Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha a januári hosszú futásom blogbejegyzését pár napja írtam volna, pedig egyáltalán nem, sőt, sok minden történt azóta.
Túl a Ripszámon és egyéb más edzésprogramokon elérkezett ez a mai nap, amit már régóta vártam, hogy kiderüljön hogy s mint sikerül lefutni egyik régi időbeli kedvenc teljesítménytúrámat, a Margita 20-at. 2008-ban, mikor még nem nagyon volt közöm a futáshoz, megpróbáltam Esztivel a kocogós teljesítést, de kudarcba fulladt, már félút előtt teljesen kidőltem. Mostanra szebb terveim voltak, azonban egy két héttel ezelőtti baleset miatt egy hétre megtorpantam az edzésekben, aminek a hét elején igencsak éreztem a hatását. A keddi 3H futás még csak-csak ment valahogy (5:20-as tempó 6,5km-en 200m szinttel), de a szerdai Vérmező 3sz-en nagyon gyengécske voltam, és a csütörtöki szigetkör is csúnya lábfájással végződött. Így a pénteket pihenőre hagyva reménykedtem hogy a mai nap sikeres lesz.
A 20km-es távra, amelyhez 400m szintemelkedés párosul, 120 percet irányoztam elő magamnak, tehát kereken egy 6:00/km tempót. Mindezt abból kalkuláltam ki, hogy az előző hasonló hosszú futás, kétszer ennyi szinttel 7:00/km tempóra sikerült, és hozzákalkulálva némi fejlődést elvárható a két órás teljesítés.
A reggel 8 órás induláskor frissnek éreztem magam, a bal lábfejem fájdalmai elmúltak, lassú de lendületes kocogással vágtam neki a távnak. Az első 4km kvázi síkon 5:00/km tempóval ment, aztán jöttek az emelkedők, lejtők, és a sok sár a talajon, amik kicsit visszavették a sebességet. Azt gondoltam hogy a fordulóhoz, ami 13km-nél van (3.sz. ellenőrzőpont a térképen) még talán 5:30/km átlaggal tudok érkezni, de ez sajnos nem jött be, 5:40 lett. A visszaút első emelkedőjénél éreztem hogy fogy az erő, a babati-völgyből az autópálya hídjához történő kimászás legvégébe pedig már bele kellett sétálnom.
Végül 20,1km-es állásnál, 2:05 időnél nyomtam le az órát, majd ebből szépen kivontam itthon az eltárolt pihenőket, amik 4:55-t tettek ki. Szumma szummarum koppra meglett a terv, bár az utolsó 2km-en már egy enyhe bal vádligörcs azért kerülgetett, de sikeresen hárítottam.
Örülök hogy elértem ezen a számomra még mindig hosszúnak számító, kicsit megerőltető távon a bűvös hatos tempót, ami egyrészt lehetett volna gyorsabb ha nincs a sok sár, másrészt viszont segített a közel a 7km beton, amin kényelmesen lehetett futni.
A HOB előtt még egy 20km-es futást tervezek márciusban, közben Spari kupa, Tájfutó Maraton, és egyéb fárasztó dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.