Ez a 100. blogbejegyzésem, de sajnos semmi szenzációssal nem tudok szolgálni. Bár ha arra gondolok, hogy a médiában is jobban eladható a tragédia mint az örömhír, talán ez a post is megállja majd a helyét ...
A tavalyi ROB pont úgy sikerült, mint ahogy egy kezdő és bizonytalan tájfutónál sikerülnie kell: a selejtezőn kihagytam egy pontot, így a döntőbe már csak játszásiból mentem. Az idei ROB-tól többet vártam, nem is csak a döntőbe jutást, hanem valahol a középmezőnyben lévő helyezést. Két és fél hét felkészülésem volt, ebből az első hét félig-meddig sikeresnek mondható, de ezen a héten mindössze egy kis kocogásra futotta, pénteken. Ennek ellenére tényleg úgy éreztem, okos és biztos tájékozódással, a döntőben jól kifutva magam sikerülhet. De úgy fest túl elbizakodott voltam.
A selejtezőre lendületes de gyors futást terveztem, és azt hogy valahol középen érjek be, mert így majd a döntőben is középen indulhatok. A pálya nem volt nehéz, a tempót tudtam tartani, az egyetlen megtorpanás a 12. pont felé menet az emelkedőn történt, ott muszáj volt sétára váltanom, de még így is belefáradtam. Ez aztán egy kis leengedést is okozott, a 15. és 16. pontok fogása elég bizonytalanra sikeredett. Amúgy jól ment a pálya, két rosszabb útvonalválasztásom volt a 3. és 8. pontra menet, de a terv sikerült: 18:47 idővel a 13. helyre (23 induló volt) értem be, pont ahogy szerettem volna.
A döntőig végeláthatatlanul sok idő volt, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Ettem, ittam, pihentem, rejtvényt fejtettem, végignéztem a délelőtti pályát, gondolkodtam a délutánon, sétálgattam a döntő cél környékén. Aztán végignéztem az elitek befutójának első felét (ez egyébként nagyon szuper megoldás volt a szervezőktől!), majd átöltöztem és elindultam ki a rajtba. Az előrajt sportpályája tényleg remek hely volt a bemelegítésre, miközben szépen de biztosan eleredt az eső is. Felérve a rajtba már masszívan esett, jöttek is a szóviccek az ott állóktól: "akkor fuss ha jól esik". Egyébként szeretek esőben futni, de most valahogy nem volt jó érzés.
A rajt felépítése elég kaotikus volt, kis szerpentinen volt a karantén, ami szűk volt és az esőben rettenetesen csúszott. A szimbolt is alig találtam, a kategóriák nem a megszokott sorrendben voltak, és ugyanez igaz volt a térképekre is. Majdnem el is ment az egy percem mire megtaláltam a kupacomat és belepréseltem a nejlonba. A rajtjelző pedig olyan halkan csipogott hogy alig lehetett hallani. Szumma szummarum amilyen szuper volt a selejtező rajtja, ez annyira félresikerült.
És talán az eső miatt, talán a térképfelvétel alatti bosszankodásnak köszönhetően, de borzasztó rosszul sikerült elindulnom, Nem is néztem merre futnak ki a többiek, elindultam egy más irányba, fel az útra, ezzel elég sok időt vesztve. Aztán az ötös pontig csak az esővel és az állandó megcsúszással küzdöttem, ott viszont megtorpantam, hogy igyekezzek jó útvonalat választani a 6. pontig. Ugyanez történt a 7-8 átmenetben, ahol szintén többször módosítani kellett a tervemet, pedig ha felnézek néha és látom merre fut a boly, könnyebb lett volna. Aztán ami végleg elásott a mai napra, az a 10-11 átmenet. Pedig utólag kielemezve a kis ösvényen való átvágás nem is lett volna rossz ötlet, de félúton megijedtem, visszafordultam, és mégis lent a betonon futottam, majd amit leadtam szintet, a lépcsőn megint felvehettem. Nem túl boldogan érkeztem a célba, és biztosan tudtam hogy a mezőny végén leszek. Nagyon sajnáltam a dolgot.
Tisztán látszott, hogy a döntőn agyban teljesen máshol voltam. A térképre berajzolt útvonalból kiolvasható hogy szinte minden pontra voltak apró mellémenések, kisebb hibák, megtorpanások, felesleges kerülők, az oltári nagy baki a végén, már-már mondhatni hogy amit el lehetett véteni azt el is vétettem. Összesen szerintem 4 percet hagytam benne, ha a tempót nem is számolom. Mikor beértem úgy éreztem, ez a pálya sokkal nehezebb volt mint a délelőtti, és mondtam is Esztinek: "szerintem 20 perc körül fogják nyerni, 23 körül lesz a közepe, én talán a 18. leszek". És lám mennyire mellégondoltam: 17 perccel nyerték, az én 26:11-es időm pedig a 20. helyre volt csak elég a 23 indulóból. Ezt már sem az esőre, sem a csúszós terepre, sem pedig a nehezebb pályára nem lehet fogni, persze nem is akarom. Tanulság: nem azt kell tervezni, hogyan és miként fogok végezni. Nem a taktikázásra, hanem mindig a biztos és okos futásra kell törekedni, az hozza majd azt az eredményt amit kell. Most ismét egy évig várhatok, de nem baj, lesz ez még jobb is, tudom.
A rajt felépítése elég kaotikus volt, kis szerpentinen volt a karantén, ami szűk volt és az esőben rettenetesen csúszott. A szimbolt is alig találtam, a kategóriák nem a megszokott sorrendben voltak, és ugyanez igaz volt a térképekre is. Majdnem el is ment az egy percem mire megtaláltam a kupacomat és belepréseltem a nejlonba. A rajtjelző pedig olyan halkan csipogott hogy alig lehetett hallani. Szumma szummarum amilyen szuper volt a selejtező rajtja, ez annyira félresikerült.
És talán az eső miatt, talán a térképfelvétel alatti bosszankodásnak köszönhetően, de borzasztó rosszul sikerült elindulnom, Nem is néztem merre futnak ki a többiek, elindultam egy más irányba, fel az útra, ezzel elég sok időt vesztve. Aztán az ötös pontig csak az esővel és az állandó megcsúszással küzdöttem, ott viszont megtorpantam, hogy igyekezzek jó útvonalat választani a 6. pontig. Ugyanez történt a 7-8 átmenetben, ahol szintén többször módosítani kellett a tervemet, pedig ha felnézek néha és látom merre fut a boly, könnyebb lett volna. Aztán ami végleg elásott a mai napra, az a 10-11 átmenet. Pedig utólag kielemezve a kis ösvényen való átvágás nem is lett volna rossz ötlet, de félúton megijedtem, visszafordultam, és mégis lent a betonon futottam, majd amit leadtam szintet, a lépcsőn megint felvehettem. Nem túl boldogan érkeztem a célba, és biztosan tudtam hogy a mezőny végén leszek. Nagyon sajnáltam a dolgot.
Tisztán látszott, hogy a döntőn agyban teljesen máshol voltam. A térképre berajzolt útvonalból kiolvasható hogy szinte minden pontra voltak apró mellémenések, kisebb hibák, megtorpanások, felesleges kerülők, az oltári nagy baki a végén, már-már mondhatni hogy amit el lehetett véteni azt el is vétettem. Összesen szerintem 4 percet hagytam benne, ha a tempót nem is számolom. Mikor beértem úgy éreztem, ez a pálya sokkal nehezebb volt mint a délelőtti, és mondtam is Esztinek: "szerintem 20 perc körül fogják nyerni, 23 körül lesz a közepe, én talán a 18. leszek". És lám mennyire mellégondoltam: 17 perccel nyerték, az én 26:11-es időm pedig a 20. helyre volt csak elég a 23 indulóból. Ezt már sem az esőre, sem a csúszós terepre, sem pedig a nehezebb pályára nem lehet fogni, persze nem is akarom. Tanulság: nem azt kell tervezni, hogyan és miként fogok végezni. Nem a taktikázásra, hanem mindig a biztos és okos futásra kell törekedni, az hozza majd azt az eredményt amit kell. Most ismét egy évig várhatok, de nem baj, lesz ez még jobb is, tudom.
Sztem délelőtt nem igazán futott a mezőny F35ben, én pl. a lassú bemelegítő kocogás taktikáját választottam, sok belegyaloglással. Annak ellenére, hogy délután semmit sem hibáztam és sokkal gyorsabban futottam mint délelőtt mégis szinte ugyan annyit jöttem, mint délelőtt. Az én lábaim délután nemkem azt súgták, hogy a térképen a szintköz nem 2,5 m-es volt, hanem 5 m-es. Sokkal meredekebbek voltak a lefele és a felfele menetek is. Legalábbis én ezt éreztem. Ráadásul az esőben csúszóssá vált minden, még a beton is. Egy biztos, hogy akik elöl végeztek, sokkal gyorsabbak futásban. Le a kalappal előttük.
VálaszTörlésa tizenhetedik