Valahol nagyon mélyen, a lelkem egy eldugott zugában ott motoszkált a kétely: eljöjjek, vagy ne. A tavalyi is csak folyamatos szitokszórás volt. De aztán mégiscsak eljöttem, mert hát kell a mozgás, és kell a térképforgatás is. Meg valahogy a szívemhez nőtt ez a 3sz dolog, megszerettem, no, ez a helyzet.
A cél (VK) környékén látottaktól és hallottaktól aztán előjött egy kép: vajon én majd milyen szenior leszek? [mármint tudom hogy most is az vagyok a 35-ömmel, de majd úgy 50 felett] Én is majd állandóan szidom a rendezőt, a pályát, és mindent amit lehet? Értelmetlen vitákba megyek bele egy gödör helyéről? Ott púposkodom majd a rendezői asztalnál és osztom az észt hogy hogyan lehetett volna jobban. Mert ahogy ma ezeket mind láttam ... de nem, én biztos nem ilyen leszek, még 20 év múlva is szeretni fogom a tájfutást, és örülni fogok minden alkalomnak amikor az erdőben lehetek, vagy amikor térképpel a kezemben rohangálhatok. Ha mégis olyanná válnék mint amit az előbb részleteztem, csapjatok agyon egy lapáttal :)
No de a lényeg hogy ez a szerda is inkább egy kellemes kis mókává fajult, hiába bíztam benne hogy a sok zöldben azért akad némi futható rész is, és hogy kevésbé meggyötörten érek majd be mint egy évvel ezelőtt ugyanezen erdő másik oldalán. A rajtban kaptam egy perc térképnézegetést, így a hatos pontig jól megterveztem mindent. De sajnos a 4. pont keresésénél meg kellett szakítanom a tervet. A támadópontom jó volt (kis tisztás), de valahogy nem hittem volna, hogy tényleg az áthatolhatatlan zöldben van a pont, így próbáltam mellette keresni. Kétszer is. Harmadszorra aztán másodmagammal belefúrtam magam a végtelen sűrű tüskés dzsungelbe, és tényleg ott volt. 7 perc bukta. Ez van. A pálya többi része egyébként nem tartogatott sok meglepetést. Végül a 3,4km-es pályán 4,7km-t futottam, 37 perc alatt. Így a kategóriából a 2. lettem. Béla megvert, ez durva.
És hogy a címre is adjak magyarázatot: hát tényleg kevés ihletem volt lelépni az útról, bár csak lehet hogy én vagyok finnyás, de nem kívántam magamba a sok akáctüskét. Mert abból volt bőven, úton, útfélen, de leginkább a bója körül. Ej, ej, pályatervezők, jön még kutyára teherautó :)
A cél (VK) környékén látottaktól és hallottaktól aztán előjött egy kép: vajon én majd milyen szenior leszek? [mármint tudom hogy most is az vagyok a 35-ömmel, de majd úgy 50 felett] Én is majd állandóan szidom a rendezőt, a pályát, és mindent amit lehet? Értelmetlen vitákba megyek bele egy gödör helyéről? Ott púposkodom majd a rendezői asztalnál és osztom az észt hogy hogyan lehetett volna jobban. Mert ahogy ma ezeket mind láttam ... de nem, én biztos nem ilyen leszek, még 20 év múlva is szeretni fogom a tájfutást, és örülni fogok minden alkalomnak amikor az erdőben lehetek, vagy amikor térképpel a kezemben rohangálhatok. Ha mégis olyanná válnék mint amit az előbb részleteztem, csapjatok agyon egy lapáttal :)
No de a lényeg hogy ez a szerda is inkább egy kellemes kis mókává fajult, hiába bíztam benne hogy a sok zöldben azért akad némi futható rész is, és hogy kevésbé meggyötörten érek majd be mint egy évvel ezelőtt ugyanezen erdő másik oldalán. A rajtban kaptam egy perc térképnézegetést, így a hatos pontig jól megterveztem mindent. De sajnos a 4. pont keresésénél meg kellett szakítanom a tervet. A támadópontom jó volt (kis tisztás), de valahogy nem hittem volna, hogy tényleg az áthatolhatatlan zöldben van a pont, így próbáltam mellette keresni. Kétszer is. Harmadszorra aztán másodmagammal belefúrtam magam a végtelen sűrű tüskés dzsungelbe, és tényleg ott volt. 7 perc bukta. Ez van. A pálya többi része egyébként nem tartogatott sok meglepetést. Végül a 3,4km-es pályán 4,7km-t futottam, 37 perc alatt. Így a kategóriából a 2. lettem. Béla megvert, ez durva.
És hogy a címre is adjak magyarázatot: hát tényleg kevés ihletem volt lelépni az útról, bár csak lehet hogy én vagyok finnyás, de nem kívántam magamba a sok akáctüskét. Mert abból volt bőven, úton, útfélen, de leginkább a bója körül. Ej, ej, pályatervezők, jön még kutyára teherautó :)
Örülök, hogy végre versenyen is találkoztunk. Régóta olvasom élvezettel a blogodat.
VálaszTörlésÚgy tűnik nekem szerencsém volt a 4-es ponttal (ott láttalak először, hogy jössz mögöttem), de nekem sikerült más pontokra hibázni (még a gyűjtőre is). Az én útvonalam: http://lazarus.elte.hu/hun/dolgozo/zentail/tf/2010tf.htm (az utolsó QR-es link)
Zetor (Zentai László)
Köszi :) Hát le a kalappal a négyes pontodért, milyen szépen fogtad! Bár neked biztosan több a tapasztalatod, hogy ilyenkor bátran bele kell menni a dzsuvába :)
VálaszTörlésPedig a cél és a rajt közt egész szép erdő van, a fehérrel jelölt részeken. Zetort csábította is ahogy nézem. :)
VálaszTörlésNo nekem ott van egy 1120 méteres terepköröm. A 4 gödrös kör, amiből az egyik az egyesetek, a másik mellett elmentetek a kettesre menet, a harmadik az amit Zetor megnézett a fenyvesben, a negyedik pedig a másik fenyvesfoltban van. (a sorrend nem ez, de a lényeg az, hogy mindegyiket kívülről kell kerülni)
Anno én egész jókat körözgettem ott, igaz főleg télen és tavasszal, de szerintem ott most is csak fű van.
Ezen a versenyen legfeljebb az tűnt fel, hogy a fehér részeket a mi pályánk igyekezett elkerülni. Biztos ez volt az oka a gyűjtő előtti bénázásomnak, vonzott a ritka fehér erdő. Ettől független a korábbi élményeim alapján még kellemesnek is nevezhető a terep és a pálya (a térkép egy kicsit lett csak jobb, ott még van tartalék...)
VálaszTörlésÍgy utólag visszanézve a dolgokat azt kell mondjam, hogy a négyesre a bénázásomat csak magamnak köszönhetem. Minden más átmenetem 2 perc körüli volt, a 3-4 viszont 11 :) mert egyszerűen előtte annyira jól jöttek a pontok, hogy a fene sem hittem volna hogy bent lehet a környék legszúrósabb akácai közötti átláthatatlanságig benőtt bozótban. Persze ha fegyelmezettebb vagyok, akkor már elsőre a kis tisztástól lépésben kúszva oda-iránymenetezek - kétkedés és sopánkodás helyett.
VálaszTörlésSzeretjük a 3 sz sorozatot.. :)
VálaszTörlésElőször mindig a 21B-s pályára neveztem, aztán átszoktam a 21Cre mert az kevésbé ment be a futhatatlan erdőbe... Aztán jött a Norvég VB, ott a 3as zöld is csak simogatott a pesti dzsuvához képest... igaz Zetor?
Azóta nem szeretnék pest környékén a zőccségben túrni... nem értem méééérrr.... :)
Szaki
A 3Sz elsődleges célja (számomra), hogy - lustaságomat legyűrve - fussak egyet terepen. Az elmúlt években erre sokkal kevesebb időm volt, most 1-2 hónapja újra jobban ráérek.
VálaszTörlésAz ember azért nagyjából tudja mire számíthat egy 3Sz-en (mind terep, mind térkép, mind rendezés szempontjából).
A mostani versenyen nagyon sokat tudtunk úton futni, a fő baj az volt, hogy ezeket a nagyon eltérő jellegű utakat a térkép eléggé össze-vissza ábrázolta, de így legalább a verseny után a szeniorok tudtak miről beszélni :-)
Szia Sanyi!
VálaszTörlés5 percet kaptam tőled és nem hibáztam semmit, hát nekem ez ad élményt (mármint hogy csak 5 percet kaptam)Én sem balhéztam,pedig 54 éves vagyok (fiatal koromban annál inkább szidalmaztam szegény rendezőket)
Üdv
Csonti
Te azért síkon tudsz haladni, azt láttam :) no és a térképpel-terepekkel sincs gondod ha jól sejtem :) Azért remélem az 5 perc legközelebb több lesz, no nem azért mert Te lassulsz, hanem mert én gyorsulok :)
VálaszTörlésÜdv,
Sanyi