A mai nap abszolút jó tapasztalat volt arra, hogy csak még jobban tiszteljem azokat akik igazán jó tájfutók. Agy-tüdő-fej zsibbasztó futásom után rettentő mérges vagyok magamra.
Na szóval, vártam már ezt a futást, drukkoltam hogy jó idő legyen, és be is jött, eső elállt, jó meleg maradt a levegő is. Esztivel 4 előtt találkoztunk a VK-ban, nagyon enyhe (1 perces?) bemelegítés után rajthoz is álltunk. Utolsó 5 térkép hevert ott, szóval sietnünk kellett az indulással. {egyébként nem értem, akkor minek írták a weboldalra, hogy az előnevezetteknek biztosan lesz térkép.}
Múlt hét szerda óta kétszer is volt edzésként időnk futni a Margit-szigeten, plusz egy nap kirándulás is becsúszott a Pilisben, arra gondoltam ez azért jó alap lesz az izmoknak.
A tervem az volt, hogy most fizikailag beleadok mindent: azt gondoltam, nem kell majd sokat filózni a tájékozódással, bár nem jártam még a Városmajorban, de úgy véltem, nagy kihívások nem lehetnek. Szóval sprinteket és jó erős tempót terveztem. Ez egészen a 12. pontig így is ment: mindent elsőre fogtam, nem mentem mellé, a 7.-nél három emberkét is lefutottam, és még a 11. után is simán átugrottam lendületből a kis betonpadokat.
A 12.-13. jó hosszú átmenet volt, a térképet nem néztem, tudtam hol a pont, láttam mikor kiszálltam a kocsiból. Ám odaérve elfogyot az erő, a levegővétel zihálásba ment át, és az agyam is eltompult, de szó szerint. Teljesen kifutottam magamból minden tartalékot. Még a 13.-tól tovább láttam Esztit szembe jönni, innen tudtam hogy jó a tempó, bíztattam is magam hogy csak így tovább, de ...
... rossz irányba indultam :( ilyen rém egyszerű terepen elrontottam a kifutást a 13.pontból, 90fokkal balra nyomultam, és erre az egyes ponttól délnyugatra a betonúton jöttem rá. Na az betett, és ott le is eresztettem. Erőt vett a fáradtság is, meg az eltévedés okozta csalódás is.
A 14. felé menet láttam hogy a 15. lesz a trükk: kinéztem a szemem, de nem láttam átjárást a kerítésen. Valami azt súgta, pedig kell lennie. De akkor sem láttam a térképen, így elindultam vissza és úgy mentem a 15-re, ami felé menet persze már láttam. Újabb pofon.
15-20. simán ment megint minden pont, de már csak laza kocogásra futottam akárhogy akartam nem ment jobban. Meg már javában dühöngtem magamban, hogy így elrontani ... a célbója mellett is majdnem elmentem. Hjajj. Roppant csúnya időm lett, 23:35, gyalázat, 3200 méteren. Ugyanakkor a célba érve a torkom és a fejem is fájt a megerőltetéstől. Ezt nem szabad. Eszti azt mondta, fejlesztenem kell az izmaim a gyorsan futásra, amihez eddig nem voltam szokva. Hát, úgy lesz :)
Hihetetlen sebességgel, egy napon belül kikerültek az eredmények, köszönet a szervezőken! 61 indulóból a 36. helyre sikerült kerülnöm, ez a fentiek után nem meglepetés. Eszti a 14. lett, a második legjobb a nők között a hosszú pályán.
Tapasztalat: Úgy látszik nem szabad ennyire teljesen kifutni magam, nincs még rá kész a szervezetem hogy ennyire belesprinteljek. Szóval egyelőre maradok a 70-80%-nál. Ugyanakkor az 1-13 pontig látszott, hogy a tájékozódásom javult, hamarabb megvannak a kifutási irányok, és egyre kevesebb a felesleges kerülő.
látszik hogy nem egy agyzsibbasztó, de szép pálya volt
Na szóval, vártam már ezt a futást, drukkoltam hogy jó idő legyen, és be is jött, eső elállt, jó meleg maradt a levegő is. Esztivel 4 előtt találkoztunk a VK-ban, nagyon enyhe (1 perces?) bemelegítés után rajthoz is álltunk. Utolsó 5 térkép hevert ott, szóval sietnünk kellett az indulással. {egyébként nem értem, akkor minek írták a weboldalra, hogy az előnevezetteknek biztosan lesz térkép.}
Múlt hét szerda óta kétszer is volt edzésként időnk futni a Margit-szigeten, plusz egy nap kirándulás is becsúszott a Pilisben, arra gondoltam ez azért jó alap lesz az izmoknak.
A tervem az volt, hogy most fizikailag beleadok mindent: azt gondoltam, nem kell majd sokat filózni a tájékozódással, bár nem jártam még a Városmajorban, de úgy véltem, nagy kihívások nem lehetnek. Szóval sprinteket és jó erős tempót terveztem. Ez egészen a 12. pontig így is ment: mindent elsőre fogtam, nem mentem mellé, a 7.-nél három emberkét is lefutottam, és még a 11. után is simán átugrottam lendületből a kis betonpadokat.
A 12.-13. jó hosszú átmenet volt, a térképet nem néztem, tudtam hol a pont, láttam mikor kiszálltam a kocsiból. Ám odaérve elfogyot az erő, a levegővétel zihálásba ment át, és az agyam is eltompult, de szó szerint. Teljesen kifutottam magamból minden tartalékot. Még a 13.-tól tovább láttam Esztit szembe jönni, innen tudtam hogy jó a tempó, bíztattam is magam hogy csak így tovább, de ...
... rossz irányba indultam :( ilyen rém egyszerű terepen elrontottam a kifutást a 13.pontból, 90fokkal balra nyomultam, és erre az egyes ponttól délnyugatra a betonúton jöttem rá. Na az betett, és ott le is eresztettem. Erőt vett a fáradtság is, meg az eltévedés okozta csalódás is.
A 14. felé menet láttam hogy a 15. lesz a trükk: kinéztem a szemem, de nem láttam átjárást a kerítésen. Valami azt súgta, pedig kell lennie. De akkor sem láttam a térképen, így elindultam vissza és úgy mentem a 15-re, ami felé menet persze már láttam. Újabb pofon.
15-20. simán ment megint minden pont, de már csak laza kocogásra futottam akárhogy akartam nem ment jobban. Meg már javában dühöngtem magamban, hogy így elrontani ... a célbója mellett is majdnem elmentem. Hjajj. Roppant csúnya időm lett, 23:35, gyalázat, 3200 méteren. Ugyanakkor a célba érve a torkom és a fejem is fájt a megerőltetéstől. Ezt nem szabad. Eszti azt mondta, fejlesztenem kell az izmaim a gyorsan futásra, amihez eddig nem voltam szokva. Hát, úgy lesz :)
Hihetetlen sebességgel, egy napon belül kikerültek az eredmények, köszönet a szervezőken! 61 indulóból a 36. helyre sikerült kerülnöm, ez a fentiek után nem meglepetés. Eszti a 14. lett, a második legjobb a nők között a hosszú pályán.
Tapasztalat: Úgy látszik nem szabad ennyire teljesen kifutni magam, nincs még rá kész a szervezetem hogy ennyire belesprinteljek. Szóval egyelőre maradok a 70-80%-nál. Ugyanakkor az 1-13 pontig látszott, hogy a tájékozódásom javult, hamarabb megvannak a kifutási irányok, és egyre kevesebb a felesleges kerülő.
látszik hogy nem egy agyzsibbasztó, de szép pálya volt
Dilettáns tájfutó barátom kedves unszolására az egyes tájfutó-megnyilvánulásokhoz-tapasztalatokhoz ezután írok észrevételeket/megjegyzéseket:
VálaszTörlésSanyit én bíztattam fel hogy próbálkozzon a gyorsabb tempóval, mivel a park-tájfutás igazából erről szól: nagy tempóban, nagy terhelés mellett is hibátlanul végigmenni, végig fejben ott lenni. Ezért izgalmas és ezért szép ez a forma, ezért más mint egy hegyen-völgyön futás.
Természetesen ennek az a következménye és szépsége amit Sanyi le is írt...még a legegyszerűbb pályán is lehet hibázni.
Amikor Sanyi befutott jó mérgesen azt szűrte le hogy inkább marad a lassabb futásnál de nem hibázik. Igyekeztem bíztatni hogy az előre irány inkább a tempó gyorsítása és a figyelem öszpontosítása felé mutat, nem visszalépni kell hanem megküzdeni ezzel a nehezedő feladattal. Ezt el is fogadta, így kíváncsian nézünk a következő parkverseny elé...