Kicsit fáradtabban mint szombaton, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk a sportcsarnokba, ahová úgy hömpölyögtek be az emberek (3500 fő, két darab két méter széles ajtó, lehet számolni...) mint egy szezonvégi 70%-os leértékelésre a cipőboltba. Mi is gyorsan foglaltunk helyet a lelátón, aztán irány a tízméteres sorban állás a WC-hez :) hát volt egy hangulata a helynek.
Eszti anyukája korán ment, mi utána még háromnegyed órával, így kikísértük őt, kattant pár fotó, aztán mentünk vissza öltözködni, és bemelegíteni. Tényleg izgultam. Előző nap még nézegettem egy két évvel ezelőtti verseny térképét, csak hogy nagyjából képbe legyek. De persze ez inkább csak illúzió volt :) nyilván nem jegyzem meg Velence 2180 sikátorát fél nap alatt :)
A rajt előtt sajnos nem hagytam magamnak szokás szerint "átszellemülésre" időt, ez kicsit zavart is, így be kellett érnem azzal a 3-4 perccel amíg a check-point-ból a start-point-ba értem. Persze megint repülő volt...
Eszti jótanácsa az volt, hogy próbáljak majd visszafele gondolkodni: megnézni a kövi pontot, oda hogyan jutok, és kvázi visszafelé megtervezni az útvonalat. Ezt az eszembe tartottam, bár kételkedtem benne, hogy képes leszek rá. A másik dolog a táv volt: 9300m, légvonalban. Soha nem futottam még ennyit, főleg nem versenyen. Féltem, hogy befáradok. A terv az volt, hogy próbálok 70%-on menni, és néha ha lesz lehetőség, belesprintelek egy kicsit, a végét pedig majd nyomom ahogy bírom.
Óra csippant, indultam, és majd hanyatt estem amikor láttam hogy milyen hosszú az első átmenet. Próbáltam "lefényképezni" az agyammal a térképet, hidakat keresni (a csatornákon való átkelést tekintettem a legkritikusabbnak), illetőleg ügyelni arra, hogy a cikázásokkal, kerülőkkel ne kerüljek messze a légvonaltól.
Nagyon megörültem, mikor az egyesre elsőre, hiba nélül, állandó tempóval, megállás nélkül odaértem. Persze adott egy kis önbizalmat, de továbbra is igyekeztem fegyelmezett maradni.
Egészen a hatosig bazi nagy átmeneteim voltak, és bár "könnyűnek" tartottam a pontokat, mivel nagy távolságokról volt szó, egyrészt figyelni kellett magára a futásra is, másrészt pedig arra hogy agyilag végig ott legyek, ne veszítsem el a fonalat.
Mit mondjak, volt egy hangulata annak ahogy a turisták között cikáztam :) amikor beszéltünk róla előző napokban hogy majd lökdösni kell őket, meg manőverezni, viccesen hangzott, de mikor mindez átment valóságba :) igyekeztem azért finom lenni, inkább nagyobbakat kerültem, lassítottam. Aztán később már bátrabbá váltam, sőt rájöttem hogy különböző hangjelzésekkel még figyelmeztetni is lehet őket - ettől persze még halálra ijednek, de legalább nem estek el :) szegények, eljönnek Velencébe, romantika, séta a sikátorokban, aztán belecsöppennek egy ilyen versenybe...
Aztán a hetes után értem be a sűrűbe, itt már azért lassult a tempó, sok volt a kanyar, de szerencsére nagy megállásokat nem kellett végeznem, ha térképet néztem is kocogtam közben. A legkomolyabb gondolkodást a 13-14 jelentette, attól féltem is. Addigra már azért fáradtam, lábilag-agyilag egyaránt. De meglett, sikeresen az is.
Indulásnál másfél órát tűztem ki célul, úgy éreztem, az reális lesz. A 17.-nél láttam, hogy alig több mint egy óránál tartok, na ennek megörültem, és kicsit belehúztam. Gondoltam beleférek a 70 percbe. A 20. után kivágtam a főútra, ott már nyomtam is, és így lett a vége 1:16, ami saját elvárásaimnak abszolút megfelelt. Egészen örültem. Eszti várt a célban és fotózott is, így lett pár kép szenvedéseim utolsó métereiről :)
Futás közben kétszer is beszúrt már megint az oldalam, de szerencsére kis lassítással megoldható volt a probléma. Sosem futottam még 10km-t, egyfolytában, nagyon örültem hogy így bírtam. (Eszti is meglepődött amikor meglátott másfél órán belül) Tervezési és navigációs gondjaim nem voltak, utólag visszanézve a térképet nem tűnt bonyolultnak a pálya, és talán túl nagy felesleges kurflit sem tettem.
A végeredmény egy 43. hely lett a 71 indulóból, ami hasonlóan a szombatihoz a középmezőny vége. A tervezett 35-36 hely sajnos sokkal nem sikerült, ha néha belehúzok is max. 1-2 percet nyerek, ahhoz pedig sokkal több kellett volna.
Tapasztalat: úgy vélem, most már túl a 20. futásomon (milyen nevetségesen kicsi szám), stabilizálódni kezd a végrehajtás. Ezt a fegyelmezettséget, amit itt produkáltam kell minimum szintnek tekintenem, és edzeni ahhoz, hogy gyorsabb lehessek.
Egy érdekesség: a verseny után egy órával egy pizza mellett berajzolgattuk a pályákat. Eszti mindenre emlékezett, én viszont egy csomó átmenetre csak homályosan, vagy abszolút nem. Egyszerűen elfelejtem merre jártam, ez más versenyeken is volt már így 1-2 átmenettel. Miért?
Prológ: külön tisztelet és elismerés Esztinek, aki 2006 után másodszorra is elhozta a női 'A' mezőny első díját! 7 másodperccel! Ezért nem szabad sosem leengedni...
Eszti anyukája korán ment, mi utána még háromnegyed órával, így kikísértük őt, kattant pár fotó, aztán mentünk vissza öltözködni, és bemelegíteni. Tényleg izgultam. Előző nap még nézegettem egy két évvel ezelőtti verseny térképét, csak hogy nagyjából képbe legyek. De persze ez inkább csak illúzió volt :) nyilván nem jegyzem meg Velence 2180 sikátorát fél nap alatt :)
A rajt előtt sajnos nem hagytam magamnak szokás szerint "átszellemülésre" időt, ez kicsit zavart is, így be kellett érnem azzal a 3-4 perccel amíg a check-point-ból a start-point-ba értem. Persze megint repülő volt...
Eszti jótanácsa az volt, hogy próbáljak majd visszafele gondolkodni: megnézni a kövi pontot, oda hogyan jutok, és kvázi visszafelé megtervezni az útvonalat. Ezt az eszembe tartottam, bár kételkedtem benne, hogy képes leszek rá. A másik dolog a táv volt: 9300m, légvonalban. Soha nem futottam még ennyit, főleg nem versenyen. Féltem, hogy befáradok. A terv az volt, hogy próbálok 70%-on menni, és néha ha lesz lehetőség, belesprintelek egy kicsit, a végét pedig majd nyomom ahogy bírom.
Óra csippant, indultam, és majd hanyatt estem amikor láttam hogy milyen hosszú az első átmenet. Próbáltam "lefényképezni" az agyammal a térképet, hidakat keresni (a csatornákon való átkelést tekintettem a legkritikusabbnak), illetőleg ügyelni arra, hogy a cikázásokkal, kerülőkkel ne kerüljek messze a légvonaltól.
Nagyon megörültem, mikor az egyesre elsőre, hiba nélül, állandó tempóval, megállás nélkül odaértem. Persze adott egy kis önbizalmat, de továbbra is igyekeztem fegyelmezett maradni.
Egészen a hatosig bazi nagy átmeneteim voltak, és bár "könnyűnek" tartottam a pontokat, mivel nagy távolságokról volt szó, egyrészt figyelni kellett magára a futásra is, másrészt pedig arra hogy agyilag végig ott legyek, ne veszítsem el a fonalat.
Mit mondjak, volt egy hangulata annak ahogy a turisták között cikáztam :) amikor beszéltünk róla előző napokban hogy majd lökdösni kell őket, meg manőverezni, viccesen hangzott, de mikor mindez átment valóságba :) igyekeztem azért finom lenni, inkább nagyobbakat kerültem, lassítottam. Aztán később már bátrabbá váltam, sőt rájöttem hogy különböző hangjelzésekkel még figyelmeztetni is lehet őket - ettől persze még halálra ijednek, de legalább nem estek el :) szegények, eljönnek Velencébe, romantika, séta a sikátorokban, aztán belecsöppennek egy ilyen versenybe...
Aztán a hetes után értem be a sűrűbe, itt már azért lassult a tempó, sok volt a kanyar, de szerencsére nagy megállásokat nem kellett végeznem, ha térképet néztem is kocogtam közben. A legkomolyabb gondolkodást a 13-14 jelentette, attól féltem is. Addigra már azért fáradtam, lábilag-agyilag egyaránt. De meglett, sikeresen az is.
Indulásnál másfél órát tűztem ki célul, úgy éreztem, az reális lesz. A 17.-nél láttam, hogy alig több mint egy óránál tartok, na ennek megörültem, és kicsit belehúztam. Gondoltam beleférek a 70 percbe. A 20. után kivágtam a főútra, ott már nyomtam is, és így lett a vége 1:16, ami saját elvárásaimnak abszolút megfelelt. Egészen örültem. Eszti várt a célban és fotózott is, így lett pár kép szenvedéseim utolsó métereiről :)
Futás közben kétszer is beszúrt már megint az oldalam, de szerencsére kis lassítással megoldható volt a probléma. Sosem futottam még 10km-t, egyfolytában, nagyon örültem hogy így bírtam. (Eszti is meglepődött amikor meglátott másfél órán belül) Tervezési és navigációs gondjaim nem voltak, utólag visszanézve a térképet nem tűnt bonyolultnak a pálya, és talán túl nagy felesleges kurflit sem tettem.
A végeredmény egy 43. hely lett a 71 indulóból, ami hasonlóan a szombatihoz a középmezőny vége. A tervezett 35-36 hely sajnos sokkal nem sikerült, ha néha belehúzok is max. 1-2 percet nyerek, ahhoz pedig sokkal több kellett volna.
Tapasztalat: úgy vélem, most már túl a 20. futásomon (milyen nevetségesen kicsi szám), stabilizálódni kezd a végrehajtás. Ezt a fegyelmezettséget, amit itt produkáltam kell minimum szintnek tekintenem, és edzeni ahhoz, hogy gyorsabb lehessek.
Egy érdekesség: a verseny után egy órával egy pizza mellett berajzolgattuk a pályákat. Eszti mindenre emlékezett, én viszont egy csomó átmenetre csak homályosan, vagy abszolút nem. Egyszerűen elfelejtem merre jártam, ez más versenyeken is volt már így 1-2 átmenettel. Miért?
Prológ: külön tisztelet és elismerés Esztinek, aki 2006 után másodszorra is elhozta a női 'A' mezőny első díját! 7 másodperccel! Ezért nem szabad sosem leengedni...
Nagyon örültem hogy eljutottunk idén (is) Velencébe és hogy együtt izgulhattam Sanyival és Anyuval amikor először találkoztak ezzel a semmivelösszenemhasonlítható velencébenlögdösődőssikátorokbankavirnyálós hangulattal. Már most tervezzük hogy jövőre ismét felkeressük a versenyt.
VálaszTörlésRemek időnk volt, még talán soha ilyen meleg napsütésben nem vághattunk neki a versenynek.
Bizonyára elfogult vagyok mindkét fent megnevezett versenyzővel szemben, de igazán fejet kell hajtanom előttük, hogy első alkalommal sem volt semmiféle rosszsikátrobabefutásuk és hídtévesztésük.
A magam részéről már rutinosan lökdösődtem az amúgy meglepően könnyűre sikerült pályámon. Bosszankodtam is mert nem feküdt nekem ez a futópálya, inkább belevesztem volna a sikátorokba. Én bezzeg rutinosan nem restelltem hibázni sem (mit ér e nélkül Velence) amikor egy hídon épp átlendülve a hömpölygő tömeget nagy lihegések közepette arrébbtaszigálva egy hotel halljában találtam magam (abban végződött a híd!) és valami elnézéstmormogva visszasomfordáltam az elvétett sikátorkereszteződésbe. Egyik alkalommal meg - azt hiszem mindenki tart ettől Velencében - a sikátorba nagy lendülettel bevágódva felkenődtem egy másik versenyzőre aki hasonló lelkesedéssel akart épp befordulni.
Mindent összevetve jó versenyen vehettünk részt, nagyon büszke vagyok Sanyira és Anyura hogy hiba nélkül abszolválták a távot. Anyuról is csináltam képet, sajna beszúrni nem tudom de majd megkérem Sanyit, hogy tegyen fel belőle egyet.
Eszti kérésére a kép beszúrva az 1. napi bejegyzéshez :)
VálaszTörléshát ez kafa lehetett, végigmentem én is a pályáidon. bevettem a 2009-es tervbe.
VálaszTörlésa borókán eddig nem sokan vagyunk a 35-ben, lehet, hogy össze leszünk vonva? amúgy szép hosszú pályák lesznek, főleg vasárnap(!) mi megszállunk kiskunmajsán, esti gyógy- és élményfürdő, miazmás. viszont szombat reggel lehet, hogy egyedül megyek le és a két lány kocsival érkezik estére (andi, orsi), mert ők csak vasárnap futnak. ha így lesz, véletlenül nincs egy hely a kocsitokban odafelé?
péter
Szeva! Egy hely még van, szóval semmi akadálya. Dobj majd egy mail-t a dyanmail#gmail.com-ra, vagy ugyanez a skype is, és akkor pénteken egyeztetjük a részleteket.
VálaszTörlésRemélem összevonva most már nem leszünk, máskor is volt hogy csak pár ember ment, meg ugye ők számítanak ám a helyszíni nevezésre is. Viszont bazira fel kell majd öltöznünk, az tutkó :)
Szia Sanyi!
VálaszTörlésAz útvonal megjegyzésével kapcsolatban ne nagyon aggódj. Ez szerintem legalább 80%-ban adottság kérdése, de azért fejleszthető. Piros még 2 éve, közvetlenül a futás után sem tudta elmondani, hogy merre járt, most meg már ott tart, hogy egy nappal később egy üres térképen meg tudja mutatni, hogy hol voltak a pontjai és hogy merre ment. Csak sokat kellett vele foglalkozni. Úgyhogy fel a fejjel! :)
WOW! Köszi, hát ezt jó tudni. Akkor tényleg nem aggódok :) normál terepen (nem parktájfutásnál) nincs is akkora gond, főleg ha 10-12 pontról van csak szó. De ez a Velence betett :)
VálaszTörlésEloszor azt hittem az otthoni Velenceben voltatok, aztan rajottem h bakker nem.:) Jo nektek.
VálaszTörlésNem is tudtam h ilyend is van...mar blog, na igen reg beszeltunk.
Pusszantas
Piri