2009. június 20., szombat

KOB 2009 - az első sikeresen teljesített OB-m

A HOB és az éjszaki szóba sem jöhetett, a ROB-ot pedig elbaltáztam, így aztán nagy bizakodással indultam Pusztamarótra a KOB-ra. Összességében jól sikerült, sőt, szinte biztos hogy ez lesz az "én műfajom".

Az időjárás sok jóval nem kecsegtetett, a selejtezőt mégis megúsztuk egy csepp eső nélkül. A várakozásoknak megfelelően egy technikailag könnyű pályát kaptunk, így ismét a sebesség volt a megha
tározó. A 16 pontos, 4.8 km-es pályát 38 perc alatt futottam, ilyen jó tempót még nem sikerült futnom. Sajnos a végére 40mp-cel csúsztam le az "A" döntőről :( a hatos pontra felé menet volt egy csúnya kavarásom, az 3 percet elvitt. A 11-es pontnál találkoztam egy sráccal aki szintén az én kategóriámban futott, próbáltam felvenni a tempóját át a nagy réten, de nem ment. A 13. pontot még együtt dugtuk, aztán eltűnt, egy perccel ért be előbb mint én. Persze ott már elég zsibbadt volt az összes lábam. De azért negyven másodperc még bennem lehetett volna. No mindegy. Így esett.

A 7-8 átmenetemre "büszke vagyok", általában mindenki délről került az úton, és merészem bevágtam a ligetesbe, de nem bántam meg, bár volt magas fű, de voltak ösvények, és szerintem egészen jól haladtam (saját tempómhoz képest). Még szebb lehetett volna, a ha a bányától nem ijedek meg, és felülrőv ivelem.





A döntőig amúgy is rengeteg pihenő idő lett volna, de mikor kiderült hogy 113-ra megyek, majdnem felvágtam az ereim. Közben az eső is eleredt, és 60-tól ugye a rajtkarantén ... aztán tényleg az utolsó pillanatban a végső elkeseredésem előtt bemondták: a rendezőség az időjárásra való tekintettel eltörölte a rajtkarantént :) hurrá! Hihetetlen lelkesedést kaptam ettől a hírtől.

A rajtba indulásomkor épp erős zuhogóra váltott az eső, de hát ez van, gondoltam egyszer mindent ki kell próbálni, az esőben futást is (csoda hogy a 8 hónap alatt eddig ezt megúsztam). Jól felöltöztem, és elkezdtem kikocogni a rajtba. Mire odaértem, már nagyjából teljesen el is áztam, de furcsa módon abszolút nem ment el a kedvem a futástól.

Az indulás után még ízlelgettem milyen is az esőben futás: furcsa volt a fólia a térképen, furcsa volt a nagyon csúszós talaj, és persze hogy esett az eső, az is. Az egyes felé m
enet kicsit mellé is néztem a térképet, de nem volt vészes. Aztán utána nagy megtorpanás következett. Mentem én volna a kettesre (de hát durván nagyon sáros volt minden, el is csúsztam párszor, szóval leginkább csak sétálva ment a dolog. És ez még a hármasra is igaz volt. A kiszintezés már jól ment, és a négyestől aztán meglódultam. Bónusz nehezítésként a 4-6 pontok között szép kis köd várt rám :) A 7-11 közötti négy átmenetem viszont nagyon könnyű (szerencsés) volt, mindig csak egy völgyet kellett arrébugranom :) köszi a pályakitűzőnek!

A végén aztán, a sok hibátlan pontfogás után, a 12. és a 13. egy kicsit mellésikeredett, de csak 10-20 másodpercekkel. A befutóba pedig nyargaltam ahogy tudtam. Az időm sajnos nem lett túl jó, nem kockáztattam a sáros csúszós köves terepen, így közepes tempóval, a selejtezőnél sokkal rosszabb átlagot hozva 42 perc alatt futottam be a 4km-es pályáról. Ez a "B" döntő 7 célba érkezőjéből a 2. helyre volt elég. Sajnálom az elszalasztott "A" döntőt, de mindenesetre nagyon jó volt Pusztamaróton! :)

Sosem futottam még esőben, és eléggé féltem tőle, de meglepően jó volt :) miután már eláztam, tényleg olyan volt, mint bármikor máskor (száraz időben), abszolút tudtam függetleníteni. Csak a csúszásra kellett figyelni. A vége felé már tocsogott a víz a cipőmben, de ez is inkább csak vicces volt mint bosszantó :)




2009. június 18., csütörtök

CSTSZ - Budapest Bajnokság, Kamaraerdő

Sajnos, a csütörtöki tájbringa szériából ebben a szezonban összesen - ezzel együtt - háromra jutott időm. Ez sajnálatos, mert olyan jók ezek a kis versenyek, és én meg amúgy úgy szeretek bicózni.

Sajnos a verseny nem úgy sikeredett mint terveztem, és ennek két fő oka volt. Egyrészt - a fene tudja miért - teljesen logikátlanul választottam útvonalat. Már a hármasra is kerülővel mentem, az ötösre a hegyen átmászás egyenesen öngyilkosság volt. A nyolcasra is a tisztásról közepétől délre kellett volna mennem, a kilences felé pedig feleslegesen kerültem nyugatról a tornyot. Úgy fest, agyzsibbadásom volt a melegben :)


A másik ami eléggé visszavett az eredményemből, a kettesnél egy defekt volt. Persze előtte még azért jól összemart (lásd a képet a lábamról) a környék néhány bokra, mivel a kerítés melletti ösvényről irányban vágtam át a pontig.


No de hát ez van, gyászosan gyenge, másfél órás idővel értem a rajtba (ebből csak 10 perc volt a gumicsere), az viszont nagyon jól esett hogy beérkezés után Pufi rögtön érdeklődött hogy ment a tekerés. Jól esik egy kis törődés :) A pálya amúgy egészen jó volt, az 5-6 környékén sok volt a szembe forgalom, de kibírható volt. Minimális sikerélményem az volt, hogy a 7-es felé menet a nagy emelkedőn végig nyeregben tudtam maradni és nyomni (volt aki ott már tolta).

A közzétett végeredmény szerint, a hosszú pályán (11,2km meghirdetve, tekerve 18-19km) a 28 indulóból a 14. lettem. Az F21A (amatőr) kategóriában pedig a harmadik helyen végeztem (7 indulóból).

Köszönet a fiúknak a szervezésért, a jó hangulatért, és persze az egyik versenyzőtársnak a végén a finom sütiért!




2009. június 17., szerda

Egy kellemes délután Csillebércen

Eleinte nem is terveztem be ezt a 3sz-t, mert a nevéből kiindulva először arra gondoltam, hogy majd a János hegy oldalában kell dzsukkerolni, de aztán felhívtam Kovát pontosításért, és kiderült hogy kvázi parktájfutás lesz. Így aztán naná hogy mentem.

A pálya egyszerű volt, sok agyműködést nem foglalt le, utólag végignézve a térképet túl sok variációs lehetőség tényleg nem lett volna, de a vonalvezetés nagyon jóra sikeredett! Egyedül a hármas pontnál éreztem hiányát a gödörnek a bója közelében, de hát az erózió, meg a válság, biztos ezért... :)

A meglepetés, és egyben az egész verseny (szervezés) csúcspontja a sprint pályáról visszatérve a három körös mikro-sprint volt, 5 pont, 1 kör, 5 pont, 1 kör, 5 pont felállásban. Hát mit mondjak? A lenti ábrán is jól látszik, hogy hol volt csak igazán magas a pulzusom :) Egyébként fáradtság ide vagy oda, csak a harmadik kör harmadik és negyedik pontjánál mentem kicsit mellé, ez elég jó. A célban ücsörögve, és nézegetve a futókat és beérkezőket, sokan hibáztak, és pörögtek kint a betonon mint a búgócsiga.

A végeredmény: 37 indulóból 28 érkezett célba hiba nélkül, én a 7. helyen.

Összességében tehát nagy köszönet és dícséret illeti meg a szervezőket a remek pályáért, a remek versenyért! Gratulálok Kova!




2009. június 13., szombat

Kész István Emlékverseny 2009

Kellemes időben, jó környezetben és jó társaságban végre sikerült egy jót futnom. A jó alatt nem az eredményest értem :) hanem hogy igazán jól éreztem magam!

Két haveromat is elcsábítottam a mai napra, hogy próbálják ki milyen is a tájfutás (nem ígérték meg hogy rendszeresen járnak ezentúl...), így vidám társasággal érkeztünk a ve
rsenyre. Eszti most nem indult, helyette 6 éves fél-keresztlányommal, Violával ment végig a D pályán.

Lendületesen indultam, és a kritikus egyes pont terv szerint hamar meglett. A kettes már nem így, sajnos rossz belógó erdőfoltban kezdtem keresni a pontot, visszafordultam és újra mentem a támadópontról, így másodszorra meglett, de ez plusz két percet jelentett. A hetes pontig nem is volt baj, aztán sajnos elfogyott az erőm, elfáradtam, a lábamba pedig végtelen zsibbadás költözött :) hja, így jár aki nem edz. Így a nyolcas felé menet az emelkedőkön már csak gyalogoltam, és lefelé meg a síkon is nagyon lassú tempóm volt. Ráadásul az átmenetemben a fehérrel jelölt erdők minimum kettes zöldek voltak. Szerintem.

A kilencesnél szintén buktam 2 percet, a tisztás benyúló alakja nem lett meg, így túlmentem, majd vissza kellett fordulnom. Itt egyébként keresés közben találkoztam Harzol-lal, pontfogás után a 10-es felé menet próbáltam felvenni a tempóját de nem ment :) szerencsére, mert így a saját fejem után mentem a pontra, ő viszont túlfutott a tizesen, így nekem hamarabb lett meg az. A 11-re persze megint lehajrázott :) ráadásul egy kicsit ott is megtorpantam, mert egy nem várt erdőfolt volt a kő előtt.


Utólag megnézve az órám adatait, azért indokolatlan volt annyira belassulnom a 8-as felé, 12 percbe tellett az átmenet, de közben a pulzusom is lement, szóval hajthattam volna magam jobban, itt is legalább 5 percet behozhattam volna. Összességében a 48 és fél percem tehát sok volt, íg
y a 23.helyen végeztem a 33 indulóból. A jókedv-mutatóm azonban maximumon volt, és ez a lényeg :)




2009. június 10., szerda

Gödöllő kupa 3sz - kisfilm

Mivel a június 10.-i Gödöllő-kupa pályájának kitűzésében aktívan segítettem Esztinek, így nem futottam a versenyen. Helyette kamerát vettem a kezembe :) a végeredmény itt láthatjátok:



Közvetlen link:
http://www.youtube.com/watch?v=cEwh5LkakY0

2009. június 5., péntek

Éjszakai kocogás Szentendrén

Már majdnem csupa pókháló lett a blog, de nem, szerencsére utolsó pillanatban a feledés homályába merülés (berozsdásodás?) előtt végre történt valami, amiről érdemes írnom.

A ROB-os és Indiándombos gyötrelmek után még a Vérmezőn kocogtam egy szerdait, kipróbáltam a csak növényzetes pályát, jó kis élmény volt. Az eredményről még ennyi idő elteltével sincs semmi hír :) no commen
t.

A következő terv a Borsod Kupa lett volna, vártam már hogy végre futhassak egy jót a csodálatos Bükk-fennsíkon. Esztit és anyukáját elkísértem az éjszakai OB-ra (mindketten érmesek lettek!), és miközben vártam (és áztam), bizony csúnyán megfáztam :( A másnapra kialakult erős torokfájásom és a szakadó eső miatt sajnos nem indultam a Borsod kupán.

A hét a lassú gyógyulással telt el, próbaképp csütörtökön elmentem a Margit-szigetre kocogni, de fél kör után elfáradtam :) ez elég vicces. Vagy inkább nevetséges. Sőt, egyenesen szánalmas. Sebaj, gondoltam, egy kis éjszakai kocogás Szentendrén nem árthat meg másnap. És milyen igazam lett!


Az idő kedvezett, az eső abszolút távol tartotta magát a versenytől, kellemes langy meleg kísérte a futást, volt aki rövidnadrágban és kis pólóban vágott neki. A pálya nem tartogatott sok meglepetést, egészen keveset kellett gondolkodni hozzá. Persze, egy 1 km x 0,5km-es terepen 5,6km-es pályát kitűzni ... hát hogy is mondjam ... khm, khm ... lehet, hogy talán jobb ötlet lett volna egy jó kis 2,5km-es sprint, amibe mindenki beleadhat apait-anyait.

Hogy izgalmas legyen a verseny, a szervezők azt kommunikálták a kiírásban: elég a térképolvasó lámpa. He-he, ez jó vicc volt :) aki csak egy kis ledes lámpicskut hozott, csúnyán megjárta (megbánta), aki viszont nagy lámpával jött, örülhetett. Voltak szakaszok, ahol teljesen hiányzott a közvilágítás, és holdfény hiányában matt sötét volt. Nekem sima túralámpám volt, láttam mindent, de azért némiképp mérsékelnem kellett a tempót a teljesen sötét szakaszokon.


A futás viszont nagyon jól esett, egész kevés hibával (10-esnél kis keverés, és a 7-esre rossz útvonalválasztás) végigkocogtam a pályát, erő hiányában nagy tempóra nem voltam képes, a végén az órám 6 perces km-eket írt ki. Így 47 perc vánszorgás után jutottam be a célba, sereghajtó eredménynek pont jó lesz :)

De hogy micsoda haszna volt a futásnak: másnap reggeltől már egyszer sem kellett fújni az orromat, a nátha huss!, elillant! Köszönet a versenynek a gyógyulásért, a szervezőknek meg a versenyért :)



Ui: a verseny rajtjában megtudtam, hogy több lelkes olvasóm is akad! Köszönet nekik ezért, sokkal jobb úgy írni, hogy tudom hogy van akinek ez örömet is okoz - rajtam kívül :)