2009. január 24., szombat

Edzőverseny - rossz passz

Tulajdonképp azt kellene mondanom hogy tök ciki, sőt szégyen-gyalázat. De egyébként meg ha úgy nézzük, jó levegőn voltam, sütött a nap, és kedvenc időtöltéseim egyikével töltöttem a szombat délelőttöt.

Érdekes volt a pálya, nehéznek semmiképp sem mondható, inkább csak az ismeretlen terep volt az ami nehezítést jelenthetett. "Kedvenc" tereptárgyamból, a gödörből persze ma is kaptam hármat :) Indulásnál még összefutottam Péterrel, aki Kova edző-hétvégéje keretében némiképp hiányos (csak szintvonalas) térképpel volt kénytelen vesződni a terepen, Eszti pedig a letakarásos verziót választva 5 perccel előttem indult.


A 1-2-3 pontokat jól fogtam, mondhatni magabiztosan, a 4-esnél már kicsit megcsusszantam, de a kúp segített, így max. 1 perc kurfli után meglett a kavics. Az első komolyabb keverés az ötös után következett, egy völggyel elnéztem magam, de nagyon csúnyán. Annyira biztos voltam benne hogy jó helyen vagyok, hogy kétszer is végigtúrtam mindent, aztán visszaspuriztam az útra, ahol persze (az út irányszögéről, és a kúpról) regvest rájöttem hogy mit rontottam, onnantól már egyenest nekifutottam a pontnak. De ez a kis móka 10 percembe került. (Itthon kielemezve jó megoldás lett volna, ha az ötösből kifutva eleve a völgyet követem.)

Aztán két sikeres átmenet után a kilences felé menet jól lecsúsztam a hegyről, már láttam az utat mikor észbekaptam. De itt sem volt több 1 percnél a veszteség. Ismét egy könnyű átmenet jött, majd pedig egy őrült nagy keverés: közel húsz fokkal északabbra indultam ki a 10-esből, és a tisztás közepén teljesen értetlenkedve bolyongtam. Még az erdőfoltok se akartak jó helyen lenni, aztán pár perc téblábolás után úgy döntöttem továbbfutok az útig, majd lefelé a völgyön hamar felugorttam a gerincre és meglett a pont is. (Itthoni elemzés: észre kellett volna venni, hogy a 10-ről kifutáskor szinte síkban mentem, nem ereszkedtem le a völgybe.)


Itt már fáradt voltam, és inkább süttetem az arcom a nappal :) nagy futásról már szó sem volt, komótosan kocogtam a pontok között, viszont sokáig hiba nélkül. A 17-18 átmenet nagyon jól sikerült, ez az a szitu ami nekem még nem annyira fekszik (oldalazás, völgyek-gerincek számolgatása), de most sikeres volt a végrehajtás.

Na aztána a 18-as után megint jött az über gáz: a völgyből kimászva túl sréhen, és legfőképp túl gyorsan húztam fel, így sokkal sokkal jobban megközelítettem a platót mint azt gondoltam, és erre jó sokáig nem jöttem rá :) mikor igen (5-6 perc?) akkor a 15-öst segédpontnak használva futottam le a 19-esre.

Ezután már nyugis volt minden, az uccsó pontot kicsit máshová vártam, de Eszti nem hagyott esélyt téveszteni: ott várt a fényképezőgéppel :)



Összességében jó kis kaland volt, bár szégyellem magam hogy a tervezett (számomra reális) 80-90 perc helyett 107 percet nyomultam, három őrült nagy tévedéssel.




Egy kis tájfutó praktika a végére: mit tegyünk, ha a hosszú hajunk kibomlik az erdőben, és lifegése zavar futás közben? Megoldás: használjuk a tájoló gumiját, mint a lenti ábrán látható Eszti anyukájának bemutatójában :)


2009. január 7., szerda

Tornaterem - képes riport

Az újév első tornatermi edzésére nagy lelkesedéssel mentem, és ugyanúgy is jöttem el :) Szuper volt!

Tavaly három alkalmon voltam ott, aztán két hét szünet, és következett ez. Egészen kevesen voltunk most, talán a többiek még síeltek, vagy tudomisén csak hideg van kint, no meg ez a gáz-helyzet :)

Kova most elég kegyesen dolgoztatott meg minket, mivel annak a valószínűsége nulla, hogy én bármit is fejlődtem volna, viszont nem voltam olyan fáradt a végére mint szoktam, ebből egyenes következtetéssel arra jutottam - figyelembe véve az univerzum anyagmegmaradási törvényét - hogy ma nem kaptunk akkora terheket.

A favorit még mindig a medicinlabdás gyakorlatsor, Péterrel nyomtuk ismét, igazából ezt akár kétszer ennyi ideig is tudnám csinálni, nagyon jól megmozgat mindent.




Eszti néha észrevétlenül kiugrott a telefonjához, és naívan azt hittem hogy telefonál, közben meg sutyiban jókat fényképezett :) így hála neki most "képes beszámoló" is születhetett a blogba egy ilyen szerdáról. A fenti képen velem szemben Péter, épp labdákat hajigálunk. A lenti képen pedig a háttérben Kova Mester, és serényen kínozzuk a zsámolyt :)


2009. január 3., szombat

BUÉK (20) futás

Új év új remények - ebben a szellemben vállaltam be, hogy az amúgy már 7-szer teljesített BUÉK 20 teljesítménytúrát idén nem legyaloglom, hanem végigfutom.

Kíváncsi voltam, hogy egyáltalán végig tudok-e futni 20km-t terepen. Tavaly februárban Esztivel nekivágtunk egy húszasnak, de én 10-nél már kidőltem. Velencében ősszel ment a 10 km körüli táv, de az teljesen sík, városi futás. Szóval egy próbát megért.

Amitől tartottam az a sok szint, nem is a felfelé, hanem majd a lejtők, amik jobban terhelik a térdet. Illetve hát a hideg, 0, -2 fok volt, ilyen hidegben még nem próbáltam futni. Ez utóbbi miatt felülre végül is kicsit "túlöltöztem": hosszú ujjú aláöltözet, rövid ujjú futópóló, és egy 200-as polár volt hivatott védeni a hidegtől. Alul egy thermo gatya, meg egy sima futócipő. Ez utóbbi miatt gondoltam hogy a havas
utakon majd fázni fog a lábam, de ez nem történt meg. És a felső részt is eltaláltam, nem izzadtam vészesen, és egy picit sem fáztam.

Szerencsére végig tudtam futni (néha kocogni) a távot, két nagy emelkedőn (Újlaki-hegy és Hárs-hegy) váltottam vissza 2-300 méter távon gyaloglásba, illetve pár teljesen sík szakaszon lazítottam kicsit egy kis indiánszökdeléssel. Sajnos nincs "futótechnikám", így "légzéstechnikám" sem, ott és úgy vettem a levegőt ahol tudtam, de azért többször sikerült ezt az orromra koncentrálni a tátott szám helyett.

A 19,5km-es távot 850 méter szintemelkedéssel 2 óra és 25 perc alatt sikerült teljesíteni.

Nem értek hozzá, így nem tudom hogy ez egyébként milyen idő, az én mércémmel mérve jó (Eszti is azt mondta hogy egész jól sikerült), illetve én inkább annak örülök hogy egyáltalán, életemben először ekkora távot végig sikerült futni/kocogni.

Szerencsére a térdem nem fájdult meg, a végén a Hűvösvölgyben viszont azért éreztem hogy ugrál a görcs a vádlimban, de lassítottam, a végén pedig rendesen nyújtottam. Hazaérve pedig már nem volt nyoma semminek.


a futás hosszmetszete (forrás: BUÉK 20 TT weboldal)