2008. október 29., szerda

Őszi Major Kupa - Városmajor

A mai nap abszolút jó tapasztalat volt arra, hogy csak még jobban tiszteljem azokat akik igazán jó tájfutók. Agy-tüdő-fej zsibbasztó futásom után rettentő mérges vagyok magamra.

Na szóval, vártam már ezt a futást, drukkoltam hogy jó idő legyen, és be is jött, eső elállt, jó meleg maradt a levegő is. Esztivel 4 előtt találkoztunk a VK-ban, nagyon enyhe (1 perces?) bemelegítés után rajthoz is álltunk. Utolsó 5 térkép hevert ott, szóval sietnünk kellett az indulással. {egyébként nem értem, akkor minek írták a weboldalra, hogy az előnevezetteknek biztosan lesz térkép.}

Múlt hét szerda óta kétszer is volt edzésként időnk futni a Margit-szigeten, plusz egy nap kirándulás is becsúszott a Pilisben, arra gondoltam ez azért jó alap lesz az izmoknak.

A tervem az volt, hogy most fizikailag beleadok mindent: azt gondoltam, nem kell majd sokat filózni a tájékozódással, bár nem jártam még a Városmajorban, de úgy véltem, nagy kihívások nem lehetnek. Szóval sprinteket és jó erős tempót terveztem. Ez egészen a 12. pontig így is ment: mindent elsőre fogtam, nem mentem mellé, a 7.-nél három emberkét is lefutottam, és még a 11. után is simán átugrottam lendületből a kis betonpadokat.

A 12.-13. jó hosszú átmenet volt, a térképet nem néztem, tudtam hol a pont, láttam mikor kiszálltam a kocsiból. Ám odaérve elfogyot az erő, a levegővétel zihálásba ment át, és az agyam is eltompult, de szó szerint. Teljesen kifutottam magamból minden tartalékot. Még a 13.-tól tovább láttam Esztit szembe jönni, innen tudtam hogy jó a tempó, bíztattam is magam hogy csak így tovább, de ...


... rossz irányba indultam :( ilyen rém egyszerű terepen elrontottam a kifutást a 13.pontból, 90fokkal balra nyomultam, és erre az egyes ponttól délnyugatra a betonúton jöttem rá. Na az betett, és ott le is eresztettem. Erőt vett a fáradtság is, meg az eltévedés okozta csalódás is.

A 14. felé menet láttam hogy a 15. lesz a trükk: kinéztem a szemem, de nem láttam átjárást a kerítésen. Valami azt súgta, pedig kell lennie. De akkor sem láttam a térképen, így elindultam vissza és úgy mentem a 15-re, ami felé menet persze már láttam. Újabb pofon.

15-20. simán ment megint minden pont, de már csak laza kocogásra futottam akárhogy akartam nem ment jobban. Meg már javában dühöngtem magamban, hogy így elrontani ... a célbója mellett is majdnem elmentem. Hjajj. Roppant csúnya időm lett, 23:35, gyalázat, 3200 méteren. Ugyanakkor a célba érve a torkom és a fejem is fájt a megerőltetéstől. Ezt nem szabad. Eszti azt mondta, fejlesztenem kell az izmaim a gyorsan futásra, amihez eddig nem voltam szokva. Hát, úgy lesz :)

Hihetetlen sebességgel, egy napon belül kikerültek az eredmények, köszönet a szervezőken! 61 indulóból a 36. helyre sikerült kerülnöm, ez a fentiek után nem meglepetés. Eszti a 14. lett, a második legjobb a nők között a hosszú pályán.

Tapasztalat: Úgy látszik nem szabad ennyire teljesen kifutni magam, nincs még rá kész a szervezetem hogy ennyire belesprinteljek. Szóval egyelőre maradok a 70-80%-nál. Ugyanakkor az 1-13 pontig látszott, hogy a tájékozódásom javult, hamarabb megvannak a kifutási irányok, és egyre kevesebb a felesleges kerülő.


látszik hogy nem egy agyzsibbasztó, de szép pálya volt

2008. október 22., szerda

TIPO parkverseny - Népliget

A MOM kupa után újabb 10 napot kellett várni, mire újra rajtvonalhoz állhattam, már hiányzott is :) de tényleg. Pedig ezek a tingli-tangli szerdai versenyek nem sok szívet dobogtatanak meg - tudom. De az enyémet igen :)

Eredeti terv szerint a normál pályán szerettem volna elindulni, de sajna későn értünk oda, így már nem lehetett indulni azokon, csak a "Merre menjek" formáción. Azt viszont én otthon elolvastam és nem nagyon volt szimpi - túl sokat kell gondolkodni, az tűnt ki belőle. Szóval durcásan álltam rajthoz :) Elöl indultam hogy Eszti ne várjon rám órákat, 4km-t és 32 pontot ígért a pálya, ami nekem csöppségemnek sok :)

Elindultam, egyes-kettest még agy nélkül mentem, aztán utána ez első csomópontnál gondolkodtam: a déli irányt választottam, helyesen. Mentem egy kis kört, aminek a vége a "NAGY" csomópont lett, fenn az egyetlen domb tetején (frankón még ez a 10 méter szint is fárasztó volt, gáz). Aztán még egy kis kör következett, majd nekiálltam a külső nagynak, aminek a végén egy hurok megint visszavitt a dombra, majd a végső kis kör be a rajtba.

Összességében a pontok könnyűek voltak, nem volt min gondolkodni, még ismeretlen terepen is (Népliget ezen részén nem jártam) adta magát minden. Az útvonalválasztásban szerencsém volt, utólag elemezve jó döntés volt, persze létezett más megoldás is, de "felesleges" szakaszokat nem mentem. Ami itt megint hiányzott: az a kraft. Túl hamar elkezdtem lihegni.


A végére egyébként már abszolút tetszett ez a fajta futás :) komolyan. A kezdeti durca mosollyá alakult, persze nyilván a sikerélmény miatt, hogy kisilabizáltam az útvonalat. Avagy: a kezdők szerencséje :)

október 30.: megjött az eredmény, elégedett vagyok :) 34 indulóból mindössze 13-an mentünk végig a pályán, ebből én a 8. lettem (Eszti a 6.)

Tapasztalat: a lustaság mögé kell látni, azért egy laza kocogásnál mindig több van az emberben :)

2008. október 11., szombat

MOM kupa - Pilisszentkereszt, Szurdok

A Szentendre kupa után ez volt a második olyan alkalom, ahol igazi "mezőnnyel" futhattam, a magam kis nyelvén szólva, a nagyok közé keveredhettem.

Igen nagy lelkesedéssel mentem, egyrészt úgy éreztem hogy sikerül agyilag majd ott lennem, másrészt fűtött a vágy hogy egy jót fussak. Mivel tudtam, hogy fizikailag a mezőny közelébe sem érek, ezért inkább arra gyúrtam, hogy kellően összpontosítsak, és ne tévedjek. Eszti felkészített, hogy a terep sem lesz könnyű, és a térkép sem pontos. Ő sajnos nem tudott jönni, rosszul érezte magát, otthon maradt.

A nevezéshez érve elkezdtek történni az események. Először is találkoztam ismerősökkel, Fekete Ancsával, akivel nyáron együtt Kéktúráztunk, Asztalos Zsuzsival, Eszti barátnőjével és férjével Attilával - Attila miattam átnevezett F35-be. No meg persze Zsebeházy Zsoltival, akivel a pályakitűzés rejtelmeiről beszélgettünk, és fél szememmel láttam Zsebe Istit is, aki maga volt a pályakitűző.

Beneveztem, melegítettem, jó hosszú volt az út a rajtig, volt idő, ráadásul a szalagozás felvitt a gerincre, így még mókásabb volt. A rajtnál kicsit izgultam, próbáltam az induláshoz közeledve egyre inkább kizárni a külvilágot és a versenyre koncentrálni. Öten indultunk a kategóriában, szép lett volna egy dobogós hely :) Szóval, állok a rajtban, lépek be, két oldala volt a kordonnak, bal a fiús, jobb a lányos, úgy is voltak kirakva a térképek. Hát nézem, hogy egy lány áll előttem, szólok is neki, hogy hát khm...khm...izé, a másik oldal. Aztán ő felhomályosított hogy F21be nyomul. Hopp. Összehúztam magam. (A verseny után kiderült hogy ő Gyurkó Fanni volt ... sebaj, majd csak megismerem idővel a nagyokat).

Elindultam, magabiztosan, az egyesen kicsit túlmentem, egész a kettesig, de vissszakorrigáltam. 3-4. sima ügy volt, aztán beütött a balsors. Figyelmetlenségből ugrott egyet a szemem, és azt hittem már az ötösnél voltam, szóval úgy is indultam el. Aztán a szárazárkoknál feltűnt hogy nem stimmel a terep, akkor rájöttem hogy továbbnéztem egy ponttal. És én balga barom, ahelyett hogy továbbmentem volna a szekérútig, visszafordultam, és elkezdtem kóvályogni. Ez 20 percembe került :( és hatalmas kört írtam le mire az 5. pontig vergődtem.

Igyekeztem magam megnyugtatni, és újra visszazökkenni agyilag a pályára. Ez sikerült is, a pálya további részén nem mentem mellé, az viszont megesett, hogy nem rögtön a pontra futottam, hanem kicsit keresni kellett. A 11-12. átmenetben jött aztán a fáradtság, csak gyalogolni tudtam, utána már ismét futásnak eredtem, 14. után már tempóm is volt. De sajnos a bénázás miatt 4. lettem, lecsusszantam a dobogóról. Hát ez van.

Tapasztalat: A pánikot mellőzni kell a pályán, ha rontok, megállni, és mérlegelni, hogyan tovább, józanul. Amúgy az egy keveréstől eltekintve jónak éreztem, számomra nehéz terepen is jól ment a tájékozódás, ami eddig több gondot jelentett (pl. jelleghatár), most kicsit könnyebben sikerült.

2008. október 8., szerda

Újhegy kupa

Kimaradt egy kis idő, ami alatt edzeni sem tudtam, így mondhatni fizikailag "felkészületlenül" mentem erre a kis szerdai futásra. Az Újhegy-lakótelep csak névről volt ismerős, illetve még tizenévvel ezelőtt jártam itt párszor, de konkrétan alig rémlett valami.

Jó korán értem oda, így kategóriában (F21/F35) elsőként indultam. Az első pont még az iskola kerítésén belül ért, aztán láttam hogy a kettes jó trükkösen átellenben kint van, túl a kerítésen. De hát sebaj, befelé jövet megnéztem, merre lehet kimenni, megkerültem az épületet és magabiztosan kifutottam a kettesig :) hehehehe. Akkor ez így jó volt, és szerencsére nem is foglalkoztam vele, de mikor visszaértem láttam, hogy nyitva volt az oldalajtó a kerítésen, és ezt a térképre külön tollal fel is rajzolták ........ Ááááááááá.

Mivel eléggé az elején indultam, a 6. pontnál mókás dolog történt: a pontot kirakó emberke még előttem volt ... illetve futott, mikor meglátta hogy jövök, kinyitotta a táskáját, kivette a pontot, és odatartotta hogy dugókázhassak :) érdekes élmény volt. A 7.-nél pedig pont a kihelyezés után pár pillanattal értem oda :)


Az összes többi ponttal nem volt gond, könnyű pálya volt könnyű terepen, egy-két vitatható útvonalválasztás volt, (pl. 12-13) de utólag az értékelésnél úgy tűnt, nem vesztettem jelentős időt. Ami baj volt, az az erő hiánya, mivel előtte két hétig nem tudtam egy picit sem futni, ezért az első km után már ziháltam, és alig vitt a lábam. Pedig most aztán mehettem volna.

Nagy tapasztalatok nem születtek, gyenge voltam és kész. De legalább a tájékozódásom kezd stabilabb lenni, és a döntéseim gyorsabbak. A pályán induló 15 emberkéből 10. helyen végeztem, 3.5 km-en.