2009. február 7., szombat

Öreg Kotló-hegyi edzés

Bár kétséges volt hogy ma a Margita túrán próbálok-e egy újabb húszast futni, vagy ide jövök, ez utóbbi azért győzött mert arra gondoltam, mégiscsak jobban szükségem van a tájékozódás gyakorlására mint az erősítésre.

Csak egy kis pályát választottam, mert úgy terveztem, tényleg nem az effektív gyors futás lesz a lényeg, hanem a tájékozódás. Még itthon nézegettem a környék térképét és kicsit elkapáltam magam, nehéz terepnek ítéltem meg. De ennek ellenére így utólag azt kell mondjam hogy könnyűnek tűnt a pálya. Talán a növényzet hiánya volt nagy segítség.

Az átmenetekről nem sok mindent tudnék írni, szerencsére jól sikerültek, egyszer sem volt nagy kavarás, párszor mellémentem, de nagyon hamar, menet közben rájöttem a tévedésre, és korrigáltam. Sok perces keresgetés most egy alkalommal sem volt. Ez egyébként újdonság nálam, és úgy érzem, most felgyulladt egy szikra bennem: sokkal jobban mentek az említett korrekciók, és eleve a térképolvasás is.

Sajnos az erőnlét túl nagy tempót nem tett lehetővé, a nagy emelkedők csak gyalogolva mentek, aztán fent a platón eredtem újra futásnak. A 105-108 között még sétálva is 185-ös pulzust mutatott az óra :) mi lett volna ha futok? Egyébként úgy fest, vagy erősítek, vagy tájékozódom, a kettőt együtt érvényesíteni képtelen vagyok egy edzésen belül.

Egyébként a futás végén 140-es átlagpulzust írt ki a kütyü, ez két hete 165 volt, szóval ezek szerint most egy kicsit túlságosan is leengedtem, belefért volna egy kicsit erősebb tempó. No de hát ez van kérem, a kocsiban hazafelé meg is beszéltük, hogy egy verseny jobban motiválja az embert mint egy edzőfutás :) persze ez csak kifogás, de hát ez van.

Mindenképp gazdagabb lettem egy értékes tapasztalattal: ahogy írtam is, úgy érzem találtam egy újabb módszert arra, aminek segítségével talán kevesebb olyan tévedést produkálok a későbbiekben a pályán, ami sok idő elvesztését jelenti. Konkrétan leírni nehéz, az alapja mindenképp és elsődlegesen a domborzat, plusz olyan segédpontok (tereptárgyak), amikhez az átmenet közben viszonyítva nem kell folyamatosan térképet nézni. Remélem, hogy amikor majd erősebb lesz a tempó, akkor is tudom tartani ezt a módszert.

A mai etap 4,5 km-t jelentett, saccperkábé 200 méter szinttel
, és minderre 55 percet fordítottam az említett nyugdíjastempóban (45 körül szerettem volna), viszont minimális tévedésekkel.