Pont a HOB környékén gondolkodtam azon, hogy a versenyzés nagy előnye az hogy némiképp nagyobb motiváltságot jelent mint egy sima edzés, ugyanakkor hátránya, hogy egy bizonyos időben, pont akkor és pont ott kell jónak lenni.
Ez utóbbi most sajnos nagyon nem jött össze. A téli szezont sikerült nagyon jól kihasználnom arra hogy fejlődjek kicsit a futásban. Sokkal többet voltam terepen, és sokkal hosszabb távokat is futottam mint egy évvel ezelőtt. Úgy gondolom, március közepére sikerült jó formába kerülnöm, vártam is a 29-i eseményt, természetesen azzal az elgondolással, hogy végre talán egy olyan HOB jön, ahol sikerül szépen teljesítenem.
A bajnokságot megelőző hétvégén egy félmaratont futottam a Pilisben, sajnos már azt is úgy, hogy bujkált bennem valami nyavalya. Éppen ezért nem is erőltettem, közepesen erős egyenletes tempóban futottam a 21 km-es, 500 méter szintemelkedést magába foglaló pályán, amit két óra alatt teljesítettem. Aztán a fennmaradó egy hétben a pihenő mellett döntöttem, remélve hogy jobban leszek és nem kell majd betegen versenyeznem. De sajnos nem úgy lett ahogy gondoltam, szombat reggel elég nyomott és erőtlen állapotban érkeztem meg a Vinye melletti versenyközpontba. Sok jóra tehát nem számítottam, inkább azt latolgattam hogy vajon a fizikai vagy a szellemi képességem betegség miatti csökkenése lesz majd a számottevőbb.
Azt gondolom, egészségesen nem jelentett volna kihívást a 14-15 km közötti táv, és a 600 méter körüli szintemelkedés, ami F40 kategóriában várt rám. A terep tökéletes volt, gyönyörű, jól futható erdők, és mindez szuper kellemes tavaszi időben. Aztán féltávon, a 9-es pont környékén éreztem magam úgy mintha már legalább kétszer annyit futottam volna. Tehát a fizikai teljesítményem sajnos lényegesen alatta maradt az edzések alatt megszokottnak, ez látszik azon is hogy az útvonalam nagy részét szép (illetve csúnya) piros színnel láthattam viszont a térképen. Viszont az agyam szerencsére nem szállt el, ezt pálya közben is úgy éreztem, és a rögzített útvonalamon is látszik. Igazán nagy hibát nem vétettem, volt két rossz útvonalválasztás, és pár apróbb pont környéki bizonytalanság.
11-12 átmenet: ha a kifutást délnyugatra teszem és a széles úton vágok át a gerincen, spórolhattam volna még, hiszen utána a nagy völgyben lévő nagy útig végig zuhanórepülés, ráadásul jórészt ösvényeken. Utána már jó volt a felhúzás a ponthoz.
12-13 átmenet: túl korán fordultam le a kúpról, és valahogy nem néztem eleget a tájolót, a lejtőpihenőt vizionáltam lejtőkúpnak. Persze, a völgy mérete is gyanús lehetett volna.
13-14 átmenet: a frissítőpont után rossz döntést hoztam azzal hogy észak felé indulva szinteztem körbe a hegyet, pláne hogy utána a nagy völgyből a legmeredekebb oldalon másztam ki. Helyette a frissítőponttól délkeletre lévő völgyben kellett volna elindulnom, és a nagy sziklák felett átszintezni.
14-15 átmenet: megoldható lett volna úgy is, ha keletnek átszintezem magam az útra, azon le majd át a tűnyiladékokra. Itt már nincs akkor nyereség szintben, és valószínű futhatóságban sem. A pont előtt kicsit elfordultam jobbra és egy másik kőhöz érkeztem elsőnek, onnan korrigáltam.
Látszik tehát, hogy a pálya második harmadában volt a holtpont, amikor a rossz döntéseket hoztam. Egyébként összességében azt gondolom a pályáról, hogy tájékozódás tekintetében nem volt nehéz, az is igaz viszont hogy a térkép nagyon szépen visszaadta a szabdalt domborzatot, és ily módon nagyon segítette a tájékozódást.
Beérkezés után először még volt egy kis bosszúság bennem, de aztán rájöttem hogy a gyengeségem most mindössze egy körülmény, amint nem változtathattam. A profiknak biztos van megoldásuk ilyen helyzetekre (amikor betegen érkeznek egy fontos versenyre), én azonban nem tekintem ezt akkora tétnek. Bár a "minden agyban dől el" elvben teljes mértékben hiszek, de úgy fest nem nagyon tudtam ezt most teljesen kihasználni. Ettől függetlenül utólag jó emléknek ülepedett le a verseny.
A számszerű adatok: pálya a kiírásban 12,2 km / 545 méter szint. Tényegesen futva: 14,8 km / 550 méter. A kategória győztes ideje 90 perc volt, 83:29-es idővel nyerték, én 135 percet jöttem. 19 indulóból 18 teljesítette a pályát, én 15. lettem. Érzésem szerint a hibákból 15 percet hagytam benne, ha egészségesen futok talán sikerülhetett volna a tervezett 110 perc körüli idő.
A bajnokságot megelőző hétvégén egy félmaratont futottam a Pilisben, sajnos már azt is úgy, hogy bujkált bennem valami nyavalya. Éppen ezért nem is erőltettem, közepesen erős egyenletes tempóban futottam a 21 km-es, 500 méter szintemelkedést magába foglaló pályán, amit két óra alatt teljesítettem. Aztán a fennmaradó egy hétben a pihenő mellett döntöttem, remélve hogy jobban leszek és nem kell majd betegen versenyeznem. De sajnos nem úgy lett ahogy gondoltam, szombat reggel elég nyomott és erőtlen állapotban érkeztem meg a Vinye melletti versenyközpontba. Sok jóra tehát nem számítottam, inkább azt latolgattam hogy vajon a fizikai vagy a szellemi képességem betegség miatti csökkenése lesz majd a számottevőbb.
Azt gondolom, egészségesen nem jelentett volna kihívást a 14-15 km közötti táv, és a 600 méter körüli szintemelkedés, ami F40 kategóriában várt rám. A terep tökéletes volt, gyönyörű, jól futható erdők, és mindez szuper kellemes tavaszi időben. Aztán féltávon, a 9-es pont környékén éreztem magam úgy mintha már legalább kétszer annyit futottam volna. Tehát a fizikai teljesítményem sajnos lényegesen alatta maradt az edzések alatt megszokottnak, ez látszik azon is hogy az útvonalam nagy részét szép (illetve csúnya) piros színnel láthattam viszont a térképen. Viszont az agyam szerencsére nem szállt el, ezt pálya közben is úgy éreztem, és a rögzített útvonalamon is látszik. Igazán nagy hibát nem vétettem, volt két rossz útvonalválasztás, és pár apróbb pont környéki bizonytalanság.
11-12 átmenet: ha a kifutást délnyugatra teszem és a széles úton vágok át a gerincen, spórolhattam volna még, hiszen utána a nagy völgyben lévő nagy útig végig zuhanórepülés, ráadásul jórészt ösvényeken. Utána már jó volt a felhúzás a ponthoz.
12-13 átmenet: túl korán fordultam le a kúpról, és valahogy nem néztem eleget a tájolót, a lejtőpihenőt vizionáltam lejtőkúpnak. Persze, a völgy mérete is gyanús lehetett volna.
13-14 átmenet: a frissítőpont után rossz döntést hoztam azzal hogy észak felé indulva szinteztem körbe a hegyet, pláne hogy utána a nagy völgyből a legmeredekebb oldalon másztam ki. Helyette a frissítőponttól délkeletre lévő völgyben kellett volna elindulnom, és a nagy sziklák felett átszintezni.
14-15 átmenet: megoldható lett volna úgy is, ha keletnek átszintezem magam az útra, azon le majd át a tűnyiladékokra. Itt már nincs akkor nyereség szintben, és valószínű futhatóságban sem. A pont előtt kicsit elfordultam jobbra és egy másik kőhöz érkeztem elsőnek, onnan korrigáltam.
Látszik tehát, hogy a pálya második harmadában volt a holtpont, amikor a rossz döntéseket hoztam. Egyébként összességében azt gondolom a pályáról, hogy tájékozódás tekintetében nem volt nehéz, az is igaz viszont hogy a térkép nagyon szépen visszaadta a szabdalt domborzatot, és ily módon nagyon segítette a tájékozódást.
Beérkezés után először még volt egy kis bosszúság bennem, de aztán rájöttem hogy a gyengeségem most mindössze egy körülmény, amint nem változtathattam. A profiknak biztos van megoldásuk ilyen helyzetekre (amikor betegen érkeznek egy fontos versenyre), én azonban nem tekintem ezt akkora tétnek. Bár a "minden agyban dől el" elvben teljes mértékben hiszek, de úgy fest nem nagyon tudtam ezt most teljesen kihasználni. Ettől függetlenül utólag jó emléknek ülepedett le a verseny.
A számszerű adatok: pálya a kiírásban 12,2 km / 545 méter szint. Tényegesen futva: 14,8 km / 550 méter. A kategória győztes ideje 90 perc volt, 83:29-es idővel nyerték, én 135 percet jöttem. 19 indulóból 18 teljesítette a pályát, én 15. lettem. Érzésem szerint a hibákból 15 percet hagytam benne, ha egészségesen futok talán sikerülhetett volna a tervezett 110 perc körüli idő.