2011. március 20., vasárnap

Tájfutó Maraton élmények - avagy szederinda orr- (láb-) vérzésig

Három a magyar igazság - azaz január és február után elérkezett a harmadik hosszú futásom a HOB-ra készülés jegyében. Jobban állok mint tavaly, de legalább is szeder ütötte sebekkel a lábamon mindenképp.

A szombati városi sprint igazából a bemelegítés miatt kellett, nagy várakozást nem támasztottam, közepesen lendületes futással igyekeztem hiba nélkül végig kocogni a pályát. A nulla fok körüli hőérzet persze nem segített a még enyhe betegség utáni nyamvadt torkomnak és tüdőmnek. Ami furcsa volt, hogy sprint verseny jelleg ellenére 1 percig nézhettük a térképet a rajtban. Éljen a jótékonyság. Nagy gondolkodást igénylő kihívások nem voltak a pályában, egyedül a 14-15 átmenetben éreztem bosszúságot, amikor is a nyitottnak jelölt kerítésbejárat nagy lakattal be volt zárva. Ha ez jelölve van, biztosan inkább keletre kerülök. Ugyanakkor a figyelmesebb térképnézegetésnél (másnap) kiderült, hogy ha be is jutok, a pont előtt van egy "elvben" áthatolhatatlan sövény - jelölve. A valóságban nem nagyon volt ott, egyrészt mert láttam, másrészt pedig a pontfogás közben láttam szemből érkezni versenyzőt (ő valószínű a kerítés átugrását választotta). Összességében a 3,8km-re jelölt pályán 5,5km-t futottam, 28:59 alatt. Így a 10 indulóból a negyedik lettem - ketten sajnos hibával elszálltak, megtréfálta őket a már említett 15. pont alatt hasonló helyen lévő másik bója.

A szombati zimankó után, ahogy azt a befőttes üvegben ücsörgő kis kétéltűek tévében szereplő szaktársai is megjósolták, ránk köszöntött a csapadékmentesség, és némi napsütés is. Kategóriákkal jobb közérzettel és kedvvel szálltam ki a szépen és okosan kialakított versenyközpontnál a kocsiból, a rajt előtti idő egy részét is szívesebben töltöttem a napfürdőzés közbeni beszélgetéssel. A levegő még hűvös volt, de ezt egy melegebb öltözködés, és esetemben egy sapka simán megoldotta. A terv egy közepes tempó mellett a hibátlan pályateljesítés volt. A sebességre és időeredményre nem gyúrtam, hisz' még hosszú távban abszolút nem vagyok jó.

A hibamentesség szerintem a kilences pont kivételével sikerült is, ott is inkább csak elcsábultam: látszik hogy a lila dózeren mentem, mígnem a kúpon megláttam tőlem balra három sporttársat pontfogás szerű pózban, és mivel a nyolcasnál is kicsit jobbra húztam, azt hittem ez ismétlődött. De persze nem volt ott semmi, ki tudja mit csináltak ott. A többi pontnál igazából csak a tervet hajtottam végre, és maximum körön belüli bizonytalanságok történtek. Így utólag nézve sem csinálnék semmit másképp, bár az is igaz, hogy a térkép sajnos nem adta vissza jól a terepet - amilyen valójában volt. Így papír fölött az útvonalválasztás kérdése más, mint élesben a pályán. Jól látszik például hogy a 13-14 között simán átfutottam a hármas zöldön, ahol semmi sem volt, a kettestől lefelé elindulva meg sík ideg lettem az egyébként fehérnek jelölt erdő jelentős és sűrű aljnövényzetéből. A nap nyertese egyébként egyértelműen a szederinda volt, sok tájfutót sebzett meg az biztos - az én lábam echte bárányhimlősnek néz ki, frankón.


Sajnos a 18. pontnál egy bal combizom görcsöm lett, így az egyébként jól futható 18-19 átmenetet kénytelen voltam nagyon lassan kocogni (néhol belesétálva). Természetesen a 17. pont felé az emelkedő sem ment futva :) de a végére közel nem olyan szétesve értem be mint például egy éve egy fele ilyen hosszú pályán. Összességében a 14,1km hosszúra kiírt pályán 17 km-t futottam, a tervezett 110 perc helyett 134:49 alatt, így a mezőny utolsó előtti helyét foglaltam el. Ez így 7:50-es km-átlagnak felel meg, ami azért biztató a tavalyi HOB 8:30-ához képest, ráadásul itt sokkal több szint volt.

A hétvégi MOM-os futkározást (már megint) ki kell hagynom sajnos, így most két hét vegyes felkészülést tervezek még a hosszútávúig, aztán meglátjuk, a Vértesben mi és hogyan sikerül. Ha hasonló minőségben, hibátlanul tudok futni, a mostaninál egy kicsit gyorsabban (pl. 7:00-7:30 közöttire kihozni a végét), akkor már teljesen elégedett leszek.

Ps: Viktor kérdezte milyen volt a gulyásleves. Ezúton üzenem: remek! Több hús volt az egy kis tányérban, mint a két a pontjaim száma összesen, és az íze sem hagyott kívánni valót maga után. 

Bookmark and Share

9 megjegyzés:

  1. Akadt némi szeder, de ezek szerint te még nem tájfutottál igazi szedresben.
    Amikor a nyakad köré tekeredett szederindákból próbálod kitépni magad, miközben a tőled 10 méterre lévő útról csak ábrándozol és akár 1 perc is eltelik, mire kiverekeded oda magad.

    Ennek a terepnek a szépségét nem a szeder, hanem a csalán adja. Április után én tuti nem mennék már rá, miután pár éve (tán májusban) részem volt az ilyen jellegű élvezetekben.

    VálaszTörlés
  2. Most Eszti is mesélt valami hasonlót, de azért az 1 perc az túlzás :) mindenesetre nem szeretnék ilyen helyre kerülni. Bennem még erősebb az "inkább utakon megyek" ösztön :) ki tudja ez jó-e vagy sem ...

    VálaszTörlés
  3. Majd meglátod, hogy nem túlzás. Néha még vissza is fordul inkább az ember arról a 10 méterről. :)

    VálaszTörlés
  4. Hát nem egy Dörgő-hegy, de nekem Veszprémből ez a lehető legjobb (Nem beszélve a gombákról!) terep.
    A pályához: gratulálok a teljesítéshez!
    Én a 17-re tuti balról mentem volna teljesen. A fene se tudja, milyen az a 3-as zöld, az eleje biztosan ronda.

    A HOB-hoz: hát szerintem ott nem gyorsul senki. Én pl. 9'-es légvonal-kilométerekkel elégedett leszek így látatlanban. Aki meg ott nem fog hibázni, annak elismerésem.
    modrudi

    VálaszTörlés
  5. Köszi Rudi! :) A 17-re úgy voltam, hogy valamelyik emelkedőn mindenképp kifolyt volna a szemem, akkor már inkább a kényelmesebb utat választottam :)

    VálaszTörlés
  6. A szederről: a verseny után jódoztam a lábam, és az 1 cm-nél hosszab karcolásokat számoltam; a két lábamon több mint 150 db-ot!!!
    Na, az a szeder ;-))
    PG

    VálaszTörlés
  7. Ezt a jódozást túlzásnak tartom.
    Ma ellenben lefutottuk Matyival az első kört, hogy ne maradjak ki semmi jóból: a 11. pontig 61' alatt jutottunk el. Hát az biztos, hogy abban a tempóban (amit magamtól eszembe se jutott volna kipróbálni) nem nagyon éreztem a szedert, de otthon tényleg látványos volt a végeredmény. Végiggondolva, a terepismeret miatt egyedül jóval kevesebbet szívtam volna vele.
    modrudi

    VálaszTörlés
  8. ha csak ránézek erre a térképre elkezdek vakarózni, olyan emlékezetes volt az a diákolimpia. én még olyan összefüggő csalán ültetvényeket, amik a fejem felé értek nem láttam....
    dorka

    VálaszTörlés
  9. Még nem volt benne részem, de állítólag a legjobb a szedres és a csalános együtt :)

    VálaszTörlés

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.