Tanulj tinó, ökör leszel!

Még mikor gyerek voltam, Anyukám gyakran mondogatta ezt, de csak amolyan mosolykeltőként. Azt hiszem a keddi edzés után teljesen okkal használtam ezt a mondást magamra.

Az úgy alakult, hogy miután idén az eddig eltelt napok kétharmadát sikerült valamiféle építő jellegű testmozgással tölteni, és a Margita 20 hosszú futás is jól sikerült, úgy gondoltam még egy szinttel emelni kell az edzések komolyságát. Az eddigi monoton és hosszabb futások mellé felvettem programnak a résztávozást, amiről eddig csak másoktól hallottam, de nem nagyon próbáltam. Illetve egyszer igen, de az elég tingli-tangli volt.

Oxygen Buda rekortán futókör

Szóval kimentem az Óbudán található free rekortán futókörre (lásd a képet), és úgy döntöttem nekivágok. Hétfő este Esztivel nagyjából megnéztük Ő miket csinált annó versenyző időszakában, de hát ugye ahhoz kevésbé tudtam igazodni, hisz' hol vagyok én a versenyzőktől. Aztán végül is az maradt tervnek, hogy elsőre, ízlelésnek, a 200-as résztávval próbálkozom meg, ha sikerül esetleg eljutok 10x200-ig.

Odaérve a pályához két kör bemelegítéssel kezdtem, aminek végén meglepetten olvastam az órámon a 4:40-es tempót, pedig úgy éreztem alig kocogok. Hát ettől azt hiszem gellert kaptam, következett még egy kör gimnasztika, nyújtás, majd nekiálltam. 200 méter mindent bele, majd a kör másik fele joggolás. Az előző esti kalkuláció az volt hogy olyan 3:30-as tempót talán sikerül elérni, de mindenesetre próbáltam szép nyújtott lépésekkel, lendületesen futni. Az első etap végén lenyomva az órát 40 mp lett, 3:00 tempóval. Na itt aztán még jobban belelkesültem, a második 200 már csak 39 lett. A harmadik, és egyben legjobb 37 mp, azaz 2:54-es tempó az óra szerint (és valójában 218 méter, mert a középsőben futottam), de ennek a végén tisztán látszott hogy ötnél tovább nem fogom bírni. Ez a harmadik még egyébként épp hogy ment a szép mozgással, és a majdnem csak teljesen orron át történő levegővétellel. De aztán a negyedik már újra 39 lett, és félelmetesen ziláltam, az ötödik, 40 mp-es után meg konkrétan azt hittem összerogyok és kinyúvadok. Egy kis nyújtás után alig ment már a két kör levezetés is, és mindeközben nagyon fájt a belélegzett +1 fokos levegő. Így aztán roham vissza a meleg kocsiba, és haza.

Tisztán látszik, hogy csúnyán elkapattam magam, megrészegülve attól hogy - persze csak rövid távon -  nagyobb sebességre voltam képes mint azt terveztem. Teljesen széthajtottam magam a hidegben, ennek a böjtje az lett hogy egészen késő estig rázott a hideg mint a nyavalya, és szerda reggel is nyomottan, szétesve ébredtem. Szóval ez csak amolyan kakaskodás volt, de nem bánom: szeretni fogom én ezt a résztávozást, csak normálisan kell csinálni. Jövő héten neki is állok, persze ennél sokkal okosabban, lényegesen hosszabb bemelegítésekkel, egy kis repülővel, és megfontoltabb gyorsulásokkal. Meglássuk mi sül ki.