2014. március 6., csütörtök

Szépség és a szörnyeteg - Tavaszi Boróka 2014

Idén mondjuk tél sem nagyon volt, így a tavasz eljövetelére várakozás kevésbé volt hiteles, de azért az egyik sarokpont, a Boróka kupa csak profitált ebből: tényleg tavaszi volt.

Főleg szombaton, csodaszép időben érkezhettünk a három évre forgalomból kivont kaskantyúi terepre. Persze azért még nem kellett mitfahrer az odataláláshoz, a kocsi is szinte magától beparkolt. Az sem volt kérdés, hogy nem kell túlöltözni a futást, az már sokkal inkább elgondolkodtatott hogy vajon milyen pályát kapunk. A távoli rajt és cél azért azt sejtette, hogy majd még a bal könyökünk sem nagyon látszik ki a bokrok közül. Persze, ha már ott vagyunk, nyilván nem a nyílt sztyeppén és a ligetesben akarunk bohóckodni, ide nekünk a pólószaggató-átjárókeresős-úristenholvagyok pontokat. Nos, ebből a szempontból tényleg jól sikerült a pályakitűzés, nem lehetett okunk panaszra, a pálya 70 %-a abszolút figyelmet igényelt nálunk az aggastyán negyvenes kategóriában. Mivel tavaly ősz óta erősen a terepfutás felé kacsingatok, és kivételesen sikerült végigfutnom a téli szezont is, egyértelmű volt hogy csak a tájékozódás jelent majd kihívást. Jelentett is. Ráadásul a két nap eltérő módon. Aztán vasárnap úgy jöttem el, hogy nagy valószínűséggel befejeztem itt Kaskantyún a futásokat, ez volt az utolsó.

A szombati "szépség", persze akad benn néhány malőr,
de azért nagyon kedves emléknek marad meg.
A két nap egymástól jelentősen eltérő teljesítményt nyújtottam, mármint ami a tájfutás részét illeti a feladatnak. És egyébként a pályákat is hasonlóan kétféleképpen értékeltem. A szombat volt a szépség, és a vasárnap a szörnyeteg - hogy legyen egy kis analógia is. Hogy miben? Szinte mindenben. Első nap könnyedén, szinte "lebegve" haladtam a borkásban, próbált ráállni a szemem arra, merre is találok majd járható ösvényt, merre érdemes kerülni. Elég sokat tudtam előre tervezni, és a terveket is az esetek többségében jól sikerült végrehajtani. A pontfogások közül csak 1-2 volt bizonytalan, az útvonalválasztásokban ugyan volt néhány kerülő, nem éreztem hogy hibás döntés lett volna (később a részidők igazolták ezt). Nem rohantam, nem kapkodtam, az élvezetért futottam, csak a végén, amikor már nem volt feladat a tájékozódás, akkor raktam magam oda fizikailag.

A vasárnapi szörnyeteg, szerintem nem is érdemes
megnézni, pokoli csúnya.
Ezzel szemben vasárnap már nem láttam előre az átmeneteket, állandóan átjárhatatlan részekbe ütköztem, sokszor nem azt láttam a terepen mint a térképen, és sokszor nem jött be a tervem. Magát a futást nem tudtam annyira élvezni, sok volt a megtorpanás, és sok rossz döntést is hoztam - az esetek többségében bizonytalanság volt az oka. A GPS által rögzített útvonalból az is látszik, hogy nagyon sokat kapkodtam, nem figyeltem rendesen az irányt, nem vettem észre a tájékozódást segítő tereptárgyakat. És egyébként félúttól már nagyon elegem volt az egészből, egy értelmetlen bozótharcnak éltem meg, és ez rá is nyomta a bélyegét a teljesítményemre. Ráadásul extra sok időt töltöttem ki, a végére egy egészen picit el is éheztem.

Azt gondolom, hogy ez a Kaskantyú már nem az volt amit 6 éve megismertem. Ha csak arra gondolok hogy itthon a kertben két év alatt mekkorát nőttek a borókabokraink... ott sem kevesebbet. Felnőtt a terep, megszűnt sok átjáró, ami a térképen több külön kis pötty egymás mellett, az mostanra egy összenőtt csoport. Az erdős ligetes részek jellege is változott, nehezebb felfedezni a határokat. Ez persze szubjektív, az én véleményem. Ha például az M21A eredményeket nézem, ott a szokásoknak és elvárásoknak megfelelő jó időket hozták (2009-ben arányaiban hasonló eredmények születtek ugyanezen a terepen). Az még kérdés, hogy Bócsát (alias Boróka light) megpróbálom-e még egyszer. Majd kiderül.

Eredmények itt olvashatók.

Boróka 2014 tavasz, második napi befutó után.
Köszönet a képért Kopasz Sándor "tájfotós"-nak!


Bookmark and Share

9 megjegyzés:

  1. Már vártam ezt a bejegyzést. No nem kárörvendésből, hanem a visszajelzés céljából, mert szívügyem a boróka. Néhány gondolatot ideperdítenék, ha nem kívánatos, akkor töröld. A két pálya közti alapvető különbség, hogy két különböző ember tervezte. Az egyik szereti a borókást, a másik még ismeri is, ezért tud alapvetően nehezebb megoldásos pályát kitűzni.
    Az első napi Serdülő féle pálya lehet elsőre eretnek megjegyzésnek tűnik, de egy könnyű pálya. Nem keresi annyira a kihívást, és a terepnek is azt a felét járja be, amin kevesebb a "halálzóna". A 2-es pontotokra a nagy hegytől két erősebb folyosó visz a pont felé elvileg ha nem mész vaktában, odakanyarog a ponthoz (nem asztal mögül okoskodom, ismerem). A hármasra van biztonsági útvonal, amit te is választottál. A 4-es is kívül esik a vad borókáson. Az 5-ös 6-os úgyszintén a "tiszta" részben megy. A 7-esnél az ösvényig úgyszintén egy nagy folyosó visz. A 8-as halálzónás, ott lett is baki (nekem is), a többinél van biztonsági útvonal, ezeket választottad, a keverés esélyét erősen redukálhattad.

    A második napi szörnyeteg tényleg az, bár azért a szépség is ott van benne. Hogy a térképre ráférne a frissítés? Kétségtelen!! A rendezők is tudják. (a kiírásban mondjuk nem tudom miért kell hazudni róla, mindenki tudja, hogy régen lett frissítve) DE, a térkép aktualitásától függetlenül számtalan hibádnak kevés a köze az elavult térképhez. Ilyen a négyes rossz útvonalválasztása, az 5ös bakija, amit az átmenet feléig jól csináltál, és ahol már kiértél a borókásból elkapkodtad, pedig csak az irányt tartva a két dombot kellett volna meglátnod és mögé befutnod. A 7-esnél jól elindultál az "árokban", de valamiért nem mentél el a nyárfás töbörig (hanem felcaplattál egy bazi hegyre) ahonnan ha átugrasz a pont előtti nagy ligetes mélyedésbe már nem rontasz. A 8-as pont a környék legnagyobb fehér erdővel (is) borított domb oldalában van, még a karika is érinti, tehát ez is kapkodás! A 10-11 valóban nehéz!
    Még egyszer mondom, nem kárörvendek, hanem szeretnék rávilágítani, hogy amit mi gyakran másra, a térképre hárítunk az valójában a saját kapkodásunkból, felületességünkből fakad, és még a könnyű megoldásokat sem vesszük észre. Sajnos idehaza nincsenek olyan terepek amik ilyen szintű koncentrációra és higgadtságra késztetnének. Ez nem a te hibád, ez sajnos földrajzi adottság. A térképek nagyon sok versenyen/terepen botrányosak, számtalan példát tudnék mondani, még OB szinten is, csak ezeknél nem jönnek ki úgy a hibák, egy nagy fehér erdőben a hegyoldalban, mint itt ahol néhány bokor a hó súlya alatt az évek során összeroskad, néhány pedig felnő.

    Mielőtt bárki megkövezne, leszögezem, akik a térkép elavultságát hibáztatják, teljesen jogosan teszik! De ettől függetlenül hiba lenne mindent erre hárítani, objektívan végiggondolva, a hibáink kisebb százalékáért felel, mint mi magunk. Ez a terep technikailag és fizikailag is sok fájdalommal jár, aki ezt nem szereti, vagy nem tudja élvezni, az is teljesen megérthető. De ne utáljuk Kaskantyút, legalább tájfutóként ne!
    Elnézést a hosszú monológért.

    i.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Isti!

      Veled viszont most az egyszer nem értek egyet. Én az első napi keverésemet (1 nagy), nem fogom a térképre és második nap az ötös pontomig egy percet sem hibáztam. Még is tele lett a tököm. Én azt mondom, hogy ez a terep már egy tökéletes térképpel is élvezhetetlen. A terep technikás és szép, csak éppen dózer nélkül már nem igen lehet itt közlekedni.

      Zsebe

      Törlés
    2. Kár, pedig régen te voltál hírhedt a MOM-ban a vaddisznó üzemmódról, aki szereti a törést-zúzást. :) Öregszünk, a jó életben!!

      Törlés
    3. :) Hát öregszünk, ez kétségtelen. De azért én szeretem a borókát még most is. Az sem baj ha sűrű. De amikor 30m-t 5 perc alatt teszek meg, úgy hogy látom az ösvényt, ahová ki szeretnék jutni, de nem megy, az szerintem már kicsit túlzás.

      Zsebe

      Törlés
    4. A második nap tényleg sok fegyelmezetlenség, türelmetlenség volt bennem, nem éreztem a terepet és a feladatot. Legjobb példa erre talán a négyesre való átmenet. Az útról letértem, szépen megvolt a nagy nyílt rész. Elterveztem hogy elmegyek a szemközti végébe, majd a szárazárok mentén ki, utána pedig balra a töbör, majd megint balra a töbör, majd egyenesen tovább és ott vagyok. Jó tervnek tűnt, mégis mikor kiértem a szárazárok után, valahogy semmi nem állt össze. Sem domborzatban, de növényzetben. Totál elvesztem. Aztán keringtem mint gólyafos a levegőben, végül nagyon nehezen sikerült helyrerakni magam.Itt csakis én voltam a hibás. Ez egyértelmű.

      Ettől teljesen független dolog a terepviszonyok és a térkép. Erre pedig szintén második nap, a 13. pont jó példa. Az erdő sarkától az eggyel balra lévő kis völgyben indultam el, onnan átugrottam abba amelynek az északnyugati felső végében a pont volt. A térképen ez teljesen narancssárga, tiszta terület, egy zöld pötty van benne (egy bokor) meg egy kis dombocska jelölve (barna pont). Ehhez képest - látszik az útvonalam piros színén is - olyan szintű bozótharc volt ami elképesztő. És nem csak én voltam ott ugyanebben a szituációban, hanem még két másik ember is. Erre írtam azt, hogy hiába jó az útvonalválasztás, ha nem azt kapom amit várok.

      Mindentől függetlenül továbbra is értékes terepnek tartom Kaskantyút, ha lesz majd idő térképet javítani, az biztos segíteni fog egy-két szituációban. De amit én írtam, és amiért nem vágyom már oda az független a térképtől: egyszerűen más lett már a borókás, felnőtt, sok átjáró összezáródott, összességében - és ez természetes folyamat - a természet elveszi ami az övé. Újabb 5-6 év elteltével talán megmarad majd néhány nagyobb folyosó, onnantól meg már nem is lehet igazán izgalmas pályákat kreálni. Persze nincs ezzel baj, mi csak vendégek vagyunk a természetben.

      Törlés
  2. Azt kell mondjam teljesen egyetértek. Ez a terep már teljesen alkalmatlan az igazi tájfutásra. Extrém bohóckodásnak még elmegy, de másra nem jó. Én vasárnap az ötös ponton éreztem azt, hogy elég volt az értelmetlen verekedésből és bekocogtam a célba. Nem csak te érezted azt, hogy a térképen jelölt átjárók már nem mindig vannak meg. :( Kár ezért a terepért, én régen szerettem.

    Zsebe

    VálaszTörlés
  3. Szia Sándor!
    Ez volt a harmadik verseny, amin elindultam. A második versenyem tavaly Bócsán volt, ahol M21C-ben indultam. Igaz nem gyorsan, de megtaláltam minden pontot. Ott a borókában levő pontokat is könnyebben megtaláltam, mint itt.
    Tudom, hogy most túlvállaltam magam az M40-ben, de úgy gondoltam itt többet tudok tanulni. Mivel a tanuláshoz idő kell, így én most sem sajnáltam azt. Volt időm alaposan tanulmányozni a térképet és a terepet is. Mikor véletlenül botlottam bele az ellenőrző pontokba, akkor is kb 5-6 percet szántam arra, hogy megvizsgáljam a térkép alapján, annak megközelítési lehetőségeit és bizony sokszor vakartam csak a fejemet. Az elgondolkodtató az, hogy valakinek sikerült 73 percen belül végigmenni a pályán.

    Üdvözlettel: Tibi

    VálaszTörlés
  4. Őszintén szólva nekem ez a terep változás-térkép probléma dolog eszembe sem jutott, de ha ennyien mondják akkor elhiszem. Csak akkor meg az a kérdés, hogy ha ilyen rövid idő alatt ekkora a változás akkor a borókás tíz éve még nem létezett és tíz év múlva teljesen összefüggő bozót lesz? Komolyan kérdezem, mert én azt hittem ez nagyjából állandó növényzet.
    A másik meg az, hogy ha valaki akkor én tudok hisztizni a szar terepeken, ennek ellenére azt gondolom, hogy a borókás még mindig egy izgalmas jó terep, ellentétben a tavalyi Postás dabasi terepével. A kettő között a nagy különbség, hogy a dabasi dzsuvában a jellegéből adódóan tényleg nincs átjáró és ott tényleg élvezhetetlen volt a versenyzés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk otthon a kertben vannak borókabokrok, olyan is mint a terepen, kegyetlen gyorsan nőnek. Persze ez normális, én azt gondolom amit írtam is, hogy a természeté, tehát egy szavunk nem lehet. Ennek ellenére - ezt is írtam - a profi mezőny idejéből látszik, hogy nem lett lényegesen lassabb a terep. Tehát az élvezeti lehetőség még megmarad. Az már az én szubjektív véleményem, hogy az én szintemen már nem hoz nekem örömet így.

      Törlés

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.