Gánti nyűglődés - meddig hibás a térkép?

A KOB-ra való bemelegítés gyanánt jó ötletnek tűnt kilátogatni a Fejér Megyei Középtávú Bajnokságra - hasonló mászós terep, rövid pálya, gondoltam jó lesz.

A hőség már délelőtt 10-kor is kemény volt, a kopasz domb tetején lévő rajton csak azért nem kaptunk hőgutát, mert 30 percen belül elrajtolt a pár markonyi teljes mezőny, jómagam utolsó előttiként. Most is, mint oly sok más futásom alkalmával, ismét nem a tempóm érdekelt, hanem igyekeztem volna szépen tájékozódni.  Négy éve mikor kezdtem a tájfutást, Gánt és környéke még a "nehéz" kategóriába sorolódott, most már vissza- (fel?) minősítettem "egyszerű" fokozatra. No de hát, a tervekhez képest csúnyán elvéreztem a pályán. Az egy dolog hogy erőm sem volt, de sok tájékozódási baki is volt. Ez utóbbiak egy része ugyanakkor gyanúsan nem feltétlen az én hibámnak tudható be, hanem szerény véleményem szerint a térkép hiányosságának. Épp ezért fordult meg az a gondolat a fejemben, hogy vajon egy ilyen esetben meddig lehet a térképre fogni a dolgokat? Erről gondoltam ejteni pár szót.

"A hegyek nem mennek arrébb" - tanultam annak idején, és való igaz, egy jól elkészített szintvonalrajz elég hosszú ideig megállja a helyét anélkül hogy javítani kellene. Ha nem kerül fel egy-két mesterséges tereptárgy a térképre, megette a fene, kevesebb lesz a kontrollpont. A növényzet azonban fontos részét képezi az ábrázolásnak: kiegészítve a domborzatot remek tájékozódási alapot nyújt, ugyanakkor változékonysága (normális fejlődés, erdőművelés) miatt folyamatos helyesbítést igényel. A pici versenyeken - mint amilyen ez is volt - nincs kapacitás frissen helyesbített térképeket használni, olyan jut amilyen van. És ez itt sem volt másképp.

Az 1. pontra túlrohanásom nem lepett meg, ez nálam gyakori hiba. A 4-5. átmenetben még a magasles előtt van egy próbálkozás, gondoltam a felnyúló zöld után bevágok és úgy megyek rá az útra - az ötlet jó volt, de a valóságban ott bizony szintén dzsungel várt. A 6. pontnál én néztem be: az erdőszélre futottam a bozótszél helyett. A 7. pontról szerettem volna enyhén északnyugatra kifutni - lehetetlen volt, a még átküzdhető ellenállást választottam északra, minél hamarabb ki az útra. A 8.-9. átmenet nagy mázli volt így utólag belegondolva. Őrült mód igyekeztem tartani az irányt, és keresni a közbeeső tájékozódási pontokat (töbör, letörés, bozót, stb.), de ezeknek elég híján voltam. Ehhez képest a sűrű fenyvesben, bozótoson átvágva, kerülgetésekkel, kényszerű kitérőkkel is pont jó helyre érkeztem. A 12.-13. között a második felnyúló völgy tetején volt jelölve egy átjáró a növényzetben, persze nem volt ott, így kényszerültem kerülőre. De a legnagyobb belső anyázást a 15. pont környéke váltotta ki belőlem, kifutva a pontról a térképen a GPS által rögzített útvonalon az a kis piros szakasz gyakorlatilag négykézláb és hason csúszva történt. Márpedig az ott nem hármas zöld jelzés. Fentiek okán a 4 km-es pályán csúfos 52 percet jöttem, 42 perccel nyerték, én a 6. lettem a 13 beérkezőből. 


A kérdés tehát nyitott: meddig írható a térkép számlájára a sok hiba? Számtalan dolog merült fel bennem:

• hiába tervezek a térkép alapján, ha a valóságban mást látok
• intelligens módon először a terepet kell felmérni, és aztán tervezni?
• nem baj ha eltér a térkép, a pontos iránytartás és távolságbecslés mindig segít korrigálni?
• még az átmenet elkezdése előtt jól meg kell vizsgálni a terepet, és ha nem tartható a terv, módosítani kell?
• vagy hát végső soron a jó tájfutónak mindegy, tudja korrigálni fejben, menet közben a térképhibát

Természetesen ezek nem csak erre a versenyre vonatkoznak, csak ez a kis szombati kocogás indukálta hogy leírjam. Egyébként nyilván a felsorolásban utolsóként említett elv felé hajlok, csak hát amíg amúgy is sok hibám van a gyors tájékozódásban, addig értelemszerűen érzékenyebb vagyok a térképhibákra is. No de sebaj, ez is csak azt bizonyítja, mennyire szép és összetett sport ez a mi tájfutásunk.