Bizony ha beleszámolom a péntek éjszakait is, plusz ezt a három hétvégi futást, akkor szumma szummárum 22 km került a lábaimba. Az már döfi! De azért csak sikerült kiküzdenem (szó szerint) egy harmadik helyet!
Szombat reggel sötét felhők gyülekeztek Óbuda felett, de ez egyáltalán nem hatott ki a VK-ban összegyűlt sok versenyző hangulatára. Ugyanez rám nem volt igaz, az éjszakai után támadt térdfájásom semmit sem enyhült, sőt, a bemelegítés is csak bicegősen ment. Ez nem volt jó jel. A rajtnál azért igyekeztem jól átmozgatni és nyújtogatni, majd reménykedve fellépdeltem a rajtlépcsőn, és vártam az indítást.
Mivel volt egy percem térképet nézni, az első három pontot meg is jegyeztem, így csak futni kellett. Persze hülye fejjel a hármas előtt nem néztem meg a négyest, ez elvett egy kis időt, sőt, mellé is mentem. Utána is voltak bizonytalankodások, így szerintem bő 1 perc maradt benne a felső részben. Lekocogtam a nem mért összekötő szakaszon, nem akartam átváltani nagyon sétába, nehogy a térdem beálljon. A második szakasz az általam jól ismert lakótelepi rész volt, itt igazából sok gondolkodni való nem volt, de sajnos a lábaim egyáltalán nem vittek úgy mint kellett volna. Ez az eredményemen is látszott, az 5km-re írt pályán 6.5 futott km lett, 37 perc alatt. Ami bosszantó, hogy 1 perc kellett volna a 3. helyhez, és ez simán benne volt a két pályában együtt. De hát ez van, utólag már bakfitty.
Vasárnap már szép napsütés várt minket a Kaszásdűlő lakótelepen, és csodák csodája enyhült a térdfájásom. Hatalmas eltökéltség keletkezett bennem: egy percet biztos behozok, és így összetettbe még felléphetek a dobogóra. Ez volt a terv. Egy gyors és hibátlan futás. Lakótelep, nulla szint. Menni fog. Igazából nem volt nehéz ez a pálya sem, és igyekeztem végig futni ahogy bírtam, 5:05 km-ek sikerültek, 11. pont után volt egy kis leengedésem, de a végén még jól belehúztam. Így a 3,4km-nek írt pályán 23:10 lett az eredményem, előttem 40, mögöttem 20mp volt a 2, és 4. hely - tényleg szoros küzdelem volt.
A pálya nem volt nehéz, és a befutót tényleg megnyomtam - nyertem is :)
A célba érkezés után úgy éreztem hogy szétrobban a combom, és azt gondoltam talán elég gyors voltam a tervem beteljesítéséhez. De sajnos nem lett így, bár ebben a versenyben a 3. lettem, de az összetettben maradt a 4. helyem. Így lefelé biggyedt a szám, de ekkor még nem tudtam, hogy a Budapest Rövidtávú Bajnokságot külön díjazzák, így aztán az eredményhirdetésen kellemes meglepetés ért, hogy kimehettem örülni egy harmadik helynek.
Sajnálom hogy se érem, se póló, de azért jó emlék marad.
Délutánra még egy váltó is jutott, Hegedűs Bélával és Schwendtner Erikkel szálltunk harcba együtt. 3x3,1km várt ránk. Én voltam az első futó, és sajnos rögtön egy hibával kezdtem, ami max 20-30mp lehetett, de arra elég volt hogy az élboly elmenjen. Ezt nagyon bántam. Akárhogy futottam, az 5. helyre értem csak be, 19:25-ös idővel. Béla után a hetedik helyre váltottunk, majd Erik futása visszahozta az 5. helyünket. Egyébként itt is alig több mint 1 perc kellett volna a dobogóhoz. Ez egy ilyen "majdnem" hétvégére sikerült, de azért élvezhető volt. És mire vasárnap este lett, teljesen elmúlt a térdfájásom - bár hogy miért, azt nem nagyon értem.
Nem zsibbadt le az ember agya a pályától, inkább a futógépeknek szólt.
A váltócsapat: Erik, én és Béla. Azért jól voltunk :)
