Éjszaka futni jó - ezt már sokadszorra írom. Az alföldi erdőkben is jó futni, pláne ha jó a térkép, és jó a pálya. Az idei éjszakai OB mindkettő kritériumnak megfelelt, a többi csak a rajthoz állókon múlt.
Ez utóbbit azonban nem adták könnyen, mert az este 10:00-ra meghirdetett null-idő előtt fél órával intenzív dörgés és villámlás uralta a versenyközpont közvetlen környékét. Jó néhány tájfutó japán turista módjára hatalmas rácsodálkozásokkal és fényképezőgéppel a nyakában indult villámfotó-vadászatra. A korán indulók serényen készülődtek, pedig nem sokkal később kiderült: hiába. A rendezők - helyesen - nem kockáztatták hogy valaki pecsenyére süljön a rét közepén a dugóka dobozba illesztése közben egy arra tévedt villámtól, így a sötét fellegek elvonultáig halasztották a rajtot. Megkönnyítvén a felajzott tájfutónép dolgát, egész órával tolták el az indulást. Így én is a tervezettnél jóval hosszabb ideig kényszerültem semmit tenni.
Mert nagy kedvem nem volt az alapos bemelegítéshez, a szokásos 5-10 perc nyújtogatást és gimnasztikát írtam elő magamnak a rajt előtti percekre. A tereppel az előző ONEB térkép segítségével barátkoztam, és igyekeztem megfogadni Eszti elengedő szavait: "első pontra nyugodtan, utána pedig kifutás és észak folyamatosan". Esküszöm ez járt a fejemben, szépen fegyelmezetten elterveztem az odajutást, mégis hiba lett a vége, nem is kicsit, 5 perc rögtön ott is maradt. A megoldásra viszont egyedül jöttem rá, érdekes mód senki nem lámpázott a közelemben, és ez biztató jel volt. A 6. pontig jól mentek a dolgok, ott a pont előtt keveredtem egy kis bozótharcba, de nem volt vészes, irányt nem tévesztettem. A 6-7-re a kikockázáson kívül semmi értelmes megoldást nem láttam. Így persze biztos volt a pontfogás, csakúgy mint a következő, ám utána a 9. felé bármennyire is igyekeztem tartani az irányt (sőt, folyamatosan nézve a tájolót úgy éreztem tartom is), csúnyán elcsúsztam jobbra, szerencsére a jellegzetes környék helyrerakott, de ez is 5-6 percembe került. Az utolsó előtti pontig mindössze egy kis csepegő esővel és a fáradtságommal kellett megküzdenem, előbbi nem, utóbbi annál inkább nehezítette az előrehaladást. A 14-15 giga-átmenetet először nem akartam ismét kikockázással megoldani, de az elején a fenyveses átvágás után hamar belefáradtam a terepbe, így inkább mégis az utat választottam. A vége fele még egy csúnya hiba adódott, a 17. pont felé az útkanyarból nem jó irányt vettem fel, a sötétben pedig nem jött le a fehér/egyes zöld közötti markáns különbség. Itt is 3-4 perc bukta. Összesen 12-14 perc maradt a pályában a saját képességeimhez mérten, ami reális is, mert így a ténylegesen megfutott 120:31-es időmmel a beérkező 20 emberke közül a 19. helyet foglaltam el, a 10,2 km-es pályán 14 km felett futva. A 23 indulóból hárman adták fel, de a nehéz pályák és a terep nem csak ebben a kategóriában kényszerítette térdre az indulókat.
Fárasztó volt a futás is, de pláne utána még éjszaka hazavezetni, sőt, nem is éjszaka, mert jócskán pirkadatkor értem fel Pestre, és hajnalban haza. Mit mondjak, érdekes fejem volt másnap :) Igazán remek verseny volt, nem bánom a helyezést, lett amilyen lett, éjszaka futni és tájékozódni továbbra is nagyon jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.