2009. március 31., kedd

3sz(k) - Fót és a gonosz mocsár

Azért annak is volt egy hangulata, hogy kedden volt a szerdai kisverseny :) legközelebb lehetne csütörtökön, az újabb izgalmak kedvéért. Ja! Majd lesz a cstsz, nemsokára :)

Nagyon szuper kis terep ez a Fóti Gyermekváros, igazán lehetne sok-sok verseny, nekem például remek ötleteim támadtak hogy milyen csuda jó (furfangos) pályákat lehetne itt alkotni. Van tereptárgy dögivel, a sok épület és kerítés miatt útvonalválasztási lehetőség, egy-két szintvonal is akad, no meg sok-sok-sok susnya, kettes és hármas zöld.

Hát a futásomról csak annyit, hogy ez nem az én napom volt. 4 kemény percet benne hagytam. Az első kettő a hármas pont felé menet úszott el, nem vettem észre hogy simán mehettem volna a kettes
után rögtön délre az úton, majd végig tovább a házak mögött a pontig. Ehelyett kerültem, nem találtam a lépcsős átjárót a két ház között, aztán meg jócskán túlfutottam. Gáz. Über gáz. A következő két perc csak részben az én hibám :) a kúpról lefutva a 11-es felé menet, megláttam hogy itt bizony sok kis ér, és sok vizenyő van. Ha bölcs lettem volna, kihúzok a kerítés felé, de nem voltam az, így az egyik átugrásnál a jobb lábam vádliközépig a sárban találtam. Még szerencse hogy nem nyelte be a cipőm mikor húztam ki.

A 15. pont után ráadásul nagyon bezsibbadtam, alig tudtam futni, de tényleg. Konkrét izomfáradtságot éreztem, most a tüdőm bírta volna, máskor az szokott hamarabb elfáradni. Elég keveset melegítettem be, talán azért? Vagy mert mostanában keveset ettem? A célba érkezés után is rögtön korgott a gyomrom, és eleve a szokásos súlyom alatt egy kilóval vagyok. Ez lett volna az oka? Vagy talán mert a sok susnyába gázolástól nem tudtam egyenletesen futni, és ez kiakasztotta az izmaim? Hát passz. Ha valaki tudja mondja meg! :)

Szóval a vége 31 és fél perc lett, 5km-t futva (a 3,1-re mért pályán), elég gyatra idő, a Koprivanacz Imi 21 percet nyomott, pedig őt is kicsit elnyelte a sár, azért az durva! De kárpótolt a szép tavaszi idő, a remek környezet, és a jó pálya. Köszi a szervezőknek, remek móka volt!

(Így utólag átnézve: beismerem, a 15-16 átmenetet is lehetett volna észak felé a tópart mentén elegánsabban...)

Eredmény: 16. hely / 53 induló.





2009. március 25., szerda

Futás a Baki-dombon.

Jajj, bocsánat, kicsit összekeveredtek a betűk! Természetesen a Bika-bormda gondoltam. Illetve, izé, dombra. Hát ez a keveredés, ez szörnyű! :)

Az ugyan benne volt a kiírásban hogy a pályák "némi nehezítéssel" lesznek elkészítve, de nemigen törpöltem rajta hogy mire is gondolhatnak a szervezők. Korán értem oda, Vöcsök még akkor jött vissza a felvezetésből, mikorra én már bemelegítettem. Az indítás előtt már kiderült a turpisság: a térkép 12 egyforma részre volt osztva, és a részeket szépen megcserélgették. És erre lett felrajzolva a pálya. Szóval átmenet kampec, a pont környéke volt csak hasznos infó.

No, hát én ennyi tudással indultam el másodikként, meg hát az indító srác segített hogy az első pont a dombtetőn van, bár ez a segítség irreleváns volt, mert ugye a szintvonalak eléggé árulkodtak. Ha nem ennyire az elején indulok, talán több infóval is ellátnak, mert mikor beértem a pályáról, a többieknek már elég részletes előadások hangzottak el arról, hogy miért is olyan a térkép amilyen, és mit hogy érdemes csinálni. Ez nekem nem jutott :(

Én például nem tudtam, hogy a szeletek csak más helyen vannak, de az északolás a helyén maradt, így egy darabig nagyon össze-vissza forgattam a térképet, minden variációval számoltam, főleg a hármas pont jelentett megfejthetetlen talányt (11 perces átmenet), ami párolsult azzal, hogy ezen a helyen életemben először voltam, semmit sem ismertem egy picit sem. Szóval, a 2-3 között szépen komótosan körbefutottam a teljes parkot, minek következtében megismertem a tereptárgyakat (és mellesleg megláttam néhány bóját is).

További problémám volt, hogy azt az infót kaptam: "ó, csak itt a parkon belül van a pálya, egyszer kell csak átmenni ott fent a sarokban az úton." No hát ezért történt, hogy a 6-os pontra még csak-csak rájöttem 3 perc után hogy na ez az a pont, aminél át kell menni az úton, de a 7-es és 10-es pontnál már abszolút erre nem gondoltam, így sokadszorra beszéltem rá magam, hogy de, tényleg ott van a pont. Mindhárom pontra plusz 3 percek repültek el.

A többivel nem volt gondom, ráadásul az 5-ös után már az északolásra is rájöttem, így az átmenetek rövidültek. Most már, így utólag, úgy csináltam volna, hogy az elején a rajtnál (vagy fent a dombon) inkább eltöltök teljesen megállva 2-3 percet, hogy megértsem az egészet és helyére rakjam a darabokat, utána már maxi gázzal futhattam volna.

Sebaj, jól éreztem magam, tényleg jó móka volt, köszi Vöcsök, kellemes 42 percnyi és 7,2km-en át tartó futást okoztál :)

Helyezés: 39 / 57 (lehetett volna jobb is, ha nem engedik sokaknak, hogy másodszorra is (már megismerve a pályát és a térképet) is induljanak, és a második (jobb) eredmény számítson ... :)


2009. március 22., vasárnap

Mecsek Kupa 2009 - 2.nap

Ez volt a lehetőségem a szépítésre, elterveztem hogy nagyon ott leszek agyilag és futok ahogy csak tudok, nem törődve a fáradtsággal. Ez majdnem sikerült is :)

A rajthoz vezető út iszonyat hosszúnak tűnt, majdnem végig kocogtam, tutira minden izmom átmozgattam mire felértem. 12 percem maradt kicsit nyújtani és felkészülni, ez kevésnek bizonyult. Olyannyira, hogy még az órám is elfelejtettem elindítani a rajtnál.


Az egyes pontos mumusom megint ébren volt: a tervem az volt, hogy folyamatosan figyelem jobbra az utat, mennyire távolodik, és állandó nyitással rámegyek a pontra. A hiba az volt, hogy ettől még kellett volna támadópontot választanom. Ennek hiányában két percem ráment a pont megtalálására.

Szerencsére a pálya többi részében már ilyen hiba nem volt, a többi pont vagy rögtön, vagy csak kis kereséssel, de szinte időveszteség nélkül meglett.

A 4-5 közötti cikk-cakk érdekes :) itt a terv az volt, hogy minél előbb ki (fel) a műútra, majd ott meglátom hogyan tovább. De valamit mindig kerülni kellett (susnya, gödör), ez meg mindig elvitt valamelyik irányba, és ezt vissza kellett korrigálni. A műút után pedig - vesztemre - elmentem egy srác után, mert jónak tűnt a választása, de aztán hamar rájöttem hogy nem az, persze utána megint a visszakorrigálás maradt.

Innentől egyébként egy 3-4 fős csoport alakult ki, akiket hol elhagytam, hol meg ők engem, például a hatosra ők az északi kerülőt választották,ők kicsit előbb értek oda, de a 7-re már együtt értünk, a nyolcasra meg én előbb. A 9-es felé már nagyon fáradt voltam, de igyekeztem magamban tartani a lelket, és határozottan azt parancsoltam a lábaimnak hogy fussanak :)


A tízestől begyújtottam a rakétákat, a befutónál olyan sebességet értem el hogy kicsúsztam az egyik ívnél a kordon felé menet, még az egyik szalag is elszakadt emiatt :) hát ez van ha az ember igyekszik. Amikor beértem, örömmel láttam hogy 10perces átlag alá kerültem: a 6km-es pályán 55 percet jöttem.


Úgy éreztem, ez sokkal jobb mint tegnap: hosszabb távon gyorsabban futottam, és csak egy komoly hibám volt, szerintem 3, esetleg 4 perc maradt benne. Aztán amikor kikerültek az eredmények, nagyot koppantam: rosszabb lett mint tegnap: 29 indulóból a 16. lettem. Az összesítésben 15. helyen végeztem 25-ből.
Tapasztalat: úgy érzem, magamhoz képest jót futottam (még ha sajnos az eredmények nem is ezt mutatják), sőt, némi fejlődést is érzek a tájékozódásomban, és enyhe javulást az állóképességemben, ezt főleg a 2. napi etap alapján. Már most várom a 2010es Mecsek kupát :)





2009. március 21., szombat

Mecsek Kupa 2009 - 1.nap

Nagy nekikészülődés előzte meg a versenyt, főleg mentálisan részemről, mivel a töbrös és szintes terep (még) nem a fő erősségem. A pályahosszak alapján az F21BR-re esett a választásom, bár szívesen futottam volna F35-ben, de vasárnap képtelen lettem volna 10km körüli teljesítményre. Majd jövőre.

A pálya jó rövid volt, 3,5km 10 ponttal. Azt a veszélyt éreztem, hogy itt a legkisebb hiba is súlyos hátralépést jelent az eredményben, hiszen nincs hol és mikor lehetőség korrigálni. A kapott jó tanácsot megfogadtam: gyakran néztem a tájolót, főleg kifutásoknál.

A 3. pontig minden szépen ment, a 4-es felé menet történt a baj. A műútról még tervek szerint a letörésnél léptem le, a két töbör között akartam elhúzni, majd a susnyát kerülni és mögött meglátni a pontot. Eggyel jobbra mentem, és a susnyát is jobbra láttam, így az útig húztam, persze ott nagyon nem értettem hol vagyok, és sokat kellett törpölnöm, hogyan is tovább, illetve már előtte is elég bambán (de legfőképp lassan) mentem. Hát ez sajnos 4 perc volt :(


Az ötös sem adta magát rögtön, főleg mert egy iszonyat tüskés izén kezdtem el magam kiverekedni a pontról, plusz eléggé balra húztam, így itt is felszedtem másfél percet. A hatosnál nem bíztam eléggé magamban, pedig a terv jó volt, hogy a műút és az ösvény villájából húzok fel egy kis nyitással, de nem éreztem a távolságot, és már a lenti gödörre azt hittem hogy a pont. Itt is elment fél vagy egy percem.

A többi pontoknál már nem volt nagy probléma, a nyolcas után őrült futásba kezdtem a lejtőn, hátha behozok valamit :) jó, persze tudom, nem a végén kell kapkodni hanem folyamatosan észnél lenni. A befutót is lóhalálában teljesítettem, a vége 35perc lett, épp egy kicsit a 10perces átlag alatt.


Ez a 14. helyre volt elég a 26 indulóból. Kb. 6 perc maradt a pályában (4-5-6 pontok), de 1 perccel is három helyet ugorhattam volna előre. Na sebaj, gondoltam, majd holnap szépítek.

Tapasztalat: alapvetően csak a 4-es pont miatt szidtam magam, illetve azt vettem észre, mintha kicsit (vagy nem is kicsit?) jobbra húznék, ezt majd megvizsgálom.


2009. március 18., szerda

Edzőfutások 3H-n

A Bátaapátiban zajlott verseny után (persze előtte is, de most aztán pláne) nyilvánvalóvá vált, hogy fejleszteni kell a futáson belül a felfeléket, hadd szokja az izomzatom. Erre jó terepnek tűnik a 3H, közel is van, a lehetőség is sok.

A szombati napra Esztivel egy szintkört terveztünk, amit ő már (anno) sokat futott, én még egyszer sem, eddig kizárólag két keréken gurultam rajta. Érdekes volt most így futva, de mindenképp sikeres edzőfutásként zártam le magamban. Az út sajnos sok helyen nagyon sáros és csúszós volt, ilyenkor nem a tempó növelése volt a cél, hanem a puszta talpon (életben) maradás.


A Fenyőgyöngyétől a szintkör beugrójáig csak bemelegítettünk. Onnan a Virágos-nyeregig igyekeztünk nyomni, Eszti diktálta a tempót, itt még annyira nem csúszott, 3.37km-en 5:19-es km-átlag jött ki. Ott egy kicsit szussszantunk, nyújtottunk, majd visszafutottunk a reptér felett és az Oroszlán-szikla mellett az Árpád-kilátó gerincéig, ez 3,58km volt, a sár (és a fáradtság?) miatt 5:56-os km-átlaggal. Bár, visszafelé Eszti néha úgy húzott, hogy elgondolkodtam: ha annak idején egy futóversenyen látom meg, és tetszik meg, az életben nem érem utol hogy ezt elmondjam neki :)

A teljes futás vége 8,8km lett, na meg egy jó kis kellemes elfáradás :)



Mivel véget értek a szerdai tornatermi edzések, és most a 3sz sem volt kedvező Kőbányán, ezért kitűztem magamnak egy pompázatos tervet: egy Fenyőgyöngye-3H futást. Istivel beszélgettem még múlt héten erről, és mivel elárulta hogy az ő (legjobb?) időeredménye 10:36 volt, így magamat 15 perc köré pozicionáltam. Aztán a hétvégi szintkör után kicsit lejjebb adtam az elvárást, úgy indultam
neki hogy mindenképp 18 perc alatt kell maradni.

Az idő egész tűrhető volt, picit hűvös, de néha kukucskált a nap, és enyhe szél is fújdogált (eközben a város más részein havazott...). Az útvonalat jól ismertem bicós edzésekből, így nagyjából körvonalazódott előttem, miként osztom be az erőm. A terv az volt, hogy lb 80-85%-on tartom magam, ez szerintem sikerült is. A nagy meglepetés akkor ért mikor a célegyenesben ránéztem az órára: 13-mal kezdődött rajta a szám. Kicsit megnyomtam, és végül kereken 14:00 percen állítottam le a stoppert a táblánál.


Abszolút elégedett vagyok ezzel így, saját magam szintjéhez képest: 2,3km, 160m szintemelkedés, 14 perc. A pulzusom pedig meglepően kiegyenlített volt végig. No persze, egy versenyen azért közel nem megy majd ilyen jól, erdőben, tájékozódással tűzdelve... hjajj :)


2009. március 11., szerda

3sz - Margitsziget

Aki emlékszik még a '80-as éves egyik reklámszövegére: "nem lehet megunni, soha-soha nem lehet megunni...". Na, ki tudja mi ez? :)

Közel a sziget, időm is van, mé' ne fussak? Kicsit hamarabb értem oda mint kellett volna, és kicsit a pályakirakás is csúszott, de legalább jól bemelegítettem. Kétszer is. Vagy háromszor. Nem emlékszem. Na de aztán csak nekilódultam, Esztivel itthon azt beszéltük hogy a 35 percre törekszünk a 6km-es pályán. Úgy véltem, hogy eltévedni nem igazán illik, így max. gáz és futás volt a stratégia.

Az első ponton rögtön meghökkentem, mert keresem a szúróbélyegzőt, nézem a bójánál, az ágak között, a földön, a gyökerek alá is beástam, még a bokron ülő kisrigót is megkérdeztem, de semmi. Ja! Hogy zsírkréta van?! Na hát ezt senki nem mondta, kérem szépen! 10 mp. bukta. Egyébként a többi ponton az esetek 90%-ban gyorsabb volt maszatolni egyet mint lukasztani, kivéve mikor túl rövid/túl hosszú volt a madzag, vagy a betekerő szigszalag túlnőtte a zsírkréta-darabot.


Tetszett a pályában, hogy több olyan rész is volt, ahol többször átmentünk, és itt egymás mellett voltak pontok, néha hasonló jellegűek, szóval azért volt némi tévesztési lehetőség is akár. Egy ilyennek én is bedőltem, a romoknál az egyik földkupacot egy másiknak véltem, ez is volt vagy minusz 15mp. Egy másik alkalommal meg a szálloda mellett kanyarodtam be túl hamar, és a fáradtságtól rossz helyre vizionáltam egy bóját, de pechemre ott is volt - egy másik ponté. Ez is -10mp.

Igyekeztem mindenhol nyomni, persze néha még hajlamos voltam direkt időt veszteni, például a pontok előtt túl hamar fékeztem annak ellenére hogy láttam hogy hol a pont. Ezen gondolkodtam is: lehet hogy a minden-áron-nyerni és a mindent-bele-az-életedért-futsz ősi ösztönök hiányoznak belőlem? De tényleg?!

A pálya második körének második felében sasoltam az órám hogy beleférjek a 35percbe, de mivel sehol nem találtam a fénysebességre ugrás kapcsolóját, ezért tisztán látszott hogy ez nem fog menni. A vége 40 perc lett, az első körnél a dugókás pontnál 20:28-at mutatott az óra. A GPS szerint 7,27km-t futottam a 6km-es pályán, ami hát így elsőre furcsa, de valóban volt jó pár kurfli az útban.

Helyezés: 23. az 51 célba érkezettből. Lehetett volna jobb is, egy nevetséges perc is mennyit jelentett volna ...

Külön kiemelndő örömök: nem esett az eső (pedig eshetett is volna akár), és most nem felejtettem el megfordítani a térképet, mint ősszel :)


2009. március 8., vasárnap

Tavasz Kupa, Bátaapáti

Erre a hétvégére több megoldás is létezett, mint például végre pihenni és punnyadni egy kicsit, de ezt hamar elvetettük. A maratont helyett végül erre a futamra esett a választás, aminek egyébként örültem, mert ilyen terepre ezért ritkábban jut el az ember fia. Esztinek most nem volt kedve rohangálni a fák közt, így egyedül ültem autóba reggel.

Már ez eleje is érdekes volt: odaérkezve bekapcsoltam volna a Garminomat, de az jelezte hogy sajnos nincs benne töltés ... grrrrrrr. Pedig feltöltöttem pár napja, szóval vagy bekapcsolva hagyhattam, vagy a szűkös tatyójában benyomta valami a gombját. No mindegy, egy Nokia töltőből eszkábáltam egy Garmin töltőt, és egy órát dekkoltam a kocsiban mire feltöltődött. Ja, és a szemüvegem is otthon hagytam, pedig néha jól jött volna (pl. a 8-9 közötti átverekedésen).


A rajt felé menet nem lehetett nem bemelegíteni :) bár a meredek emelkedő csak egy részét képezte ennek, fent volt lehetőségem a további formába lendülésre. A napocska egész sikeresen tologatta szét a felhőket, de a szél nagyon vadul fújt, és ez zavart. Hidegnek persze nem volt mondható az idő, pláne futás közben.


A pályáról összességében csak annyit, hogy nagyon-nagyon könnyű volt, minden ponthoz lehetett (volna) választani úton futást, az egészhez nem kellett sok agymunka. Ennek ellenére a 8-as felé menet egy kicsit elnéztem a dolgokat :) de ez azért történt, mert addigra már nagyon fáradt voltam a sok szinttől. Szóval, agyilag kímélő, az izomzatra, legalább is az enyémre pedig nagyon káros pálya volt ez.


Alig volt olyan emelkedő, ahol ne kellett volna átváltanom sétába. Ráadásul a 10. felé ereszkedve a meredek lejtő végén olyan szinten telement a cipőm földdel, kaviccsal, akármivel, hogy a 11. felé menet a kerítésnél muszáj voltam egy fél percet beáldozni a kirázására. Összeségében szerintem ezzel, és a 8-as körüli kavarással egy olyan bő 4-5 perc maradt benne, 55-nél nemigen tudtam volna (fizikailag) jobbat menni. Sajnos :(

Egyéb adatok: F21BR-ben indultam, 17 indulóból a 6. lettem (de hárman hibával futottak).4800m volt a pálya (ezen 6200-at futottam), 270m szinttel. A átlagpulzus 172 lett, az átlagtempó pedig siralmas 9,5p/km.




2009. március 4., szerda

3sz - Városmajor

Ma egy kicsit bedupláztam: mielőtt még elmentem volna Kova tornatermi edzésére, gondoltam, kifutom magam kicsit a Városmajorban, egy jó kis 3sz versenyen. Mint utóbb kiderült, többen gondoltuk így a csoportból :)

A Torz-o pályát nem mertem bevállalni, pedig így utólag megnézve Eszti térképét (Ő azt futotta), valószínű elbírtam volna vele. No mindegy, eleve ezt a 2700m-es pályát terveztem, azt is futottam.

Nagy variációk itt nem születtek (mert hát mitől?), persze u
gyanaz a kerítés ami megtréfált tavaly ősszel, idén is megkísértett, a 4-es fele menet egy átvágás reményében hamarabb elkunkorodtam, és itt vissza kellett korrigálni. Ettől eltekintve simán ment minden, igyekeztem nyomni ahogy tudtam, szerintem egy perc maradhatott benne maximum.

Így most 18perc lett a vége (tavaly 500m-rel hosszabb pályán 5és fél perccel futottam többet, tehát egyértelműen látszik a fejlődés). Ez a 11. helyet jelentette az 55 célba érkezett versenyző közül. Az átlagpulzus 1 perc alatt 180-ra ment, és ott is maradt végig.

Továbbra is nagyon szeretem ezeket a szerdai etűdöket :)






2009. március 1., vasárnap

Tavaszi Boróka Kupa

Hurrá, hurrá, megérkezett az idei első verseny, érdemes volt kivárni a tél végét (nem mintha más alternatíva is lett volna). Most mindkét napra beneveztünk, ottalvással, hadd szóljon! :)

Beújítottam egy Garmin 305-öst, mivel úgy gondoltam hasznos segítség lesz abban, hogy további fejlődésem biztosítása érdekében pontosabban ki tudjam elemezni bokorközi bénázásaimat otthon, a melegben punnyadva. Éreztem hogy lesznek ebből nagy nevetések (és sírások, falkaparások), és így, hogy az első bevetés a boróka-dzsungelharc lett, tényleg voltak is.

Mindkét nap kellemes időjárással fogadott, még egy kis napsütés is jutott. Szombaton talán jobban be tudtam melegíteni, (pláne hogy rajt előtt Esztit kimentem fotózni, így volt egy kis felvezető kocogás), vasárnap erre nem volt annyi idő (meg lehetőség) sem. Ez látszott is, kisebb teljesítménnyel (lassabb átlagtempóval) zárult a második napi pálya.

De összességében elmondható, hogy nagyon is számított a téli Kova-féle tornatermi edzés-sorozat, úgy éreztem hogy állóképességileg jobban teljesítettem mint tavaly. Mindkét nap 9km körüli mennyiséget kavarogtam, (igen, nem tévedés, hiába csak 5 kilcsis pályák voltak, ez vagyok én...) ennek 60-70%-a futással (na jó, a profik mércéjével kocogással) telt, és egyszer sem fulladt lihegésbe/zihálásba a dolog, ellentétben a tavalyi versenyekkel.

Az átlagpulzus első nap 167, második nap 163 volt, látszik hogy vasár
nap kicsit leeresztettem. Szombaton a sebességem is egy hangyányit erősebb volt. No ennyit a körülményekről, nézzük mi is történt!

1.nap, 5100m - 14 pont

Lendületesen kezdtem, szépen hasítottam a terepen, vidáman, új élményekre szomjasan :) aztán csúnyán elkevertem, de olyan csúnyán, hogy miközben 8 percen keresztül kerestem egy teljesen rossz helyen az első pontot, a fél mezőny elment mellettem :) a tévedés oka az volt, hogy rossz erdőszélt választottam támadási pontnak, és persze hagytam magam meggyőzni hogy tényleg ott vagyok. Hát ez van :) sok volt a kihagyás ;) Aztán sokáig egészen jól mentek a dolgok, mígnem elérkezett a 8. és 9. pont. A rémálom. Mindkettő. Még most is kiráz a hideg ha belegondolok. A kilences azért durvább volt, ott még az erdőszélig is túlfutottam, hátha onnan visszafelé az útkanyarból megtalálom. De nem így lett. Illetve igen, de sokadjára és sok idő elteltével. A 10-re menet ugyan túlfutottam, de ezt tudtam, és így plusz keresésbe nem került a pont, csak a kerülő vitte az időt. Onnantól a célig meg már tiszta sor volt.


Nagyon csúnya kezdés volt az egyes. Hihetetlen hogy képtelen voltam körbenézni, és észrevenni hogy totál más helyen vagyok. Tavaly már próbáltam leszokni arról, hogy a második sikertelen nekifutás után ugyanott, ugyanúgy túrjam a terepet az pontért, de most tessék, ismét beleestem a csapdába.

81 perc lett a vége, az egyes a nyolcas és a kilences elvitt kb. 16-18 plusz percet, a többi az én szintemhez viszonyítva "normális" időérték volt.

2. nap, 5500m - 14 pont.

Hiába, de nem tudott letörni a tegnapi sikertelenség. Nyilván ezer módon rákoncentráltam arra, hogy a szombati bakikat nem követem el. Nos, még szerencse hogy nem esküdtem valami komoly dologra :)

Az egyes pont most nem volt mumus :) először egy másik tisztásra mentem, de ez csak max fél perc csúszást jelentett. No de aztán jött a kettes :) a terv az volt, hogy az útról letérve, az erdőszélt követve annak végén vágok ki délkeletre a tisztásra, majd be a ponthoz. Hát, ez csak terv maradt. A valóság a térképen látható, szörnyű. Egy kúppal odébb képzeltem magam, plusz a nyavalyás hosszúkás töbör sem lett meg, mint kiválasztott támadópont. Sokáig. Vagy 6-8 plusz perc elment erre is. De mindez semmi a 3-as megtalálásához képest, ami egy max. 3-4 perces átmenet lett volna akkor is, ha nagy bizonytalanságomban a tájolót két kézzel szorítva lépésben sétálok át iránymenetben. Ehelyett, megint a fránya erdőszél lett volna a tartalék támadópont, de mint látszik, jócskán túlfutottam, és csak igen sokáig tartó, több irányból történő próbálkozás hozta meg a sikert. Plusz 10 percért cserébe :( A négyesnél csak egy kis megtorpanás volt a meredek lejtő miatt, de nagy vész nem volt. Onnantól már ment minden, igaz kicsit lassabban mint kellett volna, de keverések nélkül.

Kicsit jobbat mentem a kicsit hosszabb távon, 76 perc lett a vége, de simán lehetett volna akár 60-65 is, ha a 2-3 pont környékén kicsit nyugodtabban kezelem a történéseket, vagy ha legalább olyan tempóval futok mint előző nap.

Tapasztalatok: A szokásos :) na jó, ennél kicsit konkrétabban: egyértelmű, hogy ez még mindig a nagyon dilettáns tájfutás kategória, de igazából lelkesedés még mindig nagyon sok van, keresem a fejlődés lehetőségeit, és igyekszem is minél többet tenni. Hogy is mondják? Belejövök majd mint kiskutya az ugatásba :)

Nézőpontok
: Zsebe Zsolti szerint: ilyen terepen a "lassabb néha gyorsabb", nem árt néha fékezni és jól átnézni, mi is a szitu. Eszti szerint a tapasztalatok alapján történő fejlődésnek vannak bizonyos korlátai, és egyes hibákat bármennyi gyakorlás és tapasztalás után is képesek vagyunk elkövetni. Zsebe Isti szerint a fejlődés és a tanulás folyamatos, még akár 10-15 év után is. Szerintem pedig kitartás, fegyelmezettség, és koncentrálás kell, minél több, sok verseny, sok tapasztalás ami leüllepedhet és tudássá érhet.