg is lett a pont. Hát ez durva.

Ezután már nem volt gond, még a 20. pont is meglett pedig láthatóan térképhibás, de hát a terep ott elég jól adta magát. A végén még a 21. pont volt tévesztőbójás, de ott szerencsés volt a támadási irányom, szerintem jót fogtam. Kár a 18. pontért, ott azért bő 10-12 percem elment a túrással, kerülővel, majd a visszamenetellel. Összesen 60 percet töltöttem kint a pályán, 6,7km lett a teljes táv. A pontsorrendem: 1-5-4-3-13-14-16-17-18-19-20-6-7-21.


Megérkeztek az eredmények: a 14 pontos Férfi mezőnyben a 3. helyre sikerült bekocognom :) 5 perccel lett jobb az első helyezett ideje. A 21 pontos Férfi mezőnyt ugyan 70 perccel nyerték, de hibás pontfogás miatt 80 lett belőle, így az első érvényes idő 76 perc.

Bookmark and Share

2010. szeptember 15., szerda

Akácos út, ha végig megyek rajtad én ...

Valahol nagyon mélyen, a lelkem egy eldugott zugában ott motoszkált a kétely: eljöjjek, vagy ne. A tavalyi is csak folyamatos szitokszórás volt. De aztán mégiscsak eljöttem, mert hát kell a mozgás, és kell a térképforgatás is. Meg valahogy a szívemhez nőtt ez a 3sz dolog, megszerettem, no, ez a helyzet.

A cél (VK) környékén látottaktól és hallottaktól aztán előjött egy kép: vajon én majd milyen szenior leszek? [mármint tudom hogy most is az vagyok a 35-ömmel, de majd úgy 50 felett] Én is majd állandóan szidom a rendezőt, a pályát, és mindent amit lehet? Értelmetlen vitákba megyek bele egy gödör helyéről? Ott púposkodom majd a rendezői asztalnál és osztom az észt hogy hogyan lehetett volna jobban. Mert ahogy ma ezeket mind láttam ... de nem, én biztos nem ilyen leszek, még 20 év múlva is szeretni fogom a tájfutást, és örülni fogok minden alkalomnak amikor az erdőben lehetek, vagy amikor térképpel a kezemben rohangálhatok. Ha mégis olyanná válnék mint amit az előbb részleteztem, csapjatok agyon egy lapáttal :)

No de a lényeg hogy ez a szerda is inkább egy kellemes kis mókává fajult, hiába bíztam benne hogy a sok zöldben azért akad némi futható rész is, és hogy kevésbé meggyötörten érek majd be mint egy évvel ezelőtt ugyanezen erdő másik oldalán. A rajtban kaptam egy perc térképnézegetést, így a hatos pontig jól megterveztem mindent. De sajnos a 4. pont keresésénél meg kellett szakítanom a tervet. A támadópontom jó volt (kis tisztás), de valahogy nem hittem volna, hogy tényleg az áthatolhatatlan zöldben van a pont, így próbáltam mellette keresni. Kétszer is. Harmadszorra aztán másodmagammal belefúrtam magam a végtelen sűrű tüskés dzsungelbe, és tényleg ott volt. 7 perc bukta. Ez van. A pálya többi része egyébként nem tartogatott sok meglepetést. Végül a 3,4km-es pályán 4,7km-t futottam, 37 perc alatt. Így a kategóriából a 2. lettem. Béla megvert, ez durva.

És hogy a címre is adjak magyarázatot: hát tényleg kevés ihletem volt lelépni az útról, bár csak lehet hogy én vagyok finnyás, de nem kívántam magamba a sok akáctüskét. Mert abból volt bőven, úton, útfélen, de leginkább a bója körül. Ej, ej, pályatervezők, jön még kutyára teherautó :)



Bookmark and Share

2010. szeptember 8., szerda

Kázmilla bolondos tréfái

Emlékszem gyerekként még viccelődtünk hogy "mész a Hárs-hegyre? Dilis vagy?" - persze az őrületnek több formája létezik, a sok közül az egyik legkellemesebb a LK Supersprint. Két éve már egyszer kipróbáltam, és most visszatértem a tett helyszínére.

Jó kis móka az egész, régi térképen sok dzsuvában sok furcsa pontot - mai nehezítésként vizes erdőben. Az elején sajnos elfelejtettem beragacsozni a kartonom, így már a 12. pontnál totál szétázott szegény, onnantól a térkép szélére lukasztottam. A 10. pontig egyébként egész jó volt, ott az az átok gödör betett, de találkoztam  Lacival, onnan már nagyjából együtt nyomtuk végig, nevetve, kacagva, köveken szökellve, kiélvezve a tájékozódás örömét, a néha elképesztő alakot öltő, a szimbolt meghazudtoló pontokat. Elmerengtünk azon hogy vajon ezen a terepen képes-e bárki futni egyáltalán.

104 perc (ami úgy elröpült hogy alig éreztem egy órának), és az órám szerint 6,5km séta után aztán ledugtam a cél dobozt, és szomorúan mutattam az elázott kartonom, valamint a térképem szélein lévő lukasztásokat, de megszántak és azt mondták elfogadják így is az eredményt. Úgy fest aztán később valaki mégis fityiszt mutatott, mert az eredménylistában már "D" betűvel szerepelek. *új hír, rehabilitáltak, így elfoglalhattam a 44 fős mezőny 36 beérkezője közül a 28. helyet. Köszönet a szervezőknek!

No de nem is ez a lényeg! Még késő este (minden elismerés és köszönet a rendezőknek ezért a példás tettért, hogy ilyen hamar felkerültek az eredmények, sőt reggelre a térképek is digitálisan!!) elborzadva láttam hogy Isti 51 perc alatt lenyomta a pályát. Beérkezésem után látva Haresz 95 perces idejét azt gondoltam hogy hát jó, akkor olyan 70-80 körül lesz majd az eleje. De hát 51? Mi történhetett itt? - kerestem magamban a válaszokat. Több megoldás is eszembe jutott:
  • Isti a végén indult, és a vizes fűben, sáros talajon már széles nyomok vitték őt a pontokhoz.
  • Az elmúlt 13 évben úgy megismerte a terepet, hogy minden fa előre köszön neki, és meg is súgja hogy hol a bója.
  • Valójában sokkal többet futott, de egy tér-idő görbület miatt ez kevesebbnek látszott a végén.
  • Olyan sokan voltak kint már akkor a pályán hogy majd' minden pontra jutott egy ember, tehát szinte csak hangtól hangig szökellt.
Akárhogy is, le a kalappal! Nekem csak a 40 lyukasztás elvitt több mint 10 percet :) hát még mire kiolvastam a térképet, bár persze inkább csak sétáltunk és jól eldumálgattunk az átmenetekben az iránytartás és domborzatolvasás praktikáiról. De hát ez nálam inkább egy kellemes szerda délutáni mulatság, jövőre is itt a helyem!


Bookmark and Share

2010. szeptember 6., hétfő

Elindult a felkészülés

Mert hát akárhogy is nézem, alig több mint egy hónap múlva ONEB, és bizony ilyen virsli lábakkal a Bakonyban nem sokra megyek, és azért a tavalyinál szebbet szeretnék futni.

Így aztán elkezdtem a felkészülést. Első lépésként elővettem az egyébként jól bevált (csak keveset használ) tél végi 3H edzőkörömet. Megfordítottam az irányt, raktam bele még egy kis szintet, és minden betont hanyagoltam. Így lett egy 6,82km hosszú terepkör, 250m szintemelkedéssel, a végén egy jó nagy lefutással. Azt gondolom, ezen edzve jól modellezem azt, amire majd Németbánya környékén számíthatok.

Ma nem melegítettem be, hanem egyből futni kezdtem, de lassan, és csak Árpád-kilátó után kezdtem el igazán erőt tolni bele. Ezt majd összehasonlítom azzal, amikor legközelebb rendesen bemelegítek, viszont rögtön erősen kezdek. Kíváncsi leszek melyik hatékonyabb. A kilátóig egyébként jól ment minden, sőt onnan a liftezés is jó volt egészen a parkolókig. Az Újlaki-hegy csúcsára menet azonban már picit megszólalt a jobb vádlim. A 3H tornyokhoz vezető emelkedő közepén pedig enyhén beszúrt az oldalam, de az felérve rögtön elmúlt. A végén a lefele futást próbáltam jól kiengedni, már amennyit be mertem vállalni.

Egészében nem erőltettem meg magam, amolyan első próba volt, igyekeztem nem erőből, hanem könnyedén lendületesen futni. Így 40:39 lett a vége, nagyjából ennyi volt visszafelé tavasszal is. Akkor 5 percet szerettem volna lefaragni, de ez irreálisnak tűnt. Most azt tűztem ki hogy október elejére ebből 37 percet csinálok - ez talán elérhető és értelmes cél. Íme a részidők:

Fenyőgyöngye-Árpád kilátó  : 1,31km/ 75m - 6:46/km - 167bpm
Árpád-kilátó - Újlaki hegy : 2,40km/125m - 6:15/km - 168bpm
Újlaki-hegy - 3H tornyok   : 0,88km/ 50m - 7:10/km - 170bpm
3H tornyok - Fenyőgyöngye  : 2,23km/  0m - 4.41/km - 167bpm
Összesen:                  : 6,82km/250m - 5.57/km - 168bpm

Bookmark and Share

2010. szeptember 4., szombat

Bukta a javából - ROB 2010

Ez a 100. blogbejegyzésem, de sajnos semmi szenzációssal nem tudok szolgálni. Bár ha arra gondolok, hogy a médiában is jobban eladható a tragédia mint az örömhír, talán ez a post is megállja majd a helyét ...

A tavalyi ROB pont úgy sikerült, mint ahogy egy kezdő és bizonytalan tájfutónál sikerülnie kell: a selejtezőn kihagytam egy pontot, így a döntőbe már csak játszásiból mentem. Az idei ROB-tól többet vártam, nem is csak a döntőbe jutást, hanem valahol a középmezőnyben lévő helyezést. Két és fél hét felkészülésem volt, ebből az első hét félig-meddig sikeresnek mondható, de ezen a héten mindössze egy kis kocogásra futotta, pénteken. Ennek ellenére tényleg úgy éreztem, okos és biztos tájékozódással, a döntőben jól kifutva magam sikerülhet. De úgy fest túl elbizakodott voltam.

A selejtezőre lendületes de gyors futást terveztem, és azt hogy valahol középen érjek be, mert így majd a döntőben is középen indulhatok. A pálya nem volt nehéz, a tempót tudtam tartani, az egyetlen megtorpanás a 12. pont felé menet az emelkedőn történt, ott muszáj volt sétára váltanom, de még így is belefáradtam. Ez aztán egy kis leengedést is okozott, a 15. és 16. pontok fogása elég bizonytalanra sikeredett. Amúgy jól ment a pálya, két rosszabb útvonalválasztásom volt a 3. és 8. pontra menet, de a terv sikerült: 18:47 idővel a 13. helyre (23 induló volt) értem be, pont ahogy szerettem volna.


A döntőig végeláthatatlanul sok idő volt, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Ettem, ittam, pihentem, rejtvényt fejtettem, végignéztem a délelőtti pályát, gondolkodtam a délutánon, sétálgattam a döntő cél környékén. Aztán végignéztem az elitek befutójának első felét (ez egyébként nagyon szuper megoldás volt a szervezőktől!), majd átöltöztem és elindultam ki a rajtba. Az előrajt sportpályája tényleg remek hely volt a bemelegítésre, miközben szépen de biztosan eleredt az eső is. Felérve a rajtba már masszívan esett, jöttek is a szóviccek az ott állóktól: "akkor fuss ha jól esik". Egyébként szeretek esőben futni, de most valahogy nem volt jó érzés.

A rajt felépítése elég kaotikus volt, kis szerpentinen volt a karantén, ami szűk volt és az esőben rettenetesen csúszott. A szimbolt is alig találtam, a kategóriák nem a megszokott sorrendben voltak, és ugyanez igaz volt a térképekre is. Majdnem el is ment az egy percem mire megtaláltam a kupacomat és belepréseltem a nejlonba. A rajtjelző pedig olyan halkan csipogott hogy alig lehetett hallani. Szumma szummarum amilyen szuper volt a selejtező rajtja, ez annyira félresikerült.

És talán az eső miatt, talán a térképfelvétel alatti bosszankodásnak köszönhetően, de borzasztó rosszul sikerült elindulnom, Nem is néztem merre futnak ki a többiek, elindultam egy más irányba, fel az útra, ezzel elég sok időt vesztve. Aztán az ötös pontig csak az esővel és az állandó megcsúszással küzdöttem, ott viszont megtorpantam, hogy igyekezzek jó útvonalat választani a 6. pontig. Ugyanez történt a 7-8 átmenetben, ahol szintén többször módosítani kellett a tervemet, pedig ha felnézek néha és látom merre fut a boly, könnyebb lett volna. Aztán ami végleg elásott a mai napra, az a 10-11 átmenet. Pedig utólag kielemezve a kis ösvényen való átvágás nem is lett volna rossz ötlet, de félúton megijedtem, visszafordultam, és mégis lent a betonon futottam, majd amit leadtam szintet, a lépcsőn megint felvehettem. Nem túl boldogan érkeztem a célba, és biztosan tudtam hogy a mezőny végén leszek. Nagyon sajnáltam a dolgot.


Tisztán látszott, hogy a döntőn agyban teljesen máshol voltam. A térképre berajzolt útvonalból kiolvasható hogy szinte minden pontra voltak apró mellémenések, kisebb hibák, megtorpanások, felesleges kerülők, az oltári nagy baki a végén, már-már mondhatni hogy amit el lehetett véteni azt el is vétettem. Összesen szerintem 4 percet hagytam benne, ha a tempót nem is számolom. Mikor beértem úgy éreztem, ez a pálya sokkal nehezebb volt mint a délelőtti, és mondtam is Esztinek: "szerintem 20 perc körül fogják nyerni, 23 körül lesz a közepe, én talán a 18. leszek". És lám mennyire mellégondoltam: 17 perccel nyerték, az én 26:11-es időm pedig a 20. helyre volt csak elég a 23 indulóból. Ezt már sem az esőre, sem a csúszós terepre, sem pedig a nehezebb pályára nem lehet fogni, persze nem is akarom. Tanulság: nem azt kell tervezni, hogyan és miként fogok végezni. Nem a taktikázásra, hanem mindig a biztos és okos futásra kell törekedni, az hozza majd azt az eredményt amit kell. Most ismét egy évig várhatok, de nem baj, lesz ez még jobb is, tudom.

Bookmark and Share