Bár kétséges volt hogy ma a Margita túrán próbálok-e egy újabb húszast futni, vagy ide jövök, ez utóbbi azért győzött mert arra gondoltam, mégiscsak jobban szükségem van a tájékozódás gyakorlására mint az erősítésre.
Csak egy kis pályát választottam, mert úgy terveztem, tényleg nem az effektív gyors futás lesz a lényeg, hanem a tájékozódás. Még itthon nézegettem a környék térképét és kicsit elkapáltam magam, nehéz terepnek ítéltem meg. De ennek ellenére így utólag azt kell mondjam hogy könnyűnek tűnt a pálya. Talán a növényzet hiánya volt nagy segítség.
Az átmenetekről nem sok mindent tudnék írni, szerencsére jól sikerültek, egyszer sem volt nagy kavarás, párszor mellémentem, de nagyon hamar, menet közben rájöttem a tévedésre, és korrigáltam. Sok perces keresgetés most egy alkalommal sem volt. Ez egyébként újdonság nálam, és úgy érzem, most felgyulladt egy szikra bennem: sokkal jobban mentek az említett korrekciók, és eleve a térképolvasás is.
Sajnos az erőnlét túl nagy tempót nem tett lehetővé, a nagy emelkedők csak gyalogolva mentek, aztán fent a platón eredtem újra futásnak. A 105-108 között még sétálva is 185-ös pulzust mutatott az óra :) mi lett volna ha futok? Egyébként úgy fest, vagy erősítek, vagy tájékozódom, a kettőt együtt érvényesíteni képtelen vagyok egy edzésen belül.
Egyébként a futás végén 140-es átlagpulzust írt ki a kütyü, ez két hete 165 volt, szóval ezek szerint most egy kicsit túlságosan is leengedtem, belefért volna egy kicsit erősebb tempó. No de hát ez van kérem, a kocsiban hazafelé meg is beszéltük, hogy egy verseny jobban motiválja az embert mint egy edzőfutás :) persze ez csak kifogás, de hát ez van.
Mindenképp gazdagabb lettem egy értékes tapasztalattal: ahogy írtam is, úgy érzem találtam egy újabb módszert arra, aminek segítségével talán kevesebb olyan tévedést produkálok a későbbiekben a pályán, ami sok idő elvesztését jelenti. Konkrétan leírni nehéz, az alapja mindenképp és elsődlegesen a domborzat, plusz olyan segédpontok (tereptárgyak), amikhez az átmenet közben viszonyítva nem kell folyamatosan térképet nézni. Remélem, hogy amikor majd erősebb lesz a tempó, akkor is tudom tartani ezt a módszert.
A mai etap 4,5 km-t jelentett, saccperkábé 200 méter szinttel, és minderre 55 percet fordítottam az említett nyugdíjastempóban (45 körül szerettem volna), viszont minimális tévedésekkel.
Csak egy kis pályát választottam, mert úgy terveztem, tényleg nem az effektív gyors futás lesz a lényeg, hanem a tájékozódás. Még itthon nézegettem a környék térképét és kicsit elkapáltam magam, nehéz terepnek ítéltem meg. De ennek ellenére így utólag azt kell mondjam hogy könnyűnek tűnt a pálya. Talán a növényzet hiánya volt nagy segítség.
Az átmenetekről nem sok mindent tudnék írni, szerencsére jól sikerültek, egyszer sem volt nagy kavarás, párszor mellémentem, de nagyon hamar, menet közben rájöttem a tévedésre, és korrigáltam. Sok perces keresgetés most egy alkalommal sem volt. Ez egyébként újdonság nálam, és úgy érzem, most felgyulladt egy szikra bennem: sokkal jobban mentek az említett korrekciók, és eleve a térképolvasás is.
Sajnos az erőnlét túl nagy tempót nem tett lehetővé, a nagy emelkedők csak gyalogolva mentek, aztán fent a platón eredtem újra futásnak. A 105-108 között még sétálva is 185-ös pulzust mutatott az óra :) mi lett volna ha futok? Egyébként úgy fest, vagy erősítek, vagy tájékozódom, a kettőt együtt érvényesíteni képtelen vagyok egy edzésen belül.
Egyébként a futás végén 140-es átlagpulzust írt ki a kütyü, ez két hete 165 volt, szóval ezek szerint most egy kicsit túlságosan is leengedtem, belefért volna egy kicsit erősebb tempó. No de hát ez van kérem, a kocsiban hazafelé meg is beszéltük, hogy egy verseny jobban motiválja az embert mint egy edzőfutás :) persze ez csak kifogás, de hát ez van.
Mindenképp gazdagabb lettem egy értékes tapasztalattal: ahogy írtam is, úgy érzem találtam egy újabb módszert arra, aminek segítségével talán kevesebb olyan tévedést produkálok a későbbiekben a pályán, ami sok idő elvesztését jelenti. Konkrétan leírni nehéz, az alapja mindenképp és elsődlegesen a domborzat, plusz olyan segédpontok (tereptárgyak), amikhez az átmenet közben viszonyítva nem kell folyamatosan térképet nézni. Remélem, hogy amikor majd erősebb lesz a tempó, akkor is tudom tartani ezt a módszert.
A mai etap 4,5 km-t jelentett, saccperkábé 200 méter szinttel, és minderre 55 percet fordítottam az említett nyugdíjastempóban (45 körül szerettem volna), viszont minimális tévedésekkel.