2013. június 11., kedd

Töbrök éjszakája - ÉOB 2013, Orfü

Eléggé vártam már ezt a napot: ismét egy éjszakai verseny, ráadásul olyan gyönyörű helyen mint a Mecsek töbrösei. Kívánni sem lehetne jobbat. Mind élménynek mind kihívásnak abszolút jónak ígérkezett.

Persze ha igazi tájfutó lennék, mivel mégis csak egy országos bajnokságról van szó, becsületesen felkészültem volna. Ez azonban nem így történt: április közepéig abszolút formában tartottam magam, aztán egy kisebb betegség miatt kijöttem a ritmusból másfél hétre, amit utána pedig már nem tudtam rendesen felvenni a megnövekedett munkamennyiség és egyéb elfoglaltságok miatt. Alig fért bele heti két futás a végére. Szombat reggel még kimentem kocogni 8 km-t (Velence Teljesítménytúra Pákozd), aztán egy nagy pihenés után délután nekivágtam Orfünek. A 2009-es Mecsek Kupa helyszíne már ismerős volt, így megérkezés után még egy kis pihenés, majd a mentális felkészülés következett.


Kései rajtidőt kaptam, éjjel fél 12-kor a rajtba menet éreztem is némi fáradtságot, de a rajtsátorhoz érve átvette annak helyét az izgatottság. Repülőrajt volt, viszont hosszú szalagozás a rajtbójáig, így volt lehetőség megnézni az első átmenetet kocogás közben. Rögtön egy jó hosszút kaptam. Fontos stratégia, főleg nekem aki kevésbé ügyes, hogy az első pontot ne kapkodjam el: lassan, ügyesen, hogy érezzem a tempót, szokja a szemem a térképet, amolyan biztonsági megközelítés javasolt. 11 percbe telt az 1 km-es átmenet, hiba nélkül, majdnem teljes iránymenetbe, sűrűn tájékozódva, viszonylag folyamatos de nem túl gyors haladással. Ez viszont előrevetítette hogy a 80 perces tervemet a 7 km-es pályára csak akkor tudom hozni ha végig ilyen tempóban és ilyen fegyelmezetten megyek, szinte légvonalban is mint az elején.

A terep 2009 óta változott picit, az általam vártnál sokkal több zöld szín került a térképre. Ez persze lassította az átmeneteket, plusz mivel semmiképp sem akartam hibázni, több esetben is megtorpantam térképet nézni, és legfőképp az irányt ellenőrizni. Idejét nem tudom, mikor használtam utoljára ennyit és ilyen intenzíven a tájolót. Éjszaka a töbrösben nem jön be az "áll a hegy amerre áll, úgyis látszik" elmélet. Az óra által rögzített útvonalból azért látszik hogy ennek köszönhetően kevés mellémenésem volt, jelentősnek csak a holtpontomat (16-17) mondanám, de ott is látszott hogy aránylag gyorsan és mindössze 1-2 perc veszteséggel helyre tudtam tenni magamat.

A holtpont után szerencsére jól jöttek a pálya végi utolsó pontok, tempósan nyargalásztam be a célba. Persze jobban örültem volna ha utána nem kell még másfél kilométert futni a versenyközpontig, de hát mit lehet tenni ha így jött ki jól a pálya. Márpedig tényleg jó lett, OB-hoz méltóan kemény feladatot kaptunk, jó terepen, jó térképpel. Utólag visszanézve talán annyit változtattam volna, hogy a rajtból irányba indulva és elérve a kis nyiladékot és utat, azon jobbra fordulva körbe mentem volna az 1. pont felé. Mivel a pálya elején vagyok, valószínű a tempós úton futással hamarabb odaértem volna. Ugyanakkor lehet hogy pont így volt jó, ahogy csináltam, mert így már az elején belejöttem a térkép kiolvasásába, és megtapasztaltam milyen a terep.

A pályánk (F40) 6,9 km-re volt kiírva 310 méter szintemelkedéssel, az órám szerint 8.75 km-t futottam, a szint stimmel. A 15 célba érkező közül a 12. helyet foglaltam el, az első helyezett 72:53-as idejéhez képest 95:42-t jöttem. A részidőkből látszik, hogy sok átmenet nagyon jól sikerült teljesíteni, a holtpont nélkül illetve egy kis tempóval maximum két helyet tudtam volna javítani, de 90 perc alá valószínű nem kerülök. Érdekes egyébként, mert teljesen úgy éreztem hogy ahol lehetett futottam, kocogtam, és ezek bőven kompenzálták a térképnézegetés miatti megtorpanásokat, belesétálásokat. Ehhez képest kvázi túratempó jött ki. Pedig a tények ugye makacs dolgok, tehát biztosan az én készülékemben volt a hiba :)
Visszanézve az eddigi történetemet, az első, 2010-es éjszakai OB-mon sikerült az ottani mezőnyben hasonló eredményt elérni, igaz az Alföld volt, Ruzsa, tájékozódni sem nagyon kellett, a több mint 10 km-es futás után másnap pedig járni is alig bírtam. A 2011-es és a tavalyi ÉOB-k mind rosszabbul sikerültek - már ami a mezőnyben elfoglalt helyemet illeti. Azt azért nem jelenteném ki hogy egyértelmű fejlődés, de mindenesetre elégedett vagyok. Pozitívnak könyvelem el hogy szinte végig fegyelmezett tudtam maradni, negatívnak pedig hogy nem használtam ki az erőmet, nem futottam ki magam rendesen.

És most ismét egy évet kell várni a következő hasonló megmérettetésig, de mint mindig, most is hamar elillan majd az röpke háromszázegynéhány nap ...

Bookmark and Share

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.