Boróka kupa Tázláron? Ej, hát hová lesz így a világ ha már a név sem kötelez? De sebaj, ha már nem lehetünk a borókásban, kaptunk pár centi havat, csak hogy ne emlékezhessünk a terepre a KOB-ról.
Így történt hát hogy a tervezett napsütéses, sárga homokos bucka-tengeren történő futás helyett havas tájon ösvénykerülgetés lett a 2011-es tavaszi Boróka Kupa. De ezt ellensúlyozandó (mert hát lássuk be az időjárásról senki sem tehet) a szervezők remek versenyt teremtettek, jól megtervezett pályákkal, és még hóban is élvezhető helyszínnel. Nekem különösen bejött Tázlár, mert a KOB-os pocsék szereplésemen nem ártott - saját lelki békém érdekében - javítani.
Mindazonáltal a teljes hétvége megdöbbentően felemásra sikeredett. 21B-be neveztem, mivel nem volt saját (35A) kategóriám, ez volt az egyetlen olyan megoldás, ahol van is valami rendes táv. Az eddigi évek Br-jéből úgy éreztem már kinőttem. A szombati táv 6,7km volt, dél közeli indulással, ragyogó napsütésben, igazán jó hangulatban. A lábam is rendesen vitt, és csak 2-3 apró hibám volt, összesen maximum 3 percet tudtam volna pluszban hozni. Nem is futottam teljes gőzzel, a végén 45:52 idővel értem be, a futott táv 1km-rel lett több a légvonaltávnál. Igazán jól éreztem magam, és úgy saccoltam (tudva Herwig idejét) hogy olyan jó középmezőny (7-8. hely) lehetek. Esztit direkt megkértem este hogy bár látta, de ne mondja meg az eredményem: ha túl jó akkor elbízom magam, ha túl rossz akkor pedig nem leszek elég motivált másnap.
Vasárnap aztán megváltoztak a dolgok. Reggel fagypont körül voltunk a rajtban, és a napocska sem sütött. Indulásnál pedig valami nagyon félresikeredett, mert a már réges-rég nem látott egyes pont mumusa ismét rám ült. És így utólag a térképet nézve (és visszagondolva a történtekre) legszívesebben elásnám magam jó mélyre a kőolajmezők közelébe. Ahogy Eszti megjegyezte: rohangáltam mint pók a falon, ahelyett hogy jól körbenéztem volna. 7 perc ugrott is. Ugyanezt megismételtem a 7. pont környékén, hasonló időveszteséggel, és akkor már komolyan ideges voltam (remélem senki nem hallotta a közelben miket mondtam hangosan). Aztán valahogy mégis sikerült lehiggadni, és a pálya további részét aránylag jól teljesíteni. De ez a vasárnap közel nem volt olyan szép mint az előző nap, és akkor még enyhén fogalmaztam. A 9,5km-es pályán közel 13km-t futottam, és a terevezett 75 perc helyett 87:55 kellett a teljesítéshez.
Számomra érthetetlen, miként lett ekkora kontraszt a két futás között. Persze megmagyarázhatnám sok mindennel, például hogy vasárnap hidegebb volt, kevésbé pihentem ki magam mint előző éjszaka, a lábam is nehezebben ment, de azt gondolom ez nem tükrözné az igazságot. Az a totális bénaság, hogy induláskor a teljes 1 percemből semmit nem áldoztam arra hogy megkeressem a térképen az egyes pontot, majd felnézve a terepen is belőjem merre és hogyan megyek majd, nos, hát ez több mint durva hiba. Durva mert már 2 év elég kellett volna legyen hogy megtanuljam, és durva mert előző nap mindez külön rákoncentrálás nélkül ezerszer jobban ment.
De hát ez van, ha mindig mindent jól csinálnék, dobhatnám el a blognak a címét, nem igaz?
A végeredményhez sajnos nem sok közöm volt, de úgy alakult, hogy a 21B kategóriában a dobogó 3. fokára állhattam, aminek persze nagyon örültem, de sokkal jobb lett volna - akár helyezések nélkül is - vasárnap is megismételni a szombati szép futást. De mint ahogy már nagyon sokszor leírtam a blog-bejegyzések végére: majd legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.