Elérkezett az idei év utolsó versenye, nekilendültünk hát hogy fogcsikorgató hidegben, hózápor közeli időjárási körülmények között megküzdjünk a borókalabirintussal.
Lefelé Péter velünk tartott, és útközben elmesélte hogy nemrég erre járva végzett egy kis terepfelmérést :) hm., micsoda lelkesedés, gondoltam magamban. Én mindössze annyit tettem a siker érdekében, hogy Eszti segítségével egy régebbi pályán megpróbáltam útvonalat tervezni, majd azt kielemeztük. Ebből az látszott, hogy ami igazán nagy segítség lesz, az a sok jelleghatár, illetve maga a növényzetrajz.
Két és fél hónapja, Táborfalván ugyebár csúfos vereséget szenvedtem a borókástól, így nagy motiváció volt bennem a szépítésre. Ugyanakkor izgultam, ez a bokros-töbrös buli sajnos nem az erősségem. A VK-ban a befizetésre várakozva már a félig kockára fagyás esete forgott fent, sürgött a sok nép, volt aki lenge kora őszi, volt aki komoly téli ruhákban melegített be a futás előtt. Kis csapatunkból Eszti és Anyukája korán indult, így hamar elhagyták a "bázist", mi Péterrel még maradtunk, aztán kis idő múlva ő is lelépett, így egymagam maradtam és igyekeztem átszellemülni a futásra.
Eszti tanácsára hallgatva nem öltöztem túl magam (micsoda gáz volt szerdán is!), 25 perccel nullidő előtt elkezdtem kikocogni a rajtba. Sok időm volt, még kicsit fel-alá futkároztam, és próbáltam összeszedni a gondolataim. Cudar hideg volt, de reméltem hogy mihelyst elkezdek futni, már jobb lesz. Pitty-pitty, belépés, és kaptam egy percet térképnézegetni is (ezt úúúúúgy szeretem!).
Bátor indítást terveztem, nem ragaszkodtam az úthoz, és a friss ültetés végén hamar megtaláltam a borókásban a folyosót is. A végét kicsit túlfutottam, de az úthoz érve visszakorrigáltam. A kettesnél kicsit megzavart a kúp melletti töbör, de aztán csak meglett a pont a gerinc oldalában. A hármasnál túl kellett futnom az útra, és másik folyosót használni, mert nem találtam átjárót. A négyessel nem volt gond, az ötösnél viszont egy kúppal túlfutottam, egy srác segített amint láttam honnan fut ki. Ez jól jött, így csak max. egy perc veszett el.
Szerencsére hamar átmelegedtem, így se nem fáztam, se nem volt melegem. A pályán aránylag kevesen voltak, így csakis saját döntéseimet követtem, és ez jól jött. Igyekeztem támadópontokat találni és onnan pontot fogni, ez jót tett, folyamatosan tudtam kontrollálni hol vagyok. Egyszóval: jól ment, és ez örömmel, valamint lelkesedéssel töltött el.
5-8 között nem volt gond, a 8-9 egy hosszú átmenet volt, indulásnál viszont már jött a fáradtság, kénytelen voltam kicsit lassítani hogy levegőt is kapjak. A 9. ponthoz a magas meredek kúp volt a támadópont, bejött. 10. ponttal nem volt gond, a 11. felé inkább kurflit választottam, nem mertem a borókáson direktben átmenni. 13,14,15 jött könnyen, aztán a 16-os felé először az utat, majd erdőt néztem ki (derékszög), de aztán arra gondoltam, végre most már lehetnék kicsit "profibb" és átvágtam az ültetés szélét követve.
A 16-17 között viszont nem úsztam meg, nagyon nehéz volt haladni, így próbáltam ültetési irányba futni, ez viszont plusz időt jelentett. Meg hát már fáradtam is. Folyamatosan néztem az órámat, szerettem volna 70 percen belül lenni, így igyekeztem haladni. Csupán a plusz hangulat kedvéért egy kis hóesés is fűszerezte a pályát. Az ültetés végétől könnyű volt, a 17. adta magát a tisztásnál. A 18. is könnyen meglett a kis kúp és előtte a töbör segítségével, majd utolsó erőmmel sprintelni kezdtem a befutó felé.
Mint a képen is látszik elég szenvedő arccal értem célba, a befutón annyira ziháltam hogy már az tényleg nagyon a vége volt (enyém lett a leggyorsabb befutó-cél szakasz a részidős eredmények szerint, hihihi, nyugdíjasöröm). A vége 71 perc és 3 másodperc lett, 6200 méteren, aminek nagyon örültem. Még az eszméletlen fáradtság mellett is :)
Összességében nagyon jó futás volt, nagyon feldobott hogy komolyabb hiba vagy keverés nélkül sikerült beérnem, saját elvárásaimnak megfelelő idő alatt. Amíg nem edzek és nem tudok jobban futni, addig jobb időt nem is várhatok, ez egyértelmű. A tájékozódásom viszont kezd stabilabb és fegyelmezettebb lenni, a mai nap nagyszerűsége a támadópontok használata volt, ami eddig tudatosan nem sikerült.
Egyszóval: fantasztikus szezonzárás volt, jobbat nem is kívánhattam volna! Mikor lesz már 2009 március? :)
(Eszti képei egy csomó befutóról itt találhatók.)
Lefelé Péter velünk tartott, és útközben elmesélte hogy nemrég erre járva végzett egy kis terepfelmérést :) hm., micsoda lelkesedés, gondoltam magamban. Én mindössze annyit tettem a siker érdekében, hogy Eszti segítségével egy régebbi pályán megpróbáltam útvonalat tervezni, majd azt kielemeztük. Ebből az látszott, hogy ami igazán nagy segítség lesz, az a sok jelleghatár, illetve maga a növényzetrajz.
Két és fél hónapja, Táborfalván ugyebár csúfos vereséget szenvedtem a borókástól, így nagy motiváció volt bennem a szépítésre. Ugyanakkor izgultam, ez a bokros-töbrös buli sajnos nem az erősségem. A VK-ban a befizetésre várakozva már a félig kockára fagyás esete forgott fent, sürgött a sok nép, volt aki lenge kora őszi, volt aki komoly téli ruhákban melegített be a futás előtt. Kis csapatunkból Eszti és Anyukája korán indult, így hamar elhagyták a "bázist", mi Péterrel még maradtunk, aztán kis idő múlva ő is lelépett, így egymagam maradtam és igyekeztem átszellemülni a futásra.
Eszti tanácsára hallgatva nem öltöztem túl magam (micsoda gáz volt szerdán is!), 25 perccel nullidő előtt elkezdtem kikocogni a rajtba. Sok időm volt, még kicsit fel-alá futkároztam, és próbáltam összeszedni a gondolataim. Cudar hideg volt, de reméltem hogy mihelyst elkezdek futni, már jobb lesz. Pitty-pitty, belépés, és kaptam egy percet térképnézegetni is (ezt úúúúúgy szeretem!).
Bátor indítást terveztem, nem ragaszkodtam az úthoz, és a friss ültetés végén hamar megtaláltam a borókásban a folyosót is. A végét kicsit túlfutottam, de az úthoz érve visszakorrigáltam. A kettesnél kicsit megzavart a kúp melletti töbör, de aztán csak meglett a pont a gerinc oldalában. A hármasnál túl kellett futnom az útra, és másik folyosót használni, mert nem találtam átjárót. A négyessel nem volt gond, az ötösnél viszont egy kúppal túlfutottam, egy srác segített amint láttam honnan fut ki. Ez jól jött, így csak max. egy perc veszett el.
Szerencsére hamar átmelegedtem, így se nem fáztam, se nem volt melegem. A pályán aránylag kevesen voltak, így csakis saját döntéseimet követtem, és ez jól jött. Igyekeztem támadópontokat találni és onnan pontot fogni, ez jót tett, folyamatosan tudtam kontrollálni hol vagyok. Egyszóval: jól ment, és ez örömmel, valamint lelkesedéssel töltött el.
5-8 között nem volt gond, a 8-9 egy hosszú átmenet volt, indulásnál viszont már jött a fáradtság, kénytelen voltam kicsit lassítani hogy levegőt is kapjak. A 9. ponthoz a magas meredek kúp volt a támadópont, bejött. 10. ponttal nem volt gond, a 11. felé inkább kurflit választottam, nem mertem a borókáson direktben átmenni. 13,14,15 jött könnyen, aztán a 16-os felé először az utat, majd erdőt néztem ki (derékszög), de aztán arra gondoltam, végre most már lehetnék kicsit "profibb" és átvágtam az ültetés szélét követve.
A 16-17 között viszont nem úsztam meg, nagyon nehéz volt haladni, így próbáltam ültetési irányba futni, ez viszont plusz időt jelentett. Meg hát már fáradtam is. Folyamatosan néztem az órámat, szerettem volna 70 percen belül lenni, így igyekeztem haladni. Csupán a plusz hangulat kedvéért egy kis hóesés is fűszerezte a pályát. Az ültetés végétől könnyű volt, a 17. adta magát a tisztásnál. A 18. is könnyen meglett a kis kúp és előtte a töbör segítségével, majd utolsó erőmmel sprintelni kezdtem a befutó felé.
Mint a képen is látszik elég szenvedő arccal értem célba, a befutón annyira ziháltam hogy már az tényleg nagyon a vége volt (enyém lett a leggyorsabb befutó-cél szakasz a részidős eredmények szerint, hihihi, nyugdíjasöröm). A vége 71 perc és 3 másodperc lett, 6200 méteren, aminek nagyon örültem. Még az eszméletlen fáradtság mellett is :)
Összességében nagyon jó futás volt, nagyon feldobott hogy komolyabb hiba vagy keverés nélkül sikerült beérnem, saját elvárásaimnak megfelelő idő alatt. Amíg nem edzek és nem tudok jobban futni, addig jobb időt nem is várhatok, ez egyértelmű. A tájékozódásom viszont kezd stabilabb és fegyelmezettebb lenni, a mai nap nagyszerűsége a támadópontok használata volt, ami eddig tudatosan nem sikerült.
Egyszóval: fantasztikus szezonzárás volt, jobbat nem is kívánhattam volna! Mikor lesz már 2009 március? :)
(Eszti képei egy csomó befutóról itt találhatók.)
nem kell márciusig várni!
VálaszTörlésjövő héttől indul a kéthetente szombatonkénti ttev sorozat. a legtutibb!!!
"Idén is megrendezzük a vértesi edzés sorozatot. Ami biztos:
Időpontok: november 29-étől kéthetente, vagyis:
2008. nov. 29.
dec. 13.
dec. 27.
2008. jan 10.
jan. 24.
febr. 7.
febr. 21.
A jövő szombati edzést Gánt-Gránás környékén rendezzük, további
konkrétumokkal a hétvége után tudok szolgálni, ugyanitt. A többi
helyszín és időpont egyeztetése folyik a vadászokkal.
Az edzéseket a korábbi években megszokott módon rendezzük, a részvételi
díj is változatlan (500/200 Ft)."
üdv:zoli
Szeva!
VálaszTörlésKöszi az infót, pont most kaptam meg én is Feri bától a levlistán (jövőre már KTK-s leszek), Esztivel már beszélgettük is hogy még a végén nem lesz nyugtunk télen sem :)
Üdv,
Sanyi
szevasz(tok), a mai nap nagyon jól alakult, sorolom:
VálaszTörlés- (ez még az előző nap, a gyenge, de élvezetes futásom után) zuzapörkölt a flóra étteremben + soltvadkerti cukrászda + kiskunmajsa termálfürdő csillagos ötös. a csillagos szó szerint is, kint ültünk a szabad ég alatt, a meleg vízben.
- boróka 2. nap: 9 km, jó hosszú, kisebb hibák, de 2 perccel jobb átlag, mint szombaton + 1 jó nagy nyúl + egy még nagyobb róka
- soltvadkert cuki még egyszer
- széchenyi fürdő
- és végül a jó hír a téli edzésekről; 29 nem jó, de dec 13-án megyek.
még egy dolog: nem maradt véletlenül a kocsidban a kamáslim?
péter
felkerült a verseny a routegadget-re.
VálaszTörléspéter