Elkezdődött a felkészülés a HOB-ra, és a tervekben benne van minden hónapban (legalább) egy hosszú futás is. A januárra a BUÉK20 TT lekocogása volt ütemezve.
Gyalog hétszer teljesítettem már a túrát, ebből a legjobb idő 3:05 volt. Két évvel ezelőtt próbálkoztam először a futással, akkor 2:25 lett. Mára csak az volt a terv, hogy ennél - ha csak egy picit is - jobban sikerüljön.
Az időjárási- és terepviszonyok a januárhoz képest teljesen ideálisak voltak: 0-2 fok között lötyögött a hőméről, enyhén kásás, kevésbé csúszós volt a hó, a beton csak épp hogy nedves volt, jéggel szinte alig, csak foltokban találkoztam. Az egyetlen komoly nehezítő körülmény az első 3 km-en az emberkerülgetés volt, de ez simán ment. Ja, meg a végén a vádligörcs, de az meg sejthető volt hogy nem marad el :)
Első szakasz, Hűvösvölgy-3H: 30 percre terveztem, 29.43 lett, és még a végén is kaptam levegőt :)
Második, 3H-Apáthy: szintén fél órás terv volt, 28:55, kimondottan szimpatikus. Itt becsúszott egy cukorka a számba.
Harmadik felvonás, ettől féltem a legjobban, és minden évben ez volt a legnehezebb: nem hittem volna hogy fél óra elég lesz, és tényleg csak alig csúsztam ki, 33:41 lett. Ez egyébként jelentős lendületet adott.
Negyedik etap, fel a Nagy-Hárshegyre: nos, a lendület elfogyott mert felfelé bejelzett a jobb vádlim, így kénytelen voltam gyors sétára váltani a két meredek részen. De a végét már megint kocogtam, és 15:32 lett (húsz percre terveztem)
A végét már csak lefelé kellett tolni, de persze ez nem ment könnyen. Háromszor kellett megállni nyújtani, de egyébként ment a lassú futás. A vége tehát 2:12:03 lett, 18,4km-en 850m szintemelkedéssel.
Tudom, most jön az hogy miért írtam 15%-ot fent amikor ez csak 10. Nos, belevettem önkényesen a közérzeti mutatót. Míg két éve a futás után egész nap halott (majd 4 napig beteg) voltam, addig ma hazaérve még nyüzsögtem, pakoltam, és elkészítettem egy csirkepörköltet meg egy jó adag palacsintát. És hát ez sem mindegy. A versenyeken is az a baj, hogy a fáradtságtól hamar elszáll az agyam, és mellémegyek mindennek. Így én abszolút fontos fejlődésnek élem meg azt, ha nem csak az időm javul, hanem a végén az állapotom is jobb lesz mint egy előző alkalommal.
Nos hát, BUÉK lett még egyszer, tervek szerint februárban jön a következő hosszú megmérettetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.