2012. július 29., vasárnap

Bakonyi Pannon-kalandok

Emlékszem, eleinte mennyire féltem a számomra új terepektől, és mennyire azt gondoltam hogy sokkal-sokkal esélyesebb egy jó futásra az aki már ismeri az adott helyszínt. Mostanra bár teljesen megcáfoltam saját magam ezt az elméletet, mert persze hamar belátható : a helyismeret előny ugyan, de nem az egyetlen eszköz a jó futáshoz.

Aki legalább annyi ideje fut mint én, annak a fenti gondolat persze nem volt újdonság, de a régi tanítás szerint a triviális dolgokat kell leginkább kimondani (leírni). Na szóval, felkerekedtünk a kis családdal egy próba-hétvégére, hogy megtapasztaljuk hogyan viseli két és fél hónapos kis csemeténk az idegen helyszínt és az egész napos jövés-menéseket. Abszolút pozitív tapasztalattal távoztunk, pedig még csak azt sem mondhatom hogy minden körülmény tökéletesre sikeredett. A Pannon Tájfutó Napok pedig remek versenyt ígért, és azt is kaptunk.

Péntek délután Bakonybél környékén vághattunk le egy, a régi "Gigasprint"-hez hasonló rövid futást, 2 km körüli távval, és rövid, odafigyelős átmenetekkel a település környéki bokros domboldalakon. A térkép profi volt, így jó tájékozódással jót lehetett menni, az már indulás előtt tisztázódott bennem, hogy nem az effektív fizikai sebesség fog dönteni, hanem a fegyelmezettség. A teljesítés majdnem úgy sikerült ahogy terveztem, de az a majdnem egy több mint négy perces hiba volt, minek okán a harmadik helyet szereztem csak meg (három percre a győztes időtől).

Szombaton délelőtt tűző napsütésben Dudaron folytattuk, a felrakott térképminták alapján szintes terep és tiszta erdő ígérkezett. A 35Br mezőnynek 4,6 km légvonaltávot utaltak ki 200 m szinttel. Edzetlenségem okán itt sem a fizikai erőfölényben bíztam, közepes tempót de folyamatos futást terveztem. Csakúgy mint első nap, most is repülőrajt volt, indulás után pár méter múlva térképfelvétel, majd térképrajt. Régebben ezt nem szerettem, most kimondottan élveztem ezt a fajta indítást. Az első pont nem volt könnyű, persze kerülővel lehetett segíteni a dolgon, de én belevágtam irányba és nem hibáztam. Ezen felbuzdulva mentem tovább, szinte hibátlanul, már ami a pontfogást illeti, mert útvonalválasztásban sajnos hagytam kívánnivalót a pályában. Aztán a vége felé, csakúgy mint első nap ismét becsúszott egy nagy hiba, amit ismét elvitt 3-4 percet, így a végére 3:20 hátránnyal a negyedik helyen végeztem, összetettben tartva a harmadik helyezésemet.

Ez utóbbi adat az utolsó napi vadászrajt miatt volt fontos. Vasárnap is 4,6km km várt ránk, kevesebb szinttel, mint szombaton. Sajnos, a harmadik helyhez tekintélyes hátrány, 4 és fél perc párosult, amiből ahhoz hogy felfussak a második helyen előttem induló Herwigre, három percet kellett volna behoznom - ez szinte lehetetlen küldetésnek bizonyult. Pedig az első két pontra tökéletesen kezdtem, a másodikra nyertem is az átmenetet, de utána sajnos behibáztam a hármasra, ismét otthagyva másfél percet. Aztán jött egy rossz útvonalválasztás, majd meglódultam, de a vége felé a 15. pontból rossz irányba futottam ki, ami szintén elvett legalább egy értékes percet. Így tulajdonképp csak megőrizni tudtam a harmadik helyemet, de úgy hogy a harmadik napi versenyben külön a negyedik lettem. A harmadik nap nekem egyébként nehezebbnek tűnt mind fizikailag (a terep tagoltsága miatt), mind szellemileg (útvonalválasztások).


A végén persze örültem hogy felállhattam a dobogóra, még ha csak a legalsó fokára is. Bár három, önmagamhoz képest aránylag szép futás volt mögöttem, belül picit mégis mérges voltam. Mert szerintem ott lett volna simán egy jobb helyezés ebben, ha végig fegyelmezett tudok maradni. Az első két nap egyértelműen 1-1 átmeneten múlt csak a győzelem, az utolsó nap már több apróbb hibából tevődött össze. És persze az sem elhanyagolható tény, hogy a három nap összesen  15 (10, 3, 2) átmenetet nyertem, ilyen még az elmúlt majdnem négy éves pályafutásom alatt sosem volt. A végkövetkeztetés tehát most is az mint már oly sokszor: odafigyelés, fegyelmezettség, és inkább 5-10 másodperc idővesztés a térkép (átmenet, pont) kiolvasása miatt, mint több perc bukta a kapkodás miatt.

Mindeközben pedig, Eszti és Ádámka elindultak mindkét nap gyerekversenyén, hogy kicsi fiunk mennyire élvezte azt nem tudjuk, mert szinte végig aludt, de ez talán pont annak a jele hogy biztonságban (és jól) érezte magát Anyukára kötve az erdőben. A kapott különdíj pedig szép emlék lesz, köszönjük!

Bookmark and Share

2012. július 15., vasárnap

Bénázások hétvégéje - Simon Lajos emlékverseny, Komárom

Úgy látszik semmi nem szállt át rám a VB szelleméből, amíg Svájcban a lányaink és fiaink gyönyörű szép eredményeket futottak, én visszasüllyedtem a kezdők szintjére.

Adott volt a Simon Lajos emlékverseny jubileumi 20. kiadása, ezúttal országunk fő folyama mellé , északra vetett minket a sors, ám nem a hírhedt erőd bozótos környékét kellett feltúrni, hanem két másik helyszínen várt ránk 1-1 futam szombaton és vasárnap. Komárom mellett egy kemping adott otthont az első nap versenyközpontjának, és mire 11-et ütött az óra a hajnali 18 fokból hipp-hopp 30 lett. Az erdő ugyan hűvöset adott, de mellé nem kevés szúnyogot, főleg amikor az ember az indulását várta a rajtban. Az indulópont felé kocogva szétnézve az útról nem sok jót sejtettem: sok zöldet a térképen, sok bozótszaggatást a terepen. 5,1 km várt rám, légvonalban, de sejtettem hogy itt a terepen sok átmenetben a kikockázás lesz a megoldás. És lőn igazam, már rögtön az egyes pont felé. Na de mielőtt még végigmennék minden átmeneten, ugorjunk a végére, és legyen inkább csak egy alapos summázás. Nagyon csúnya, közel 61 perc után értem be a pályáról, elég elgyötörten, bár nem is annyira fizikailag, mint inkább agyilag. Pedig lássuk be, ez a pálya nem igényelt volna nagy tudást, csak egy kis odafigyelést. Attól függetlenül, hogy több helyen erősen vitatkoztam volna a növényzetrajzzal, csak magamat okolhatom a bénázásokért. Mert mind a három nagy hibámnál (1., 4., 7. pontok) alig pár méterrel suhantam el a bója mellett, így a sikertelenség oka egyértelműen a távolságbecslés hiánya volt, de az is elég lett volna ha felemelem a fejem és körbenézek. A 7. pont felé menet, a magaslestől támadva egyébként közel nem fehér volt az az erdő, és bár a bozótharc jól megkavart, ez nem mentesít a mellémenésem hibája alól. Na szóval, elég annyi hogy a 32 perces győztes időt majdnem megdupláztam, ez több mint szégyen. Nem is ragozom tovább.

A vasárnapi napon Komárom városában várt ránk egy kis lakótelepi sprint, ami igazán az én műfajomnak mondható. Nem mintha az erdőben futás frusztrálna, de emez jobban megy, és hát kit ne motiválna jobban az amiben több a sikere. 2100 méter volt a pálya, ami barátok között is "bruhaha" kategória, így tényleg nagy reményeket fűztem a teljesítéshez. Ideális futóidő kerekedett, az eső abbamaradt de friss illata és a 20 fokos hőmérséklet abszolút lelkesített. Gondoltam, jól kifutom magam, lesz ami lesz. És lett ami lett. Folyamatosan tudtam futni, bár nem néztem az órámra de sejtettem hogy jó tempóban. Két kis hibám volt, de időben korrigáltam, ez a berajzolt útvonalból látszik is, nem sok maradt a pályában. 13 és fél perc alatt értem be (egyébként 12-t irányoztam elő magamnak), elégedetten, aztán mikor kiolvastam, jött a hideg zuhany: "hiba, az 55-ös". Mivanmivan? De aztán a térképre nézve rögtön lejött, no igen: a szobor. Meg a figyelmetlenség, amivel jól benéztem a pontot, két szobor nem messze egymástól, persze az enyém körül kellett volna még két tereptárgy, de hát elmismásoltam. Szóval DQ, méghozzá jó nagy. Pedig az időm elég szép lett, de hát úgy fest gyorsabban ment a lábam mint az agyam kapacitása azt bírta volna. Illetve elkerülhető lett volna a dolog, ha: a., van pótszimbol és nézem; b., forgatom a térképet a szimbolért, de ez nem fért bele a gyors futásba; c., van a térképen a pontok mellett kód.

Így esett hát a bénázások hétvégéje, de sebaj, nem bánom, ilyen is kell. A sprint egyébként jó emlékként marad meg, a nulla edzés ellenére jól ment a futás, és egyszer sem kellett megállnom sem lihegni sem tájékozódni.
Mindeközben az Eszti-Ádámka különítmény babakocsis megoldással mindkét napi pályát sikeresen teljesítette a nyílt kategóriában. Ejha!


Bookmark and Share