2014. június 21., szombat

Középtávú OB 2014

Azt hiszem még mindig nem az én műfajom az egy nap két futás, vagy lehet hogy csak ezt beszélem be magamnak, és mivel minden fejben dől el, így is lesz.

A selejtező pályája - ez
szépen sikerült
Az idei KOB több szempontból is nagyon tetszett: nagyon jó volt a terep, fizikailag is technikás pályát kaptunk (jelentős szintkülönbségek, szabdalt domborzat, nehezebben futható de jól átlátható erdő), nagyon jó futóidőt fogtunk ki (napsütés, enyhe szél, 20-22 fok), és jó szervezésben volt részünk (jó rajt/cél választás, technikás rajtoltatás). A selejtezőt nagyon jó kedvvel és hangulatban futottam végig, gyakorlatilag jelentősebb hiba nélkül. Elégedetten értem be, közepesen futottam csak ki magam, és stabilan kerültem be a döntőbe. Érdekesség, hogy alig fél percen belül négyen értünk be közel azonos idővel (eredmények itt).

A döntő pályája - elrettentő példa mindenkinek:
így nem szabad
Próbáltam fizikailag és agyilag is kipihenni magam délutánra, de annyira jól valószínűleg nem sikerült, mert a döntő rajtjába menet sokkal tompábbnak éreztem magam mint délelőtt. Természetesen nem akartam jobb eredményt mint a selejtezőben, a mezőny középső harmadának végét céloztam meg, nem túl gyors de fegyelmezett futást tervezve. Az eleje még jól is ment, aztán a 10. pont felé menet nagy meglepetés ért: a 11-eshez érkeztem. Nagyon meglepődtem. Annyira biztos voltam abban hogy jó irányba futok és az én pontomat látom, hogy elég nehezen tudtam feldolgozni a tévedést. Gyorsan átfutottam a jó ponthoz, aztán vissza, viszont így a kapkodás és rohanás miatt kicsit több energiát vettem ki magamból mint kellett volna. Ilyenkor kellene azt csinálni (amit persze előtte és utólag mindig tudok és megfogadok, csak verseny közben felejtek el), hogy megállok, nagy levegőt veszek, megnyugszom, és úgy folytatom tovább. De látszik, hogy nem így történt. A hátralévő távon teljesen szétestem, alig volt jó pontfogásom, legalább 10 percet hagytam az utolsó pár pontban, ami azért elég nagy luxus középtávon. 

Nagyon sajnáltam a dolgot, minden adott lett volna egy jó futáshoz, ismét, mint már oly sokszor a fegyelmezetlenség vezetett a rossz eredményhez. Most sem tudok mást írni mint a sablon lezárást: majd jövőre okosabb leszek.

Bookmark and Share

2014. június 15., vasárnap

Kész István emlékverseny 2014

Biztosan egy kis perverzitás is van benne, de szeretem a nagy sztyeppéken, gödrök és tankbeállók között, térdsimogató aljnövényzetben rohangálást. Olyasmi terepet mint ami Tázláron van, vagy amivel most volt szerencsém találkozni Szomód mellett, a 9. Kész István emlékversenyen.

Nem mondhatni hogy túl nagy tömegeket vonz az ilyen terep, a rajtlista is alig 80 névből állt. Pedig Kareszék igazán jó szervezésről tettek tanúbizonyságot, abszolút kellemes, családias jellegű volt a rendezvény, de ettől még minden a helyén volt.

Utolsó utáninak indultam, szikrázó napsütésben és igazi nyári melegben, a leghosszabb pályán 6 km légvonaltáv várt rám. Nagy taktikázásra úgy éreztem nincs szükség, igyekeztem kifutáskor jól megnézni az irányt, majd pedig a tervezett útvonal (ami szint mindig az iránymenethez közelített) mentén tájékozódási pontokat keresni. Végül is aránylag fegyelmezetten sikerült végigloholnom az egészet, bár nem futottam ki magam, erős kocogásnak nevezném inkább a tempót. A 9. pont után jött egy-két bizonytalanság, ezek és a 17. pont felé történt megtorpanás-belassulás vitték el a szép eredményemet. Félúton 38 perc köré saccoltam a végét (a 9. pontnál még 2. helyen voltam), de még a 40-ből is kicsúsztam. Érdekes még látni utólag, hogy pont két rövid, szinte észak felé menő iránymenetnél is (12-13 és 15-16) nagyjából hasonlóan húztam félre.


Kellemes kis futás volt, remélem lesz még ezen a terepen egy kora tavaszi verseny, ahol kevesebb aljnövényzettel, igazán pörgős pályákon lehetne rohangálni.

Bookmark and Share