Elérkezett tehát az utolsó nap, és akármennyire is hihetetlen a szombat esti pihenés megtette a hatását: dacára az előző napi kudarcnak, abszolút mosolyogva álltam rajthoz, hogy lefussam a 2011. évi Hungária Kupa utolsó pályáját.
A lábaimba is valamennyire visszatért az előző napon elvesztett erő, és úgy éreztem mentálisan is a helyén vagyok. Nekilódultam, és az elején meglepetten tapasztaltam hogy elég jól visz a lábam. A kettes felé menet az út előtti kiérésnél azonban történhetett valami, jól látszik hogy hirtelen irányt vétettem. Így egy kicsit túrnom kellett a pontért, ez egy plusz percember került. A hármas pont pediglen rejtély. Ott a térképre ránézve úgy láttam hogy balra egy tönksort kell átugranom, és a tisztásabb rész után beleesek a pontba. Az emlékeim szerint így is történt? tönksor megvolt, tisztás megvolt, de mint látszik, teljesen máshol kavarogtam, és úgy hogy szinte végig a pont mellett voltam. Ami ott kint 3-4 percnek tűnt, az a valóságban 7 perc volt. Kár érte. Aztán a hetesig jól haladtam, onnan a 8-as felé így utólag elnézve sajnos rossz volt az útvonalválasztás, ez is vagy 2 perc hátránynak tudható be. A 10-14 között tartó kis kör sajnos elég lassúra sikeredett pedig itt lehetett volna behozni sok időt, de a 14-es sűrű zöldjéből való kitalálás elég keservesen ment. Aztán már sok keresgélés nem volt, de így utólag visszanézve a térképet nagyon sok helyen feleslegesen kikockáztam az átmenetet. Persze az emlékeim arról szólnak hogy ahol lehetett futottam, méghozzá elég jó tempóban. Ez például a 17-18 között az ültetett fenyves utáni fehér erdőben, keresztül a négy tuskósoron jól is látszik.
A cél előtt nem sokkal teljesen olyan érzésem volt, hogy az egy nagyobb hiba ellenére a folyamatos futásnak köszönhetően sikerül majd a középmezőnybe beérnem. Aztán ránézve az órámra kicsit megdöbbentem, hogy 95 perc. Jesszus, mire ment el ennyi idő? Persze most már tudom: a tempómmal tényleg nem volt baj, sőt, a rossz útvonalválasztás sem volt baj a folyamatos haladás miatt, ellenben a sok keresgélés és megtorpanás simán hozta a 10-12 perc plusz időt. Az pedig sok, ezen a napon konkrétan 3-4 helyet jelentett volna. Ettől függetlenül, ott és akkor befutva a célba, jól éreztem magam, és - így utólag persze nagyon furcsa - kellemes érzés töltött el. Persze lehet, hogy ez az öröm csak annak szólt hogy sikerült végigszenvedni az öt napot. A vasárnapi mezőnyből egyébként az utolsó helyen értem be, és így összesítésben az utolsó előtti, hetedik helyen végeztem.
Konklúzióként pedig megmarad bennem az első három nap, amire azért egészen jól emlékszem, mit hogyan és miért csináltam, igyekszem a későbbiekben abból táplálkozni. Aztán majd meglátjuk, mikor lesz lehetőségem legközelebb Hungária Kupázni, avagy hasonló alföldi terepen bizonyítani.