Eljött az ami még nem volt, részt vettem életem első kétnapos, komolyabb (nagyobb, nehezebb?) versenyén. Érdekes tapasztalat volt, mindkét nap másért, de ne rohanjunk előre, nézzük szép sorban.
99-re indultam, szóval temérdek időm volt, de felkísértem Esztit, mert ő korábban ment fél órával, a maradék időt még további melegítésre, és szellemi ráhangolódásra szántam. Aminek aztán véget vetett az indítóba kirakott suhancok idétlenkedése :) Rajt előtt 5perccel elkezdett esegetni az eső, nem volt világvége, de annyira azért számított hogy tasakolni kellett a térképet. Ez sok időbe telt, így nem is volt igazán időm átnézni a pályát sípszó előtt.
Mumusom, az egyes pont persze megint előugrott, bár magabiztosan odafutottam ahová véltem, mégis elnéztem balra, és valamiért elfutottam egy pár métert a másik irányba keresni. Persze nem ott volt, hanem ahol először sejtettem. Sebaj, tovasuhantam. Na a kettes is betett, elnéztem egy egész jelleghatárral, amit jól meg is kerültem, plusz szint. Grrrr. De aztán nyugira intettem magam, a 3-8 nem is volt semmi vész, persze a térképen látszik hogy van néhány biztonsági kurfli, de alapvetően magamban biztosan fogtam a pontokat. Külön büszke voltam a 4. felé menet az átjáról megtalálására. A 9.-re menet egy jellegfányit odébb néztem, a 10. viszont csontra sikerült. A 11.-re aztán elbambultam csúnyán, egy jelleghatárral előbb hittem a pontot, és bár nem kerültem,de nagyon belassítottam. Utána már nagy gondok nem voltak, a 13.-nál volt egy kis megtorpanás, közelebb vártam a gödröt. A célig pedig sprinteltem egy jót.
Összességében megint bosszúsan értem be, szerintem nagyon könnyű pályát kaptam, erre három triviális helyen (1,2,11) is elrontom, méghozzá perceket veszítve. 3.7km-en 100 méter szinntel 14 ponttal 38:56 lett az időm, és 3-4 perc simán lejöhetett volna. Ez az eredmény F35BR-ben 19 indulóból az 5. helyet jelentette. Sajnos az erőnek is híján voltam, kétszer is gyaloglásba fulladt a futás.
Tapasztalat: Most már kezd biztosabban menni az iránytartás, és a térkép kiolvasása, jobban kell bízni magamban, és először ott keresni a pontot, ahová elképzelem, nem körbekolbászolni a környékét fel-alá.
99-re indultam, szóval temérdek időm volt, de felkísértem Esztit, mert ő korábban ment fél órával, a maradék időt még további melegítésre, és szellemi ráhangolódásra szántam. Aminek aztán véget vetett az indítóba kirakott suhancok idétlenkedése :) Rajt előtt 5perccel elkezdett esegetni az eső, nem volt világvége, de annyira azért számított hogy tasakolni kellett a térképet. Ez sok időbe telt, így nem is volt igazán időm átnézni a pályát sípszó előtt.
Mumusom, az egyes pont persze megint előugrott, bár magabiztosan odafutottam ahová véltem, mégis elnéztem balra, és valamiért elfutottam egy pár métert a másik irányba keresni. Persze nem ott volt, hanem ahol először sejtettem. Sebaj, tovasuhantam. Na a kettes is betett, elnéztem egy egész jelleghatárral, amit jól meg is kerültem, plusz szint. Grrrr. De aztán nyugira intettem magam, a 3-8 nem is volt semmi vész, persze a térképen látszik hogy van néhány biztonsági kurfli, de alapvetően magamban biztosan fogtam a pontokat. Külön büszke voltam a 4. felé menet az átjáról megtalálására. A 9.-re menet egy jellegfányit odébb néztem, a 10. viszont csontra sikerült. A 11.-re aztán elbambultam csúnyán, egy jelleghatárral előbb hittem a pontot, és bár nem kerültem,de nagyon belassítottam. Utána már nagy gondok nem voltak, a 13.-nál volt egy kis megtorpanás, közelebb vártam a gödröt. A célig pedig sprinteltem egy jót.
Tapasztalat: Most már kezd biztosabban menni az iránytartás, és a térkép kiolvasása, jobban kell bízni magamban, és először ott keresni a pontot, ahová elképzelem, nem körbekolbászolni a környékét fel-alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.