Nem feltétlen vártam a Spari kupát, úgy értem hogy kibírtam volna hogy nem jövök, de hát felkészülés meg minden ... de végül is jól esett a langy tavaszi melegben a dombok között kavarogni, még így nyamvadtan is.
Előzményként annyit, hogy a hét középső négy napját Balaton-felvidékkel töltöttük Esztivel, Kéktúráztunk. Annak is első napján sikerült kipurcantanom a torkom, ami a következő három nap 65 kilométernyi gyaloglása alatt sem javult meg. A köhögésem is inkább egy halálhörgéshez hasonlított szombat reggel, de sebaj: nem győzni jöttem, sőt, ha már így alakult elhatároztam hogy inkább a pontosság és fegyelmezettség gyakorlásán lesz a hangsúly mintsem a tempón (lásd Boróka Kupa...).
A 35A mezőnyének (csakúgy mint a 21B és Junior kategóriákban) 9,5km-t irányoztak elő 300 m szinttel. Előzetes saccolás alapján 80 perc köré saccoltam magam, bár ez inkább a makk egészséges állapotra lett volna jogos. Az 51-es indulási időm pedig azt jelentette hogy már jó sokan lesznek a terepen, hasonló pályán pedig előttem is utánam is.
Az első pontra biztonsági indulást hajtottam végre, de még így is picikét túlfutottam - bár körön belül maradva - a szárazárok túlsó végéhez. Egyebek iránt a növényzet jelölésekkel és a jelleghatárokkal volt némi probléma a pont környékén ... szerintem. A kettesre a fene tudja miért húztam annyira délnek, folyamatosan láttam szemben a lejtőkúpomat - legalább is így emlékszem. Az út aztán helyrerakott, és a kifutásnál sem kockáztattam, nem akartam beleveszni a zöldbe. Ezután a többi 13 pontra ilyen mértékű hibák már szerencsére nem voltak. Persze nem is mentem nagy tempóval, a nagy emelkedőkön pedig sajna gyaloglás volt. A 4-5 között Egei Tomi húzott el mellettem mint a gyorsvonat, aztán a nyolcastól Mauer Lajossal kerülgettük egymást az átmenetekben: látszott hogy mindkettőnknek megvan a saját terve, amelyek útvonalai néha találkoztak. A 13. pontnál aztán Gyimesi Zoli is lehajrázott, így aztán nem is kellett az órámra néznem ahhoz hogy rájöjjek, tényleg lassú és gyenge vagyok. Végül 12 futott km lett, 90:39-es idővel, a 11 fős mezőnyből mindössze ketten voltak lassabbak nálam.
A gyenge időeredmény ellenére hasznosnak és eredményesnek ítéltem meg ezt a napot. Ennek több oka is van. Máskor is futottam fájó torokkal és nehéz légzéssel, de akkor mindig sokat hibáztam. Most az állapotom ellenére is ment az odafigyelés. Az első két pontom hibájánál látszik hogy nem volt eszeveszett fel-alá rohangálás, hanem gyors és hatékony korrigálás. És végezetül, csak hogy valós összehasonlítás is legyen, a tavaly őszi Spari kupa második napja 8,6km-en 86 perc volt, mindössze 225 méter szinntel, és teljesen fitten. Így ehhez képest ez a mostani eredmény azért némi fejlődést reprezentál. De mielőtt még valamely kedves olvasó rosszallóan ideírná hogy "ehh, micsoda beképzeltség!", megnyugtatásul közlöm, hogy továbbra is látom a fejlődés lehetőségét, és folytatni is fogom az erre irányuló törekvéseimet :) A keddi napot pedig inkább gyógyulással töltöm, mert aztán közeleg a hétvége, és a maratoni megpróbáltatás.
A verseny előtti vasárnapot töltöd pihenéssel, vagy a következőt? :)
VálaszTörlésköszi :) korrigáltam :)
VálaszTörlésEgyetertek! Szerintem is komoly fejlodest jelent, hogy iden a hosszabb palya, tobb szint es betegseg ellenere is jobb km perceket mentel mint tavaly osszel. Ez is bizonyitja, hogy a pontos tajekozodas aranyosan sokkal tobbet tesz a jo eredmeny erdekeben, mint a gyors futas. Persze ha nyerni akar az ember akkor mind a kettonek meg kell lennie, de szerintem ha nem lehetseges mindketto akkor a jo tajekozodas tobbet er, mint az eszeveszett ossze-vissza rohangalas. Egy figyelmeztetest azert mereszkednek megejteni, remelem nem haragszol: nagyon rizikos betegen futni, meg lassan is. En szemelyesen ismertem olyan tajfutokat (fiatalokat, nem idoseket, mint en) akik komoly betegsegeket szedtek ossze ilyesmitol, nem szolva a 15-20 evvel ezelotti sved halal esetekrol amelyeket virusos fertozesekhez vezettek vissza. Pihenj amig teljesen meg nem gyogyultal!! :-)
VálaszTörlésGrant Julia
Köszönöm a véleményt, már régen kaptam a blogomba ilyen szép hosszú kommentet :)
VálaszTörlésAz elvvel magam is egyetértek - de a gyakorlatban ez nem mindig sikerül, és ahogy elnézem a versenyeket (sajnos?) másnak sem: sok, még a betegségből kilábaló emberkét látok a versenyeken rajthoz állni. Persze ez nem jelenti azt hogy ez követendő példa. Emlékszem, heves kamaszkoromba a torokfájás gyógyítására elmentem egy 30-40km-es teljesítménytúrára :) és egyébként utána tényleg jobb lett. De persze az egészségnek a fele sem tréfa, mert csak egy életünk van.
Mostanra már sikerült rendbe szednem magam, így a mai Veszprém belvárosi bemelegítés után holnap már betegségmentesen állok a tájfutó maraton rajtjához - persze edzés híján ott is majd csak a pontosság lesz a cél.