A szerda megint hamar érkezett, most magával hozva azt a hírt is, hogy a szezon utolsó 3.sz versenyére mehetek, még egy Boróka-kupa és vége a 2008-as tájfutó verseny szezonnak. Ezt most úgy írom mintha legalább is már 10 éve tájfutnék, pedig jól nem :)
Cudar hideg idő köszöntött ránk, a kocsi is 7 fokot írt ki mikor kiszálltam, már az eggyel vastagabb futónadrág volt rajtam, felül viszont nem nagyon tudtam eldönteni a helyes összetételt, megszólalt a vészcsengő hogy fázni fogok, így a futópólóra rákerült egy thermo hosszú ujjú bicós felső. Na, ez hiba volt. Eszti mindig mondogatja hogy a futásban átmelegszem majd, ne öltözzek túl, és milyen igaza van ... hát, jól befűtöttem, és ennek kárát is láttam.
Már megint elsőként értem oda a rajthoz, de a fiúk ügyesek voltak, már kint volt a pálya, mondták is hogy indulhatok. Befizettem, bemelegítettem, dugóka-törlés, térkép átvétel, start-dugás, és indulás. A Martinovics-hegyen még sosem voltam, de ennek ellenére aránylag kevés forgatással meglett a rajt és az 1. pont, loholtam is az irányába, és jó hamar oda is értem. Tudtam hogy zsírkréta lesz, meg is láttam a bóját, ott lógott a kréta is ... csak épp az nem volt a kezemben, amire firkálhattam volna :) na ja, most mondhatjuk hogy "ez sem lesz hülyébb" vagy hogy "utálom a nem-dugókás futásokat" vagy inkább hogy "szoknom kell még hogy versenykartont kérjek". Akárhogy is, jót röhögtem magamon, hogy már megint egy baki. Jelöltem a térkép hátuljára, aztán uzsgyi ... grrrr. Lefelé, meredeken, csúszva, kapaszkodva.
A rajthoz érve megkérdeztem a szervezők közül egy srácot, hogy érdemes-e szögest vennem. Á-nem-kell-elég-az-edző-is-nem-vészes-a-pálya, jött a válasz. A fenéket nem :) hú de bosszankodtam azon a lejtőn. Aztán még a kettes előtt a még meredekebben, beleakadtam valami nyavalyás drótba, konkrétan mint nyuszi a csapdában, nem tudtam mozdulni. Az 50 fokos lejtőn egyensúlyozva próbáltam kibogozni magam a drótból, mire sikerült persze már jól elszakította a zoknimat, és kiharapott egy darab bőrt a lábfejemből a szemét huzal. Mindezt úgy, hogy már láttam a következő bóját is.
A kettes után még le, aztán ugyanazon a meredeken két ponton át fel. Mire visszaértem a felső útra, totál kiizzadtam a túlöltözéstől, és elegem is lett :) a karton hiánya, a zsírkrétázás (amikből alig egyik-másik fogott csak rendesen), és a cipő miatti bénázás betett. Szóval a pálya későbbi részére a laza séta, kellemes délutáni kocogás, körbe-körbe nézelődés volt a jellemző :) jól megismertem a terepet.
A bóják jó része messziről látható volt, sőt, volt néhány pont-pár, melynek első tagjától már a második is látszott. Az élvezet növelése céljából volt egy pontbegyűjtő rész, ott még jól rá is kurfliztam (nem körbe mentem ahogy a kifutási irány szerint logikus lett volna). A végén a 24-25 átmenetnél szerintem a leglogikusabb/leggyorsabb a célon/rajton keresztüli átfutás lett volna, de az snassz, úgyhogy jó nagyot kerültem, hogy diadalmasan hosszú sprinttel a széles úton fejezhessem be a pályát :)
Egyszóval, kellemes ősz délutáni parklátogatást tettem fővárosunk egy kis zöld szigetében, a fák oázisában, narancssárga kis útjelzők által kijelölt ösvényeken bandukoltam, szórakozásként fák közé ugráltam, mindeközben színes zsírkrétákkal firkálgattam egy térkép hátulját. Megérte :)
Cudar hideg idő köszöntött ránk, a kocsi is 7 fokot írt ki mikor kiszálltam, már az eggyel vastagabb futónadrág volt rajtam, felül viszont nem nagyon tudtam eldönteni a helyes összetételt, megszólalt a vészcsengő hogy fázni fogok, így a futópólóra rákerült egy thermo hosszú ujjú bicós felső. Na, ez hiba volt. Eszti mindig mondogatja hogy a futásban átmelegszem majd, ne öltözzek túl, és milyen igaza van ... hát, jól befűtöttem, és ennek kárát is láttam.
Már megint elsőként értem oda a rajthoz, de a fiúk ügyesek voltak, már kint volt a pálya, mondták is hogy indulhatok. Befizettem, bemelegítettem, dugóka-törlés, térkép átvétel, start-dugás, és indulás. A Martinovics-hegyen még sosem voltam, de ennek ellenére aránylag kevés forgatással meglett a rajt és az 1. pont, loholtam is az irányába, és jó hamar oda is értem. Tudtam hogy zsírkréta lesz, meg is láttam a bóját, ott lógott a kréta is ... csak épp az nem volt a kezemben, amire firkálhattam volna :) na ja, most mondhatjuk hogy "ez sem lesz hülyébb" vagy hogy "utálom a nem-dugókás futásokat" vagy inkább hogy "szoknom kell még hogy versenykartont kérjek". Akárhogy is, jót röhögtem magamon, hogy már megint egy baki. Jelöltem a térkép hátuljára, aztán uzsgyi ... grrrr. Lefelé, meredeken, csúszva, kapaszkodva.
A rajthoz érve megkérdeztem a szervezők közül egy srácot, hogy érdemes-e szögest vennem. Á-nem-kell-elég-az-edző-is-nem-vészes-a-pálya, jött a válasz. A fenéket nem :) hú de bosszankodtam azon a lejtőn. Aztán még a kettes előtt a még meredekebben, beleakadtam valami nyavalyás drótba, konkrétan mint nyuszi a csapdában, nem tudtam mozdulni. Az 50 fokos lejtőn egyensúlyozva próbáltam kibogozni magam a drótból, mire sikerült persze már jól elszakította a zoknimat, és kiharapott egy darab bőrt a lábfejemből a szemét huzal. Mindezt úgy, hogy már láttam a következő bóját is.
A kettes után még le, aztán ugyanazon a meredeken két ponton át fel. Mire visszaértem a felső útra, totál kiizzadtam a túlöltözéstől, és elegem is lett :) a karton hiánya, a zsírkrétázás (amikből alig egyik-másik fogott csak rendesen), és a cipő miatti bénázás betett. Szóval a pálya későbbi részére a laza séta, kellemes délutáni kocogás, körbe-körbe nézelődés volt a jellemző :) jól megismertem a terepet.
A bóják jó része messziről látható volt, sőt, volt néhány pont-pár, melynek első tagjától már a második is látszott. Az élvezet növelése céljából volt egy pontbegyűjtő rész, ott még jól rá is kurfliztam (nem körbe mentem ahogy a kifutási irány szerint logikus lett volna). A végén a 24-25 átmenetnél szerintem a leglogikusabb/leggyorsabb a célon/rajton keresztüli átfutás lett volna, de az snassz, úgyhogy jó nagyot kerültem, hogy diadalmasan hosszú sprinttel a széles úton fejezhessem be a pályát :)
Egyszóval, kellemes ősz délutáni parklátogatást tettem fővárosunk egy kis zöld szigetében, a fák oázisában, narancssárga kis útjelzők által kijelölt ösvényeken bandukoltam, szórakozásként fák közé ugráltam, mindeközben színes zsírkrétákkal firkálgattam egy térkép hátulját. Megérte :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.