Tudom, tudom, mi a címben az hogy "borúshármas", ez a kérdés, ugye? Nemsoká kiderül. Annyit előre elárulok, hogy félúton van a "hülyeállat" és a "jajjszegény" között. Ki-ki saját belátása szerint :)
Eszti most nem szeretett volna futni (kilencmilliomodik alkalommal is Gánt, Gánt,Gánt) ezért egyedül vállaltam be a Sparit, és csak az első napra neveztem, mondván elég ennyi, próbára, megízlelni. Bár az Eger nagydíj is hasonló (pozitív) tapasztalat volt, de ott könnyű terepet kaptam, előtte megnéztem a Gántit (213 gerinc/völgy egy négyzetkilométeren), és ezt nehéznek ítéltem.
7-re voltam kiírva indulónak, jól a legelején, ilyen sem volt még, már az óra bekapcsolása előtt ott voltam. A biztonság kedvéért elraktam egy zacsit, de azért drukkoltam hogy ne essen. Mivel nem jutott eszembe hogy az egyes pont a mumusom, ezért az pikk-pakk meglett. Na jó, über könnyű volt, azért. A kettes is megadta magát hamar, kicsit kerültem, így viszont gyorsabban szedtem a lábam. A hármasra is megvolt a terv, fel a tetőre, és a völgy tetejénél átvágás ... átvágás volt, csak nem úgy ahogy kellett volna.
Szóval innen két dolog lehetséges: vagy valaki szórakozott velem, és amikor kinéztem egy irányt, megrántotta alattam az erdőt mint egy szőnyeget, és ettől mindig máshol lettem mint akartam ... vagy egyszerűen a másodperc ezredrésze alatt, észrevétlenül és váratlanul: elhülyültem. Fel-alá futottam, idenéztem, odanéztem, sehol semmi. Hát ez egy darabig így ment, aztán visszafutottam az útra, és egy jó nagy biztonsági kerülővel megfogtam az amúgy nevetségesen könnyű pontot. Na most kérem, lehet ítélkezni: hát lehet ilyen ...... az emberfia?
A pálya többi részén nagy gond nem volt, és az eső is csak 1 mp-ig csöpögött rám, így gondtalanul futhattam - már ahol bírta a lábam. A 10.-nél egy kicsit előbb jöttem le az útról, de ez nem vett el 20 mp-nél többet. Aztán a 11. után volt még egy kis bibi, az már 3 perces volt, de hát ilyet még nem csináltam, sosem kellett kövek között szintezgetnem hegyoldalban. Így kicsit alácsúsztam, és vissza kellett másznom.
A befutó jól sikerült, ám az időm ... gyászos 73 perc lett :( A hármas pont keresése 17 plusz percet elvitt. Egyszerűen el sem tudom képzelni, mi a frász fenét tudtam annyi ideig csinálni. Jajj. Nagyon bosszús voltam. Így aztán a 27 indulóból 24. helyen végeztem, de igazából az utolsót érdemeltem volna.
Tapasztalat: Az eddigiek mellé, amik arra szolgálnak tanácsként ha keverés van, fel kell vennem még egy fontosat: nem csak a támadópont fontos, hanem néha igazán körbenézni, HOL is vagyok valójában. Megint egy triviális dolog, amin elbuktam.
Epilógus: Nagyon bosszantott ez a hiba. A pálya maga könnyű volt, főleg így összel lomb nélkül, nagyon adta magát minden pont. Bennem kavargott a gondolat, hogy azért ennyire buta nem lehetek, nehéz volt elfogadni/feldolgozni ezt a tévesztést. Zsebe Isti este még azt mondta: "Nem kell mindig az erdményt hajhászni". Tényleg nem (csak) az eredmény, de úgy éreztem több van bennem ennél. Aztán Eszti este megkérdezte (talán látván a szenvedésem) hogy akarok-e vasárnap is menni ...
Eszti most nem szeretett volna futni (kilencmilliomodik alkalommal is Gánt, Gánt,Gánt) ezért egyedül vállaltam be a Sparit, és csak az első napra neveztem, mondván elég ennyi, próbára, megízlelni. Bár az Eger nagydíj is hasonló (pozitív) tapasztalat volt, de ott könnyű terepet kaptam, előtte megnéztem a Gántit (213 gerinc/völgy egy négyzetkilométeren), és ezt nehéznek ítéltem.
7-re voltam kiírva indulónak, jól a legelején, ilyen sem volt még, már az óra bekapcsolása előtt ott voltam. A biztonság kedvéért elraktam egy zacsit, de azért drukkoltam hogy ne essen. Mivel nem jutott eszembe hogy az egyes pont a mumusom, ezért az pikk-pakk meglett. Na jó, über könnyű volt, azért. A kettes is megadta magát hamar, kicsit kerültem, így viszont gyorsabban szedtem a lábam. A hármasra is megvolt a terv, fel a tetőre, és a völgy tetejénél átvágás ... átvágás volt, csak nem úgy ahogy kellett volna.
Szóval innen két dolog lehetséges: vagy valaki szórakozott velem, és amikor kinéztem egy irányt, megrántotta alattam az erdőt mint egy szőnyeget, és ettől mindig máshol lettem mint akartam ... vagy egyszerűen a másodperc ezredrésze alatt, észrevétlenül és váratlanul: elhülyültem. Fel-alá futottam, idenéztem, odanéztem, sehol semmi. Hát ez egy darabig így ment, aztán visszafutottam az útra, és egy jó nagy biztonsági kerülővel megfogtam az amúgy nevetségesen könnyű pontot. Na most kérem, lehet ítélkezni: hát lehet ilyen ...... az emberfia?
A pálya többi részén nagy gond nem volt, és az eső is csak 1 mp-ig csöpögött rám, így gondtalanul futhattam - már ahol bírta a lábam. A 10.-nél egy kicsit előbb jöttem le az útról, de ez nem vett el 20 mp-nél többet. Aztán a 11. után volt még egy kis bibi, az már 3 perces volt, de hát ilyet még nem csináltam, sosem kellett kövek között szintezgetnem hegyoldalban. Így kicsit alácsúsztam, és vissza kellett másznom.
A befutó jól sikerült, ám az időm ... gyászos 73 perc lett :( A hármas pont keresése 17 plusz percet elvitt. Egyszerűen el sem tudom képzelni, mi a frász fenét tudtam annyi ideig csinálni. Jajj. Nagyon bosszús voltam. Így aztán a 27 indulóból 24. helyen végeztem, de igazából az utolsót érdemeltem volna.
Tapasztalat: Az eddigiek mellé, amik arra szolgálnak tanácsként ha keverés van, fel kell vennem még egy fontosat: nem csak a támadópont fontos, hanem néha igazán körbenézni, HOL is vagyok valójában. Megint egy triviális dolog, amin elbuktam.
Epilógus: Nagyon bosszantott ez a hiba. A pálya maga könnyű volt, főleg így összel lomb nélkül, nagyon adta magát minden pont. Bennem kavargott a gondolat, hogy azért ennyire buta nem lehetek, nehéz volt elfogadni/feldolgozni ezt a tévesztést. Zsebe Isti este még azt mondta: "Nem kell mindig az erdményt hajhászni". Tényleg nem (csak) az eredmény, de úgy éreztem több van bennem ennél. Aztán Eszti este megkérdezte (talán látván a szenvedésem) hogy akarok-e vasárnap is menni ...
Fel a fejjel! Szoptam én már 60 percet is a Kőhányással szemben levő Gém-hegyen. Igaz, még csak ifi voltam, de akkor is... OB volt, oda meg selejtezőkön kell(ett - akkoriban még) bejutni. Szóval van ilyen. Egyébként klasszikus párhuzam hiba. Lehet, hogy öreg vagyok és konzervatív, de ilyenkor érdemes elővenni a jól bevált lépésszámlálást, és rögtön nem borítasz le előbb. (Meg persze figyelni a nyiladékra, ami keresztben kéne hogy jöjjön.)
VálaszTörlésHajrá tovább! - Csokis
Köszi Csokis :) milyen fura, a lépésszámlálás be sem ugrott, pedig mennyire triviális, ráadásul normál tájékozódásnál simán használom. Hm :) Azért remélem egyszer én is eljutok egy OB-ig ... mindenesetre törekszem rá :)
VálaszTörlés