2009. szeptember 16., szerda

Kőbányasprint - az utolsó csepp

A tegnapi edzés után egészen lelkesen érkeztem a helyszínre, jókedvűen bemelegítettem, jókedvűen a rajthoz mentem. A verseny után pedig elhatároztam - és ezúttal komolyan - hogy 3sz versenyre csak Népligetbe, Margitszigetre, és egyéb jól futható helyekre megyek. A kettő között történtek summázata alább:

Persze belátom, ebből a terepből túl sokat kihozni nem lehet (bár Eszti azt mondta, anno az egyik kedvence volt), szóval nem is tudom mit vártam. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig hogy megint dekoncentrált voltam, tehát magamnak is köszönhetem hogy nem túl vidáman értem be.

A kezdés még szép volt, bár már az egyes előtt is rossz helyen mentem le. Ötezres volt a térkép, gyorsan jöttek a dolgok, kapkodtam. A kettesre halál: itthon szembesültem a track alapján hogy mit is csináltam. Gondolom a ferde-észak miatt bénáztam, mert arra emlékszem hogy néztem (csak nem láttam, hihi) a tájolómat. Az utat meg csak úgy reflexből nem vettem észre. Vagy mittudomén.

A hármas felé bevállaltam volna a kettes zöldet (jelentése nehezen futható, és nem az hogy futhatatlan), tekintve hogy csak 30-40 méterről lett volna szó. Na most amikor már tényleg mozdulni nem bírtam a tüskétől, akkor visszafordultam, kerültem, de ott meg az egyik útvillában elbizonytalanodtam, ez még plusz időt jelentett.

Tehát az 1-3 pontokban ott hagytam 3-4 percet. Utána már gondolkodni nem kellett - na ez a másik problémám, azért lehetett volna ennél több fantáziát is rakni a pályakitűzésbe, teszem azt az 1-2-3 környékére több pontot, és a 7,8 környékén is jobban volt futható minden. Szóval a végén már csak loholtam amennyire tudtam, így 25 percet jöttem 3,7 km-en. Nem az én napom volt.


2009. szeptember 15., kedd

Edzőfutás - tanulás - tapasztalatok

Ma olyan történ ami eddig még sosem. Még múlt héten Istit megkérdeztem, van-e kedve egy közös edzőfutáshoz, és szerencsémre/örömömre igent válaszolt. Eszti egyik régi, 2002-es, N21E-s, 7km-es pályáját terveztük végigfutni, így munka után kocsiba ülve elautóztunk Körtvélyesre, és a Nagy-Csákány-t vettük célba. A nem titkolt szándékom (túl egy kellemes futáson) az volt, hogy tanulhassak, fejlődhessek kicsit.

Már a célból a rajtba kikocogva megállapítottuk, hogy a térkép több helyen eltér, az elmúlt 9 évben sok minden tereprészlet változott az erdőműveléseknek köszönhetően. Sajnos, ez csak a kezdet volt, kint a pályán is nagyon sok eltérés volt, megváltozott jellegű területek, új irtások, kerítések. Így a tájékozódásnál a domborzat, és az utak egy jó része volt csak használható.

A terv a váltott vezetéses futás volt, de ez sajnos jó pár okból meghiúsult. Egyrészt a térképhibák miatt, másrészt mert az emelkedőknél én csúnyán befáradtam. Aztán a fáradtság hozta a hibákat is egymás után (meg egy esést is, de azt élveztem). A végén pár tervezett pontot ki is kellett hagynunk, mert egy kerítés végleg az utunkat állta. Összesen közel 10 km-t kocogtunk egy és negyed óra alatt, de ellenére minden viszontagságnak ezalatt sokat tanulhattam. A végére érdekesen fáradtam el: az izmaimat nem fájtak, de mentálisan nagyon lestrapálódtam.

Isti jól tanít (még ha nem is szándékosan csinálta): türelmes, először kérdez, aztán rávezet, és ha még akkor sem tudnám akkor esetleg megmondja a megoldást (bár ez utóbbira emlékeim szerint csak egyszer került sor). Futás közben folyamatosan jöttek az instrukciók, próbált hasznos tanácsokkal ellátni a tájékozódást illetően (pedig valószínű halálra unta magát a nyugdíjas-tempóm miatt). A végén pedig közösen kielemeztük a történéseket.

Ami a végére új felismerésként tudatosult bennem (túl az eddigieken), az két dolog:

- még mindig nem elég figyelmesen olvasom a térképet, sok apró nüanszot nem veszek észre. Ezentúl otthon szabadidőmben ha tehetem, böngészem kicsit a térképeket, és próbálom minél jobban szoktatni a szemem (az agyam) a kis részletek feldolgozásához.
- terepi futásnál nagy hangsúlyt kell helyezni a folyamatosságra (ezt nem tudom jobban mondani). Azaz hogy ne torpanjon meg az ember sokat, majd gyorsítson megint nulláról, mert az jobban fogyasztja az energiát, és persze növeli a futásidőt. Erre eddig nem figyeltem: amíg bírtam futottam, amikor már nem, visszaálltam sétára.

Egyszóval, a sajnálatosan rosszul választott terep ellenére nagyon sok hasznot hozott a tegnapi nap, ezúton is köszönet érte Istinek, és ahogy beszéltük a futás után, igyekszünk még ilyen alkalmakat megszervezni. Én bízom benne hogy így lesz, és még lesz alkalmam tovább tanulni tőle.

2009. szeptember 2., szerda

Szezonnyitó a Népligetben

Hosszú nyári hallgatás után eljött végre az ősz, és ismét a dugókák csippanásától visszhangzott a liget. Na meg a dinnyerohasztó melegtől az arcomon végigfolyó izzadtság sistergésétől.

A Népligetet szeretem, itt jól lehet gyakorolni a gyors futást, és a fegyelmezett térképolvasást, anélkül hogy halálra zúznám magam egy meredek lejtőn, vagy hörögve végkimerülnék egy otromba emelkedő közepén. Parktájfutás éljen sokáig!

Sem a térkép, sem pedig a pálya sok meglepetést nem tartogatott, igyekeztem kicsit bemelegíteni, bár a lábamnak furán tetszett a sok kihagyás után a futómozdulatsor. A 3,4km-es pályára 20 percet tűztem ki magamnak, ez reálisan elvárható lett volna. Sajnos jócskán alulteljesítve a várakozást 23 perc és 13 másodperc kellett a teljesítéshez (4km futás 5:40-es átlaggal). Ennek az egyik oka két keverés volt, a 3. és 7. pontokra. A másik pedig az, hogy még mindig képtelen vagyok (pszichésen is) folyamatosan gyors tempóban futni. Néha lelassítok, elmélázok, ha meglátom a pontot sétába váltok át, megcsodálok egy mókust a fán, és ilyen apróságok. Hazaérve egyébként szent meggyőződésem volt hogy belustultam, de a pulzusgörbémet nézve ezt elvetettem, mert jól láthatóan csak a két keverésnél ment le, egyébként végig 180 körül pörgött.

A pályakitűzést dicséri, hogy végre voltak egymáshoz közel más pályás pontok (én tévesztőpontnak hívom), hogy ne csak agyhalottan az első felbukkanó, sacc-per-kb jó helyen lévő narancssá
rga folt felé kelljen futni. Na egy ilyen miatt a hatosnál kicsit meg is torpantam kicsit. Még hat hét az ONEB, addigra remélem formába lendülök.