2009. május 20., szerda

Indiándomb 3sz - Uff, de gáz volt!

Nem is tudom hol kezdjem, talán a végén: az Indián-domb is felkerült arra a listára, amelyen az "ide se megyek vissza többet futni" helyek szerepelnek. Így a lista már két eleműre bővült :)

Röviden és tömören:
  • A térkép egy vicces kis Móricka-rajz, és olyan mint annó Vágó Pista műsora volt: a fele sem igaz.
  • A hármas pontot sajnos nem sikerült jó helyre rakni, de szerencsére ez sok időmet nem vette el, tudtam hogy ott járok, és láttam hogy nincs bója, így tovább futottam.
  • A hetes nagy szívás volt, egy akác-ág jól belemart a hátamba, és bekaptam egy 90 fokkal elfordulós hibát.
  • A hetes után egy átvezető utat sem találtam, és annyira pipa lettem, hogy mikor kiértem a betonig, dühömben visszafordultam, ahelyett hogy mentem volna inkább a betonon. Belátom, egy óriási nagy hülyeség volt, de legszívesebben halálos csapást mértem volna a térképre és a terepre egyaránt. (Vagy tán azért ilyen a terep, mert eddig is mindenki halálos csapást mért rá?!)
  • Mellesleg a nyolcas pont kirakásának nem sok értelme volt, találkoztam valakivel a célban aki átrágta magát a dzsuván északnyugatnak, ennek megfelelően is nézett ki, és mint kiderült nem lett gyorsabb annál aki - mint én is - körbement.
Szóval, a 6km-es pályán az órám szerint 10 km-t és egy órát futottam, kalandnak és lábizom-átmozgatásnak pont megtette. De nem vágyom vissza erre a terepre, az tuti. És nem azért mert vétettem három hibát.


2009. május 16., szombat

ROB - a fegyelem hiánya

Illetve talán fogalmazhatnék úgy is hogy a figyelmetlenség keverve a fizikai felkészületlenséggel tényleg nem hoz jó eredményt. Ezt tudtuk eddig is. Persze azért jobban örültem volna ha nem bénázom el :)

A szerdai gellért-hegyi etap megmutatta, hogy a lábaim csak mérsékelt teljesítményre képesek, de azért utolsó előkészületi pontnak péntek este elmentem Istivel kocogni egy 25perces szintes kört koleszos rajt/céllal. A másnapi terv pedig az odafigyelés volt.


Selejtező: nem tett jót a 87 perc ácsorgás a rajtkaranténban, ráadásul szörnyű volt tudomásul venni, hogy mire elindultam, már elkezdték bontani a rajtot. Nem igen akart átállni a szemem a 4000-es térképre, talán csak a pálya második felében kezdtem igazán megszokni.

A hibákat most neki sem állok felsorolni, elég ha annyit mondok: alig a pontok felét fogtam hibátlanul. Az egyik nagy bakim a négyes pont volt, ami helyett majdnem az ötösig mentem. A második baki, és sajnos ez már nem érdemelt bocsánatot a kilences kihagyása volt. És egyébként mindezt csak a VK-ba visszaérkezve vettem észre. Szóval, életem első bajnoksága ezzel ugrott is. Bár, az időmmel (26 perc) sok vizet nem zavartam volna :)


Döntő: most csak 59perc várakozást kellett kibírnom, és addig is szugerálnom magamba a koncentrálás fontosságát. A pálya 14 pontos volt, az első 7 ponton komoly hiba nem volt, csak pici mellémenések. A 8-as pontnál hiába olvastam ki a szimbolt hogy a lépcső tetején lesz a pont, valahogy máshová vártam a lépcsőt, amikor meg láttam, nem hittem el, így itt sok időm elment. Ezután viszont már minden maradék erőm elhagyott, a kilencest is alig bírtam megmászni, a 11-eshez pedig csak sétálva mentem. A garázsok útvesztője után pedig próbáltam maradék erőmet összeszedni, és egy aránylag jó befutót produkálni. persze mindezt "hiába", hiszen az eredménylistán a nevem melett a "vk" szerepel :)


Tanúlság: nincs mit szépíteni, bár tudok tájékozódni, ha akarok és felkészülök futni is, de a figyelmetlenségem mindezt remekül képes elrontani egy versenyen.

2009. május 13., szerda

Oszmon kupa, Gellért-hegy

Olyan régen voltam már futni (edzeni) és versenyen (tájékozódni) egyaránt, hogy az már szégyenletes. De sajnos az április-május hónapok már évek óta a tanfolyamokról szólnak, ilyenkor alig marad idő másra.

Épp ezért örültem hogy ma végre el tudtam szabadulni. A parkolóban a kocsiból kiszállva a csepegő eső is elállt, és bár a hőmérő csak 14 fokot mutatott, pont elégnek tűnt a legvékonyabb bozótnaci és bozótfelső. Két új érdeklődővel (kolléganőm és a barátnője) érkeztem, egy kis gyorstalpaló után ők elindultak a rövid pályán. Én meg utánuk nem sokkal a hosszún.


Túl sok mindent nem vártam magamtól, azt persze nem mondom hogy túlélésre játszottam, de nem is a dicsőségért futottam, inkább csak hogy jól érezzem magam. Bakizás az ötös pontnál következett be, nagyon abból indultam ki amit a térképen láttam, azaz hogy még a fehérben van a pont, közben a dzsukkerban volt, így kétszer körbejártam a sziklát, és végül a fiatal kissrác szólt hogy a bokor aljában van a bója.

Sok másik ponton jellemző volt az, hogy hosszú másodpercek (egy alkalommal egy egész perc) kellettek a dugáshoz, a kábeltől (még a vékonyabbik részénél is) alig fért be a dugóka, és még ha tövig nyomtam sem csippant. Hogy a franc törje ki. Egyébként tetszett a pálya vonalvezetése, egy idő után azonban elfogyott a kraft, ezt mutatja a csigasebesség melletti 185, sőt néha 190-es pulzus :)


De azért mosolyogva értem célba, jól esett futni, 36 perces rokkantidővel a 33. lettem az 53 célbaérkezőből. Eszti 6 percet vert rám :) Hát, mit mondjak, eléggé össze kell kapnom magam szombaton Komlón, lehet hogy itt már csak Jedi erő segít :)