Idén nyáron még nem gondoltam volna, hogy ősszel Velencében sétálhatok majd, pizzát ehetek és cappuccinót ihatok, mindezt pedig egy tájfutóverseny után. Aztán hopp, derültégből-villámcsapás :) na ennyit a megvanírva-a-sorsunk elméletről :) de ne rohanjunk ennyire előre, nézzük szép sorban...
Eszti már mesélt Velencéről, és megfogott az ötlet nagyon: a sikátorok között futni, cikázni a hömpölygő turista-tömegben. Jó ötletnek tűnt, így eldöntöttük hogy idén is megyünk. Mivel már voltam Velencében, némi kép kialakult előttem arról milyen is lesz, de azért izgultam rendesen.
Mestrében volt szállásunk, reggel bebuszoztunk Velencébe, majd Murano körbesétálása után a VK-ban kötöttünk ki. Nem volt nagy tömeg, ez ugye még csak az ismerkedő futás napja volt. Csekkoltunk, aztán elmentünk még egy kis kalóriabegyűjtésre a futás előtt. Mindannyian (Eszti anyukája, Eszti és én is) nullidő után nem sokkal indultunk, szóval igyekeztünk ki a rajtba.
Én az MM1-t választottam, ami 4,5km-t jelentett. Ennyit már futottam, így aztán aképp gondolkodtam hogy a tájékozódás lesz a figyelmem fő tárgya, az izmok most már azért csak működnek maguktól is :) a rajt érdekes volt, egy konyhai falióra mutatta az időt, és eleve az egész rajthelyet a nullidő előtt másfél perccel tákolták össze :)
Repzis rajt volt (jobban szeretem az egyperceset), még a térkép felemelése előtt tisztáztam magamban merre állok, mit látok. Láttam hogy merre futnak ki az emberek, így azt gondoltam az egyes pontig rendezhetem soraimat. Óra csippant, én futásnak lendültem, és szerencsére sikerült gyorsan feldolgozni a térkép tartalmát, hipp-hopp az egyesen találtam magamat. Aztán ahogy néztem a térképet láttam hogy egyszerű a pálya, így minél inkább igyekeztem a futásra koncentrálni. De mint tudjuk, az izmaim teljesítőképessége véges :)
Végig futottam, kb. 80%-on, a végén próbáltam még belerakni, de nagyon beszúrt az oldalam, így félig nyűszítve értem a célba. Úgy éreztem jó időt jöttem, az én órám 32 percet mutatott, de a lapomra mégis 36 került. Ezt nem nagyon értettem. Aztán persze később kiderült, hogy 3:30-cal többet mutatott mindenkinek :)
Menet közben nem volt keverés, mindig sikerült pikk-pakk eldönteni merre menjek, nem kellett megállnom vagy megtorpannom, a pontérintés után már futottam is tovább. Volt lehetőségem egy-egy sprint-versenyre is másokkal, kétszer is előfordult hogy ők térképnézegetés miatt maradtak le.
Utólag visszanézve a pályát látszott hogy volt két rossz döntésem: az 5-6 átmenetet kerülővel csináltam, ez biztos volt vagy fél perc. Illetve a 19-től a célig sokan az egyesen át futottak be, én viszont lent mentem. Hát ez vitatható, talán 5-10 másodperccel gyorsabb lett volna a felső út.
Ez a teljesítmény a középmezőny végére, azaz a 42. helyre lett elég a 70 indulóból. Kicsit elégedetlen voltam, szerettem volna pont a felénél lenni.
A verseny után persze beindultak a fogaskerekek, mi lesz majd másnap :) tudtam (és Eszti is mondta), hogy azért a nagy pálya sokkal komolyabb lesz, bent a sűrűben. Ahhoz képest ez a mai nap csak "gyerekjáték" volt. Szóval tovább izgultam, és nagyon vártam a vasárnap 11 órát :)
Eszti kérésére (ami a második napi blog megjegyzései között olvasható) íme egy kép Anyukája befutójáról! :)
Eszti már mesélt Velencéről, és megfogott az ötlet nagyon: a sikátorok között futni, cikázni a hömpölygő turista-tömegben. Jó ötletnek tűnt, így eldöntöttük hogy idén is megyünk. Mivel már voltam Velencében, némi kép kialakult előttem arról milyen is lesz, de azért izgultam rendesen.
Mestrében volt szállásunk, reggel bebuszoztunk Velencébe, majd Murano körbesétálása után a VK-ban kötöttünk ki. Nem volt nagy tömeg, ez ugye még csak az ismerkedő futás napja volt. Csekkoltunk, aztán elmentünk még egy kis kalóriabegyűjtésre a futás előtt. Mindannyian (Eszti anyukája, Eszti és én is) nullidő után nem sokkal indultunk, szóval igyekeztünk ki a rajtba.
Én az MM1-t választottam, ami 4,5km-t jelentett. Ennyit már futottam, így aztán aképp gondolkodtam hogy a tájékozódás lesz a figyelmem fő tárgya, az izmok most már azért csak működnek maguktól is :) a rajt érdekes volt, egy konyhai falióra mutatta az időt, és eleve az egész rajthelyet a nullidő előtt másfél perccel tákolták össze :)
Repzis rajt volt (jobban szeretem az egyperceset), még a térkép felemelése előtt tisztáztam magamban merre állok, mit látok. Láttam hogy merre futnak ki az emberek, így azt gondoltam az egyes pontig rendezhetem soraimat. Óra csippant, én futásnak lendültem, és szerencsére sikerült gyorsan feldolgozni a térkép tartalmát, hipp-hopp az egyesen találtam magamat. Aztán ahogy néztem a térképet láttam hogy egyszerű a pálya, így minél inkább igyekeztem a futásra koncentrálni. De mint tudjuk, az izmaim teljesítőképessége véges :)
Végig futottam, kb. 80%-on, a végén próbáltam még belerakni, de nagyon beszúrt az oldalam, így félig nyűszítve értem a célba. Úgy éreztem jó időt jöttem, az én órám 32 percet mutatott, de a lapomra mégis 36 került. Ezt nem nagyon értettem. Aztán persze később kiderült, hogy 3:30-cal többet mutatott mindenkinek :)
Menet közben nem volt keverés, mindig sikerült pikk-pakk eldönteni merre menjek, nem kellett megállnom vagy megtorpannom, a pontérintés után már futottam is tovább. Volt lehetőségem egy-egy sprint-versenyre is másokkal, kétszer is előfordult hogy ők térképnézegetés miatt maradtak le.
Utólag visszanézve a pályát látszott hogy volt két rossz döntésem: az 5-6 átmenetet kerülővel csináltam, ez biztos volt vagy fél perc. Illetve a 19-től a célig sokan az egyesen át futottak be, én viszont lent mentem. Hát ez vitatható, talán 5-10 másodperccel gyorsabb lett volna a felső út.
Ez a teljesítmény a középmezőny végére, azaz a 42. helyre lett elég a 70 indulóból. Kicsit elégedetlen voltam, szerettem volna pont a felénél lenni.
A verseny után persze beindultak a fogaskerekek, mi lesz majd másnap :) tudtam (és Eszti is mondta), hogy azért a nagy pálya sokkal komolyabb lesz, bent a sűrűben. Ahhoz képest ez a mai nap csak "gyerekjáték" volt. Szóval tovább izgultam, és nagyon vártam a vasárnap 11 órát :)
Eszti kérésére (ami a második napi blog megjegyzései között olvasható) íme egy kép Anyukája befutójáról! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.