Mecsek Kupa 2010.

Nehéz elkezdeni ezt a bejegyzést, már címet sem tudtam igazán adni neki. Vártam nagyon ezt a versenyt, mert nagyon megszerettem a Mecseket (úúúúú, az elején hogy rühelltem a töbröket és mindent ami mélyedés), és mert már hiányzott egy jó futás. Ez utóbbi továbbra is hiányzik :) de remélem már nem sokáig.

Az ÉOB-t megelőzően a gyógyulási időszak nem nagyon engedte a futást, utána meg ez a borzalom csapadékos időjárás nem kímélt. Így nekem, szegény szerencsétlen kocafutónak csak a sóhajok maradtak mikor megláttam az első napi középtáv 245m szintjét az 5,6km-es pályámban. De azok őszinték és mélyről jövők voltak.

Ettől még vidáman és lelkesen álltam a rajthoz, aránylag tiszta fejjel, és vártam mit látok majd a térkép másik oldalán miután behelyezem a fóliába. Nem szeretem a repülőrajtot, mert eddig hosszú másodpercekig kerestem a térképen hogy hol is vagyok, merre az egyes pont és merre is menjek. De most mindez futás közben 2-3 mp alatt megvolt, és mint a track-en is látszik, szépen egyenesen az 1. pontig futottam. Az első pont ilyetén típusú meglelése pedig igencsak önbizalmat ad :) és mondhatnám hogy a "lovak közé csaptam", de bruhahahaha - no persze ha lenne ami közé csaphatnék. A nyolcasig szépen elsikolttam, persze a hetes felé az emelkedő a nyeregig egy örökkévalóságnak tűnt. Talán ezért is, mert a fáradtság itt már bejelzett, innentől jött pár hiba.

A kilences felé továbbfutottam a letérésnél, nem láttam jól a jelleghatárt. A tízestől a zöldön történő átverekedés is sok erőt felemésztett, majd az átkelés a töbrök között jól ment, de aztán hiába igyekeztem szintet tartani, csak alácsúsztam a 11. pontnak. Ezután már az iránytartás sem ment olyan szépen mint eddig :) így a 13. hamarabb meglett mint a 12., de legalább volt utána egy nagyon gyors átmenetem. Ezután sem vettem fel túl jól az irányt, futhattam volna szépen le a gerincen, de helyette túl hamar kifutottam az útra. Itt találkoztam Mitró Zolival, ami nagy mázli volt mert magamtól biztos nem futok ilyen tempót, így volt aki húzott. Köszönet neki ezúton is :) innen a végéig már egymás mellett toltuk, bár az utolsó pár pont nem jelentett volna kihívást egyedül sem.

A végén beérve azt gondoltam hogy a 14. pontra ez a hatalmas kerülő nagy hiba volt, megfelelő erővel átmászhattam volna a völgyön akár a nyiladék mentén is. De aztán Eszti meggyőzött hogy nem, illetve másnap láttam azt a nagy emelkedőt a váltón, és hát ... talán jobb is hogy nem arra mentem :)  A pálya harmadától szépen esett az eső, de érdekes mód nem zavart, langyos volt és kellemesen hűtött. Technikailag nem éreztem nehéznek a pályát, igazi futós útvonal volt, szép erdőben, jó vonalvezetéssel. Ha a két nagyobb  hibám nincs, 3-4 perccel jobb időt jövök, ez viszont így az 57:24-gyel a hetedik helyre volt elég a 11 beérkező közül.

Másnap a váltó következett, ami nekem egy debütálás volt: másfél éves pályafutásom alatt ezt a műfajt még nem próbáltam. Így persze egy kis félelem is volt bennem, főleg a tömegrajttól. De azért az izgatottság inkább a várakozásnak szólt, és végül is a rajt pillanatában úgy vágtam neki: ez is csak egy pálya, szépen lefutom és kész. A tömeg nekilódult, én velük, a rajtbójáig kielőztem akit csak tudtam, utána gyorsan helyreraktam a térképet, és lódultam is az első pont felé, amit az elsők között dugtam. Aztán ezerrel tovább a kettesre, ez is szépen meglett, bár itt rossz kifutást választottam, a kis ösvény helyett rögtön az irtás felé.

Itt már többen beértek, és több embert is láttam a hármas felé haladni előttem, ki átvágva, ki az úton. Az eredeti tervem az volt hogy kerülöm az irtást, de mivel futható volt átnyargaltam rajta. Majd az irányt tartva igyekeztem tovább az erdőbe. A támadópontom a két úton történő átkelés volt, illetve a távolsága a jobboldali nagy kereszteződésből, de ezt benéztem, és így lényegesen északabbra lukadtam ki, és mire forgattam a fejem, tőlem balra későn vettem észre a pontot, ami már a "tömeg" fogott, és lódult tovább. Így már le is maradtam az élbolyról.

Itt is rossz kifutást választottam, szépen körbemehettem volna az úton ehelyett a töbrök között ügyeskedtem, bár ez nem sikerült annyira rosszul, mert pár embert aztán láttam a következő pont után, akik körbementek. Sajnos a hatosra is volt keverésem, túlságosan alácsúsztam, és a visszamászás lassú volt, de a nyolcasig a pontos futással behoztam pár helyet, csakúgy mint a 10. felé az emelkedőn. De így is három perc hátránnyal érkeztem, ami egyértelműen a 3. pontban maradt ott :( így a 11. helyen váltott engem Tőkés Árpi, aki aztán nagyon szép futással, szintén három perc hátránnyal 6. helyre hozta fel a "csapatot".

A váltón egyértelműen nem voltam olyan jó formában mint előző nap, pedig aztán tényleg könnyű pályácskát kaptam. Persze furcsa is volt ez a helyzet, hogy a sok "ellenféllel" együtt futni, ugyanakkor egy jó dolog, olyan igazi "verseny íze" van. Legközelebb ha lesz rá alkalmam, kipróbálom milyen nem első futónak is lenni. Már ha akad váltótárs aki bevállal :)

Pár hét múlva KOB, amire lehetőségem szerint igyekszem fizikálisan kicsit gatyába rázni magam, mert mind az ÉOB mind pedig ez a két nap abszolút azt bizonyítja hogy nagy szükségem van rá. És milyen ciki lenne már az Alföldön elvérezni erő hiányában :)

Lámpacsata, térdkalács - Éjszakai OB és Maccabi Kupa 2010.

Elég rég sikerült (sajnos) okott találnom arra hogy tollat - izé, billentyűzetet - ragadjak, és frissítsem a blogot, de hát a "talpmasszázs" után ugyebár nem is igen tudtam mivel.

Az várva várt Éjszaki OB-ra való készülés (nem az érdeklődés hiány miatt) így sajnos elmaradt, bár a lábamat egyéb kötelezettségek miatt nem nagyon kímélhettem, egy kis sétára mindkét hétvégén be kellett fognom őket. Sőt előzményként azt is megemlítem, hogy a TIPO kupa Mobile-O versenyén Esztivel sikerül magunkat a dobogó harmadik helyére kocogni :) hurrá!

Tavaly ilyenkor amikor Esztivel az akkori éjszakai bajnokségra mentünk, abszolút elképzelhetetlennek tartottam hogy éjszaka fussak. Grrrr. Aztán jött a szentendrei városi éjszakai móka, majd nem sokkal később a Szélrózsa, és ott már teljesen megszerettem az éjszakai futást. Ez a mostani pedig csak még sokkal jobban megszilárdította bennem ezt az érzést.

Úgy álltam most szombaton a rajthoz, hogy nulla edzéssel ne számítsak sokra, inkább szerettem volna minél kevesebb hibával végigmenni a pályán. A 9.7km-es légvonaltávra 100 percet irányoztam elő magamnak. Nos, nézzük, mi is történt:

Mivel több mint 10km futásra kellett berendezkednem, ezért közepes tempóval nyitottam, és mivel éjszaka volt, azt tűztem ki célul, hogy ahol lehet és van értelme utakon futok, vagy hagyom magam megvezettetni valami vonalas tereptárggyal. Így utólag azt gondolom bevállalhattam volna néha egy-egy átvágást pár fehér erdős részen, erre tipikus példa a 6-7 átmenet. A pontok amúgy jöttek szépen sorba, egyetlen hibám volt a 8. felé, amikor éreztem a távolságból hogy egy töltéssel túlfutottam, de végül nem fordultam már vissza hanem kis kerülővel fogtam a pontot. Bár az eső már nem esett, de félelmetes mennyiségű víz volt a pályán, a 10. pont után konkrétan tócsa állt a cipőmben. A rövid iránymentek jól sikerültek, néha mentem csak mellé 5-10 métereket. A 17. pont felé is csináltam egy kis kerülőt, de nem mertem bevállalni az erdőt, a túloldalt jobb támadópontnak találtam. Az átfutópont (20.) után kicsit már belassultam, ekkor jött már a szokásos 10km-en túli fáradtság, rádaásul a 21. pont utáni kifutás nagyon gyötrelmes volt az erdőben. A végére annyi tartalék még maradt hogy a befutót meghajrázzam.

A 9,7km-es pályán 12,5km-t futottam (sok volt a kerülő az utakon), 88 perc és 3 másodperc alatt, ez a mezőny végére a 19 indulóból a 14. helyre lett elég. A kis hibák és a pálya végi ellaposodás nélkül is csak egy helyet tudtam volna javítani. Ugyanakkor ami a lényeg: nagyon élveztem a pályát, és kevés hibával sikerült teljesítenem a versenyt. Egyébként érzésem szerint ezen a pályán annak volt előnye akinek nagyon jól megy a futás, és/vagy nagyon jó a lámpája :)

Nem túl sok pihenés után vasárnap hasonló lelkesedéssel álltam rajthoz, bár az volt az érzésem hogy nappal többet fogok hibázni mint éjszaka :) és így is lett. Szerencsére nem túl nagyokat, de sok apró nüansz összejött.  Most már bátrabb voltam, és sokkal kevesebb úton futást műveltem, több iránymenetet és átvágást bevállaltam. Viszont láthatóan több apró kis tévedés (rossz irányválasztás, 10-20 méteres pont mellé futás) előfordult. A napot sajnos mégsem ez árnyékolta be, hanem az hogy már az első pont előtt egy hatalmasat beszúrt a jobb térdem, és onnantól csak a jobb lábam kinyújtva magam után húzva tudtam kocogni. Nem tudom minek köszönhettem ezt, egy tippem lett: az éjszakai után bár nem éreztem izomlázat, de nem vezettem le egyáltalán. Talán azért. De hát ez van, szomorúan vettem tudomásul a tényt, és azon drukkoltam  hogy ne kelljen végleg megállnom és sétálva befejeznem a pályát, de szerencsére nem így lett. Maga a terep és a pálya nem igényelt túl sok agymunkát, inkább csak futni kellett (volna).

Az 5.7km-es pályán 7,2km-t sikerült futnom 52 perc és 27 másodperc alatt. Ez eléggé elmaradt a 45 perces tervemtől. Így aztán a 10 indulóból ötödikként végeztem, de mivel az előttem álló 10 percet vert rám, ha nincs a térdprobléma sem lettem volna előrébb :) inkább csak kellemesebb  lett volna a futás.

Összességében azt kell mondjam, jól esett mindkét futás, és nem utolsósorban köszönet és elismerés illeti a szervezőket, mert egy nagyon színvonalasan, lelkiismeretesen szervezettm két versenyen vehettem részt, amiben látszott hogy rengeteg munka volt. A térképek is szuperek voltak, az éjszakai 13. és a Maccabi 9. pontja volt csak (a track szerint) rossz helyen (avagy a térkép volt rossz a környéken).

Jövőre tuti ÉOB, naná, nemsokára pedig a KOB - remélem az már edzettebben!