2011. január 24., hétfő

Ripszám először

Tavaly még roppant gyorsan legyintettem a Ripszám kiírására, azt gondolván: "télen? 9km? nanemááá!". De hát változnak az idők, változnak az értékrendek. Idén már teljesen egyértelmű volt a részvétel, így vasárnap reggel megjelentem életem első Ripszám Henrik emlékversenyének a rajtjánál.

A 9 km egyébként teljesen beleillett az edzéstervbe, és mivel az emlékverseny tájékozódási jellege csekélynek volt mondható, átminősítettem magamban futóedzéssé. A cél az 1 órán belüli beérkezés, és a 6:00-ás km-átlag megközelítése volt. Esztivel itthon egyeztettem az útvonal-elképzelésemet, ami egyébként arról szólt hogy ahol lehet fussak úton, minél kevesebb erdőtúrással.

Az első pontra azt gondolom nem nagyon létezett más épkézláb megoldás, ezt három és fél perc alatt abszolváltam is. A kettesre egy saját biztonsági megoldást választottam, egy olyan helyen átvágva a dzsuvás távvezeték-nyiladékon amiről biztosan tudtam hogy nem torpantja meg az embert, illetve így a kettes pont felé tartó brutál emelkedő is kicsit oldalazós lehetett. A terv bejött, kilenc percen belül fent voltam. A hármas felé igazából kerestem a lehetőséget hogy hol futhatnék le minél kisebb ellenállásba ütközve a betonra, végül az emlékeimből ismert merőleges lejáratig futottam a szintösvényen, ami az útig vitt szinte akadálytalanul - így tempóvesztés nélkül. A megtorpanás csak a zebra után következett, nem sikerült jó fogást találni a vízmű-védterület megkerülésére, így ott volt némi gallyazás, a teljes átmenet 11 és fél perces lett. Ezután a vasútig szépen elvitt az árok vonala, onnan meg már a jól ismert turistaúton mentem fel, egy kisebb kanyart vágtam csak le. A 4-es pontig 12 perc kellett. Itt lefelé a zöld háromszög jelzést választottam, majd a végén a betonon lenyomultam a zebráig. Úgy fest ez hibás döntés volt, lent egyeztetve több emberrel is a megoldásokat, a gerincen futó turistaút gyorsabb lehetett volna Szépjuhásznéig (Jövőre biztosan ezt az opciót választom). Onnan is jelzésen futottam körbe a Hárs-hegyek nyergén át, nem vállaltam be a gerincen való átvágást, már csak az utána következő meredek lejtő miatt sem. Így 17:50 kellett az utolsó ellenőrzőpontig, majd onnan 2:17 alatt sprinteltem be a célba.

A teljes futott táv így 9250 méter lett, 350 méter szintemelkedés mellett, ehhez pedig 56 perc és 9 másodperc kellett. Ez átlagban 6:04-es tempónak felel meg. Összességében elégedett voltam a végén, jövőre a 4-5 átmenetet szeretném 15 perc körülire faragni, úgy már egész tűrhető eredményhez jutok.

[2011.01.31: megjöttek az eredmények. 19. lettem az 59 beérkezőből. Érdekesség: 55 és 57 perc között 8 ember végzett]

Bookmark and Share

2 megjegyzés:

  1. Két hét múlva itt az alkalom újra megmérettetni a klasszikus pályán!

    VálaszTörlés

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.