ONEB 2009 - egy év tükrében

Képzeletbeli riport egy ONEB-re tévedt dilettáns tájfutóval.
Készült Szögligeten, október 18-án.


Riporter: Szervusz, van egy kis időd?
Dilettáns: Persze, most már levegőt is kapok...

R: Kemény volt a mai futás?
D: 6,8-as pályán nyolc és felet futottam, de inkább a sok kő, a sok felfelé, meg a félútig eső jelentett kihívást.

R: Akkor inkább nyűg volt?
D: Nem, dehogyis! Sőt. Nagyon élveztem, de tényleg! Nagyon szép a környék, a kövektől eltekintve igazán élvezhető az erdő. És nagyon tetszett a pálya is. Mégiscsak VB terep, szuper térképekkel.

R: Nehéz volt a pályád?
D: Technikailag szerintem nem, bár volt pár rossz útvonalválasztásom, de ez már az én bajom. Inkább fizikálisan terhelt meg mind a két nap.

R: Hogyan lehet erre felkészülni?
D: Ezt inkább a profiktól kellene megkérdezni ... nekem sajnos sok lehetőségem nem volt, amikor tudtam elmentem futni, de többnyire nem terepre, és nem túl sokat. Meg még néhány biciklizés fért bele, bár állítólag ez inkább lassítja az embert.

R: És agyilag?
D: Ez is jó kérdés .... nem tudom. Sokat nézegettem előtte a térképet. És próbáltam nagyon fegyelmezett lenni futás közben. Tegnap a kilences pontig nem is volt mellémenésem, ma már például az elején is volt egy-két kisebb baki. Nehéz még nekem folyamatosan ott lenni agyban, irigylem is aki végig tudja száz-százalékosan koncentrálni.

R: Jól tudom, hogy kb. egy éve kezdtél neki a tájfutásnak?
D: Igen, tavaly augusztus végén dugtam életem első pontját.

R: És így visszanézve hogyan értékeled ezt az egy évet?
D: Huhhh ... hát így egy mondatban nehéz. Igyekeztem sok versenyen ott lenni, többségét nagyon élveztem, volt pár felejthető. Persze a kezdeti lelkesedés már fakul, de a sportág szeretete még csak most kell igazán erősödni. Keresem még az igazi utamat.

R: Ez utóbbit hogy érted?
D: Próbálom helyre rakni, miért is futok. Nem a bajnoki címért, talán nem is a végeredményért - bár hazudnék ha azt mondanám hogy nem várom izgatottam az eredménylistákat -, inkább a saját fejlődésem érdekel. De tudom hogy vannak korlátaim, és mégis inkább fontosabb hogy élvezzem a futást, ne pusztán az eredményért tekerjek.

R: Mint ahogy a mostanit is, ha jól értettem az elején mondottakat?
D: Igen. Élveztem ezt az ONEB-et, mert jó volt a pálya, élvezettel tájékozódtam, bár nem volt tét, mert tudtam hogy ezzel a tempóval úgysem lesz értékelhető eredmény. Bár...


R: Bár?
D: Bár tegnap úgy indultam neki, hogy jó lenne az első 12-ben lenni, igaz, ha ez történt volna, nem tudom hogyan bírtam volna ki ma a 12 km-t...

R: Szerintem az öröm és a lelkesedés erőt adott volna!
D: Lehet ...

R: Egyébként milyenek is lettek az eredmények?
D: Tegnap 66 perccel a 18. lettem (22 indulóból), ma pedig valahol a végén érhettem be, 74 percet mentem ami sok. Viszont mind a két nap egyedül mentem végig a pályát, nem volt senki körülöttem. Ma a végén az utolsó pontnál ért csak be Erik, aki két perccel indult utánam.


R: Visszatérve az utóbbi egy évre: érzed a fejlődést?
D: Persze, ha lassan is, és főképp hullámozva, de szerintem sikerül fejlődnöm. És persze közben egy csomó jó élményben van részem.

R: Például?
D: Szép helyekre jutok el, jó társaságban vagyok, és nagyon élvezem például hogy néha azért sikerül egy-egy "nagy" közelébe férkőzni - ezt most jó értelemben mondom.

R: Ezt hogy érted?
D: Igazán felnézek a bajnokokra, azokra akik a dobogóra állnak egy-egy bajnokságon. De persze tudom hogy más az ő világuk, de mégis jó néha úgy érezni mintha egy hajóban ülnénk. Persze egy bazi nagy hajóban.

R: Van akit ismersz jobban is közülük?
D: Legjobban természetesen a barátnőmet, Zsebeházy Esztit. De többször beszélgetek például tesójával, Zsebe Istivel, sőt már volt közös edzőfutásunk is. De tegnap például Makrai Évi már ránk köszönt, az már valami. Gyurkó Fannit sokat látom, de még nem sikerült vele kontaktálni, bár őrá is nagyon felnézek. Gösswein Csabinak a blogját olvasgatom rendszeresen.

R: Lehet hogy pár év múlva mind együtt nevettek majd egy verseny után.
D: Hát, úgy legyen!

R: Tudsz tőlük tanulni is?
D: Amikor van időm, a blogok alapján végignézem a pályákat, illetve amikor van lehetőségem beszélgetek a nálam ügyesebbekkel. De a legjobb tanulás szerintem még mindig a gyakorlás.


R: További tervek?
D: Hát nem állok meg ... idénre még sok versenyt terveztem, plusz Velencét is, na meg alig várom a TTEV sorozatot is.

R: És legközelebb hol láthatunk?
D: Cserépfalun két hét múlva, az Eger-nagydíjon. Azt a versenyt tavaly is nagyon élveztem.

R: És erről a versenyről olvashatunk a blogodban?
D: Igen, feltétlen. Fent lesz a két térkép is útvonallal, ami sok további magyarázatot nem is igényel majd, azokból látszik hogy mi ment jól és hol hibáztam.

R: Hát akkor jó felkészülést, most meg jó pihenést így verseny után!
D: Köszönöm!

A selejtező pályája:

A döntő pályája: