Nem sokkal több mint két évvel azután, hogy elkezdtem tájfutó versenyekre járni, ezen a hétvégén bizonyítékát adtam annak hogy méltón viselem címemet: dilettantizmuson címvédése makulátlan volt.
A hét közben jött gyengeségemet nem nagyon tudtam kipihenni, sajnos csak péntekre sikerült egy nap szabit kiutalnom magamnak, így szombaton délben meglehetősen leverten és még enyhén fájó torokkal álltam a rajthoz. Utólag most már azt mondom hogy a pálya pontosan annyival volt könnyebb az elvártnál, mint amennyivel én gyatrábban álltam neki a versenynek. Tehát jórészt inkább a figyelmetlenségen múlott minden. Látszik ez például a részidős eredményekből, sőt vizuálisan is a routegadget-en: a nálam 10 perccel jobb időt futó Kiácz Bencéhez képest az 5. ponton (ameddig nem hibáztam) még előnyöm volt, és a 7. utáni részidők sem olyan rosszak. Tehát egyértelműen a 6-7 hibája, és nem feltétlen a lassabb futás okozta a 29. helyet, és ezzel a "B" döntőbe kerülést. A 6. pontra a felső szekérúton terveztem menni a kanyar ívéig, és onnan betámadni, de a rengeteg kidőlt fa miatt döntöttem úgy hogy az út alatt folytatom, ahol aztán elvesztettem a fonalat. Ennél még az is jobb lett volna ha a betonig futok le és annak az íve után mászok vissza picit - biztosabb támadóponttal. A 7.-re dettó: nem vártam meg a beton ívét, levágtam előbb, bele is csúsztam az árokba rendesen.
Mindennek köszönhetően vasárnap a "B" döntőben futottam, korai rajtidővel, és köszönhetően a szombat délutáni intenzív pihenésnek némiképp jobb közérzettel mint előző nap. Itt már a futás is jobban ment, nem éreztem ólom-nehéznek a lábamat mint szombaton. Az útvonalválasztásnál igyekeztem inkább a biztonságra menni, még ha az kerülővel is jár - ez rögtön az 1. átmenetnél látszik is (de hasonló megfontolások vezettek a 10. és 11. átmeneteknél is). Az hogy a 2. pontra az árokban megyek jó ötletnek tűnt, pedig így utólag fent talán gyorsabb lett volna. A pálya első mumusa a 9. pont volt, igyekeztem szintet tartani, sőt úgy emlékszem felfelé is húztam, de valójában ez nem így volt, és a fejemben rosszul is modelleztem le a térkép alapján hogy mit kell látnom, így ott hagytam kb. 2 percet. De az igazi baki a végén következett, amikor már magabiztosan kész tervvel igyekeztem a 11. pont felé, de egyáltalán nem tanulva az előző napi hibámból megint utolsó pillanatban változtattam meg az elképzelésem, és előbb tértem le az útról, méghozzá két gerinccel. De aztán a végét megnyomtam, és látszik is hogy ennek volt értelme, alig hajszállal csíptem meg az első helyet. Sőt, a mezőny szoros volt, 1 percen belüli idő jutott a harmadik helyezettnek is.
Az eredmények:
Selejtező 64:20, légvonaltáv 6,4km, futott táv: 8km, helyezés 29/33.
Döntő: 67:29, légvonaltáv 7,4km, futott táv: 9,4km, helyezés: 1/9.
Selejtező 64:20, légvonaltáv 6,4km, futott táv: 8km, helyezés 29/33.
Döntő: 67:29, légvonaltáv 7,4km, futott táv: 9,4km, helyezés: 1/9.
A tavalyi ONEB-nél egy iciripicivel sikerült jobbnak lennem, de tegyük hozzá: mindkét nap nagyon könnyű pályán. Akárhogy is, de a lelkesedésem töretlen, és a dugókát sem rakom el a fiók mélyére, sőt! Lesz még itt olvasnivaló, bőven.
Az elődöntő 7-es pontjánál ahol bementél a völgybe onnét már látszott a kis gödör, ha felnézel jobbra meglátod s ott vagy a 60 perc körül. Ha lejátszod a route gadget B döntőjét az első 3 emberrel nagyon érdekesen alakult a dolog, ha már nekünk csak ez jutott legalább játszunk vele
VálaszTörlésÓ már lejátszottam napközben, láttam hogy felkerültünk pont hárman. Hát érdekes. Sok múlt a befutón :)
VálaszTörlés(Daninak már írtam,) mi lett volna, ha a 6-ra a jobbról való kerülést választod? Szinte a pontig visz az út, selejtezőn simán megérheti.
VálaszTörlésmodrudi
Igen, írtam is hogy úgy terveztem (ld. fent) :)
VálaszTörlésHát, Rudi, ahogy én az ötösre való mászás után éreztem magam, eszembe sem jutott tovább menni fölfelé, legyen az bármilyen biztonságos. Amúgy igen, megérheti, de ott szerintem mindenkinek az volt az első gondolata, hogy végre lejtő jön.
VálaszTörlésDani
Frankón az első gondolat az volt hogy az úton maradok, de először nem is láttam az utat a sok kidőlt fától :( amikor meg rájöttem hogy az az út, tényleg jobban megörültem a hegyoldalnak :)
VálaszTörlésNe haragudj, de ha a "felső" szekérúton akartál menni, akkor miért lefelé futottál ki és nem felfelé?
VálaszTörlésDaninak: gyakorlatilag nem érezted volna felfelének, annyira lapos volt. Persze én nem haladtam rajta, de mint látszik, Ákos igen. A pontfogáshoz meg gyakorlatilag rá sem kell nézni a térképre.
modrudi
Ja hogy az a felső. Bocs. Azt meg sem láttam.
VálaszTörlésMinek azt bármelyik irányból is ívelni?? A lila dózer alatt fehér jól futható az erdő (mint az egész terepen) és mászni sem kell! Azt már meg sem merem említeni, hogy úgy a legrövidebb...
VálaszTörlészsebeisti
Annyira nem volt az jól futható erdő, én legalább is addigra már eléggé kikívánkoztam belőle, de hiába álmodoztam egy szép nagy szekérútról...
VálaszTörlésD.
"Annyira nem volt az jól futható erdő..."
VálaszTörlésEzek szerint még nem futottál Észtországban... :) én inkább meztelenül átcigánykerekezem ezen terep 2-es zöldjein, minthogy ott nyakig begombolkozva a "fehér" erdőben nyomjam! :)
zsebeisti
Hát, összecsaphatnánk, hogy melyikünk hány napot futott Észtországban. :) Részemről kétszer két hét (igaz, hogy pont 20 éve).
VálaszTörlésValóban, voltak ott rémes dolgok, amelyhez képest ez itt parkerdő, de nem ez a lényeg, hanem hogy az aljnövényzet miatt ez az erdő kicsit lassú volt és ezért - szerintem - megérte kihúzni az útra.
D.