2010. november 28., vasárnap

Összegzés és tervek

Arra gondoltam, jól jönne egy summázása az elmúlt egy évnek, már csak amiatt is hogy ha később visszaolvasom majd az irományaim, lehessen hasonlítani. Nézzük mi is történt 2010-ben.

Év elején kitűztem hogy mind az öt bajnokságot kipróbálom, ez sikerült is. A nappali OB-val pont két év telt el hogy elkezdtem a tájfutást, méghozzá pechemre egy elég erős F35-ös kategóriába. Nem nagyon sikerült még felnőni a feladathoz, a mezőny végén kullogok, idén az összetett eredményem a 10. lett, a 11 értékelt versenyzőből. Bajnokságonkénti bontásban így néz ki a dolog:


A HOB nagyon betett, előtte életemben egyszer futottam csak 20km-t. Az éjszakain jól ment a tájékozódás, de erőnek híján voltam. A KOB-on a 36 fokos hőség betett, majdnem fel is adtam a kimerültség miatt. A sprintet csúnyán elrontottam - agyban nem voltam ott. Az ONEB-re betegen érkeztem, de szintén inkább a helyes döntések hiánya vitte el az "A" döntőt.

A teljes évben a bajnokságokon kívül 16 belföldi és egy külföldi versenyen fordultam meg, összesen 25 versenynappal. Ezen kívül még 13 darab 3sz versenyen is koptattam a futócipőmet. 

2011-ben is szeretnék ott lenni mind az öt bajnokságon, természetesen jobb eredményeket elérve mint eddig. Talán a tájfutásban eltöltött idő segít több tapasztalatot gyűjteni, ezzel pedig jobban boldogulok majd a versenyeken - már ami az agymunkát illeti. A fizikum pedig - nos, az első 35 évem túrázással és kerékpározással ment el, nehéz átállni a futómozgásra, de azért szép lassan belerázódom, igyekszem tenni is érte. Már készül a HOB-ra az edzéstervem, ami azt hiszem hogy a legfontosabb, úgy gondolom utána már szinten tartanak a többi versenyek.

Eleinte úgy voltam vele, hogy mindenképp szeretnék elmenni a WMOC-ra. Már majdnem le is adtam az előnevezést most a kedvezményes időszakban, de aztán hirtelen meggondoltam magam. Egyrészt kicsit megijedtem, hogy vajon ott-e a helyem ilyen felkészültséggel egy világversenyen. Másrészt nézegettem a költségeket és a programot, és mindezen tényezők együttes értékelése alapján úgy döntöttem, inkább a Hungária Kupa az a verseny, amin szívesen ott lennék, és kipróbálnám, milyen 5 napon keresztül folyamatosan futni. Megszerettem az alföldi terepeket, és Matyiék rendezésében is biztos vagyok hogy jó lesz.

Most pedig jön a téli álom, tartós ébrenléttel.

Bookmark and Share

2010. november 25., csütörtök

Minden út a négyeshez vezet? - Őszi Boróka 2010

Még a bejegyzés megírása előtt felfrissítettem az emlékezetemet, és megnéztem tavaszi borókás szereplésem. Megdöbbenve tapasztaltam - mivel tényleg semmi prompt emlékem nem volt - egy sor hasonlóságot: a február végi versengésen is összetettben a negyedik helyen végeztem, akkor is első nap nyolcadik voltam, közel azonos perchátrányom volt összetettben ... ez már azért félelmetes! Az persze más kérdés, hogy a mostani eredményhez teljesen más út vezetett.

Míg tavasszal szörnyű időjárás és szörnyű torokfájás gyötört, most ez nem volt elmondható: csodaszép idő és jó közérzet jellemezte a szombatot, a vasárnapot pedig egy kis fáradtság, és enyhén borult, kicsit szemerkélős, de futásra abszolút megfelelő időjárás. A hosszú (első nap 1,2 második nap 2,3km-es) rajthoz vezető utak remek lehetőséget nyújtottak a bemelegítésre, ki is használtam. És persze - rendezéstechnikailag megszokott módon - első nap kaptuk az igazi dzsungelt, vasárnapra pedig a gépemberek pályája maradt.

Első napi dzsungel-pálya
A felrakott térképek az általam bekacskaringózott útvonallal igazából magukért beszélnek, néhány momentum szorul csak magyarázatra.
Az első nap nagyon nem éreztem az átjárókat, nem tudtam olyan precízen kiolvasni a térképet, több apró melléfogás is megesett. Egy igazán nagy (kb. négy perces) a 6-7 átmenet: a hatos után az útról letérve egy 90 fokos hiba, természetesen a vadetető felé akartam menni, de később vettem csak észre hogy rosszul áll a tájoló. A hetes előtt a völgy tetején pedig már a fene sem tudja hogy miért vágtam át jobbra a gerincen.

Második napi gépember-pálya
A második napon igyekeztem a sebességre helyezni a hangsúlyt, tudván hogy pörgős pálya lesz, ez persze belesodort több apró hibába, mint például a rossz kifutás a hármasról és a hatosról. Amin egyértelműen a dobogó múlt, az a 8. pontfogás elbukott másfél perce: nem találtam a bejáratot, szenvedtem, aztán végül kifutva az útra és megkerülve a kúpot értem oda.

Második nap, elgyötörten.
Köszi a képért tájfotós!
Az első napi 8. hely után, mivel a dobogó mindössze 2,5 percre volt (tudtam hogy Kocsik Árpi nem lesz vasárnap) abszolút reménykedtem a bronzéremben, igyekeztem ezért mindent meg is tenni vasárnap, de sajnos nem jött össze. Hazudnék ha azt állítanám hogy nem voltam csalódott, de az is igaz hogy már hazaérve abszolút jó érzés maradt bennem: úgy éreztem jól kifutottam magam a hétvégén, a negyedik hely pedig ebben a mezőnyben egészen elviselhető eredmény.

Jó volt látni a több mint háromszáz résztvevőt, élvezni a büfét (hát még az akciós tea vasárnap, hihihi), és persze a kihangosítást. A pályák kemények voltak, ahogy az illik. Remélem azért jövőre tudnak még mit fokozni a szervezők.



És a szokásos befejezés: mikor lesz már jövő tavasz, hogy újra visszatérhessek a Borókába? :)

Bookmark and Share

2010. november 7., vasárnap

Derűre ború, borúra derű - Őszi Spari 2010

Evidencia hogy nincs két egyforma futás, és ezt ez a hétvége is jól bizonyította. Mint ahogy azt is, nálam a második napok mostanában jobban sikerülnek. A kérdés, mennyire befolyásolhatom ezt.

Szombaton reggel 9-re sikerült leérni Csákberénybe, és a kocsiból kiszállva trópusi meleg csapott meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe előtt 1 nappal már reggel 14 fokon állt a hőmérő higanyszála, és  napközben 20-ig meg sem állt. Fullos tavaszi hangulata volt a dolognak, egy szál vékony felsőben is frankón izzadtam. De azért jól esett, sőt azt sejtettem, jótékony hatással lesz a futásomra az igazán kellemes idő. Nos a fene tudja - így utólag - számított-e bármit is.

Indulás után rögtön elkapcsoltam az órám kijelzőjét, hogy még véletlenül se lássam az időmet: fussak ahogy tudok, illetve ahogy módom nyílik rá. És mondogattam magamban a versenyre kitűzött szabályt: nem változtatunk a terven! De hiába. A kettes előtt végül csak nem mentem el az úton a településhatárig, és hagytam volna magam megvezetni a töltéssel és a földletöréssel, hanem levágtam, és ezzel jól bele is keveredtem a környékbe. 4 perc hopp. Az 5-6 emelkedője totál kiszívott, talán ezért is sikerült ilyen rendkívül csúnyára a következő két átmenet. A 7. felé abszolút nem éreztem a terepen hogy felfelé húzok, pedig a track jól mutatja mi történt. És sajnos hiába néztem körbe, nem esett le hogy hiányzik egy hegy és egy völggyel több van. A 9-10 átmenet is gyilkos volt, hamar lejött hogy mi a helyes útvonal, de végigcsinálni ... Aztán egész jól elvoltam, a 14. pontnál volt egy kis túl- és melléfutásom, majd bezötyögtem a célba. Reggel induláskor 70-75 perc közé terveztem, az eredményeket nézve a terv jó volt, de az eredmény 86:28 lett. Ez sajnos csak a mezőny végére volt elég, 12 célba érkezőből a 9. lettem. A részidőkből látszik hogy 6 perc maradt a 2., 7., 8. pontokba a hiba miatt, a többi a gyengeség. A 8.9km-es pályán végül 11,7km-t futottam, mindezt 300m szinttel. Hát ez tényleg sok. De a durva hogy 21B-ben még Düdü is megfutotta a 72 percet ezen a pályán ... most mit mondjak? Virsli vagyok :) Düdü meg nagyon menő!

Őszintén szólva erős kétségeim voltak hogy érdemes-e indulnom vasárnap is, de aztán győzött az igen. Kevés alvással, és fáradt izmokkal, valamint elöl-hátul bekapcsolt ködlámpával érkeztem vissza az előző napi tett helyszínére. Persze egy órával korábban volt, de azért vészjóslóan néztem körbe: ilyen tejfölben kell majd  futni? A köd aztán felszállt, de a felhők maradtak, a hőmérséklet pedig pont a fele volt az előző napinak. Jól felöltöztem, de még így is enyhén fázva értem ki a rajtba, ráadásként még a baj térdem is fájdogált. De azért igyekeztem vidám lenni, és ebbe a körülmények is besegítettek. Amikor ugyanis kivettem a térképet a helyéről, elsőre rögtön visszaraktam, gondolván ez a sajtcetli nem lehet az enyém. Pedig de. Aztán nekilódultam az alig tenyérnyi papírdarabbal.

Az első két pontra biztonsági megközelítést választottam, kihasználva az utakat, így a szemem és az agyam is jól átállt a feladatra, utána már egyre jobban elengedhettem magam. A hatos pontnál befogtam egy vetélytársat, nagy valószínűséggel a mezőny osztrák tagját. Jó darabig nem tudtam szabadulni tőle, aztán a 11-12-13 átmenetet megpörgetve némi előnyre tettem szert, és így míg ő a 13. pontot fogta, én már eltűntem a hegyoldalban a bokrok között. A pálya amúgy jól ment, a 10. és 16. pontokon kívül nem volt más mellémenés, és ez a kettő sem volt több 1 percnél. A 18. után pedig maradt erőm belesprintelni is a végébe. A befutás után örömmel hallottam Kocsik Árpi szavait: "Nagy Sándor érkezett az 5. helyre" - köszi Árpi ezúton is, jól esett így megérkezni. Ezután megnéztem az órámat: 68:09 lett a vége, két perccel jobb mint amit vártam. Persze a pálya könnyebb volt mint tegnap, kevesebb (240m) szinttel, és szerintem kevésbé technikás vonalvezetéssel. A kiírt 8,7km végül futva 10,4 lett. Sajnos a második napra csak hat emberke jött el, közülük a harmadik lettem, összetettben pedig a két nap eredményei alapján a 6 értékelhető összidőből az 5. az enyém.

Befutópont után az első napon
Érdekes a két nem is olyan különböző pályán futott két alapjaiban más eredmény, tekintve azt is hogy az első nap a körülmények jobban indokoltál volna a szebb eredményt. Az ONEB is hasonló volt: második nap sokkal szebbet produkáltam. Jövőre lehet hogy kipróbálom, hogy minden fontosabb verseny előtt pénteken elmegyek egy térképes edzőfutásra. Talán csak egy kis bemelegítés hiányzik az ilyen nagyobb versenyek előtt.

És itt a végén azért hadd illesse pár dicsérő szó a rendezőket! Remekül kialakított versenyközpont, jó térképek és pályák, élő közvetítés (speaker), on-line versenyeredmények, a routegadget-re felkerülő versenypályák: olyan volt ez mint amilyennek 2010-ben egy kétnapos versenynek lenni kell. Köszönet a remek szervezésért!

Bookmark and Share