Chio Pokol Kupa 2011

Nem hittem volna, hogy a tavaly tázlári eset megismétlődik, azaz 35 fok körüli/feletti hőmérsékletben én még egyszer valaha rajthoz állok. De megtörtént. És túléltem. Hurrá.

Esztivel eldöntöttük hogy csapunk egy görbe hétvégét, és beneveztünk a Chio Balaton kupára. Balaton környéki helyszín, sok versenyszám, új terep Tihanyban - ezek vonzóan hangzottak. Persze azért sejtettük, hogy nem mind arany ami fénylik. De nem ám! A hét második felére beütött a kánikula, péntek délutánra már 35 fok köré kúszott a hőmérő higanyszála, és további emelkedést jósoltak. Mire leértünk Csopakra, hamar meggondoltuk a nomád kempingben alvást, így gyorsan befutottunk az utolsó szabad szobába a füredi Kosztolányi apartmanházban. Már akkor látszott hogy ez jó döntés volt - ez később be is bizonyosodott.

Bár eléggé az estébe nyúlt a prológ rajtja, attól még a hőség megtette a magáét. És valahogy a rajthoz állás is furcsa volt - nem éreztem igazán ott magam. Sprinten egyébként is régen voltam, legfőképp az járt a fejemben hogy itt bizony adni kell a tempót. Az elején még ez ment is, aztán félútról elgyengültem. Pedig nem mondhatni hogy nem futottam ki magam, az átlag pulzusom 178 volt a 4,6 km futott távon. De agyban nem hoztam a várhatót. Már a négyes felé rossz volt az útvonalválasztás, a nyolcas felé vétett baki azonban legalább egy perc buktát jelentett. Ez utóbbi miatt roppant dühösen értem be a pályáról, és bár kicsit hajlottam abba az irányba hogy a terepet és a pályát szidjam, mégis inkább magamat okoltam a 23 perces ultra rossz időért. Tény, hogy izgalmasabb vonalvezetést is ki lehetett volna találni, de hát maga a terep 80%-a lakott terület volt, a maradék 20% parkból meg hát nehéz mást kihozni. Pedig a térképminta becsapós volt, ugyanis abból a szép parkból volt részlet, aminek a közelébe sem mentünk. No mindegy.

Az éjszakai pihenés kicsit felemásul ment, a túloldalon zajló Balaton Sound (hogy süllyedt volna el az egész baromság a fenébe) dübörgése betöltötte az egész északi partot is, így az alvás csakis füldugóval volt lehetséges. A másnapi ébredés ennek ellenére biztató volt, szombaton reggeli után várakozással céloztuk meg a Füred felett a Nagymezőn lévő versenyközpontot. A 10 órás null időre már pokoli hőség volt, az árnyékon kívül mindenhol halál volt tartózkodni. A rajtba történő 800 m-es kocogás ennek ellenére jól esett, kis nyújtás után beálltam a rajthoz, megszemléltem a térképet, és nekivágtam. 4,3 km várt rám 80 m szinttel, ez teljesen feküdt. Biztonsági kezdéssel indítottam, közepes tempó, odafigyelés. A kevés szint kedvezett, a sok zöld és aljnövényzet nem, ennek ellenére igyekeztem lila dózer közelében maradni. Az 5. ponton 1 perces bójakeresésbe fogtunk, biztos voltam benne hogy jó helyen túrok, aztán végül meglett a stekk. (Kiderült, hogy nem ért ki a bója, így ezt a pontot utólag kivették a pályából). A végén volt egy nagyobb bakim a 9. környékén, látszik hogy jó helyen fordultam a jelleghatárra, csak sajnos túl közel vártam a pontot. 2-3 percnél többet nem vittek el a hibák és a hiányzó pont, 5,3 km futás után 36:27-es idővel értem be a kilenc fős mezőny második helyére, és ami a lényeg: mosolygósan. Nem futottam ki magam teljesen, ez igaz, de nem is akartam. Valahogy most inkább élveztem a kintlétet és a pontfogásokat.

Délután 4-re volt kiírva a folyamatos váltó, így elmentünk ebédelni és egy kicsit ládászni a környékre, de mire visszaértünk 3/4 3-ra, kiderült, hogy a verseny már elindult mert előre hozták 2-re. Khm khm. Hát ez van. Találtunk helyette más elfoglaltságot magunknak, és nem is annyira bántuk, Eszti is eléggé kivolt a délelőtti etaptól, pihentettük magunkat.

Vasárnap jött a nagy meglepetés, vadi új terep Tihanyban, vadi új térképpel, kicsit hosszabb távval. Az indulás előtt elhangzott egy infó (amire egyébként gyanakodtunk is), hogy érdemesebb edzőcipőbe kimenni, mert lesz sok beton (lakott terület). Na erről majd később. A 10 órás null-időhöz képest elég későn indultunk, mondanom sem kell, a hőguta kerülgetett minket. De sebaj. Az újdonság ereje majd elnyomja - gondoltam. Érdeklődéssel forgattam a térképet, de az egy perc alatt csak a harmadáig jutottam el a pályának. Ismét lassan és megfontoltan kezdtem,  főleg a futással, de hát rögtön a kettes pont felé azért bele kellett adni egy kis tartalékot. Az első  hiba a 6. volt, amit majdnem kihagytam, de szerencsére időben észrevettem a tévedést. Aztán a 9-13 között minden pontra jutott egy baki, plusz totál ki is merültem. Innentől a 18-as pontig alig ment a futás. De aztán ott megráztam magam, és a 19-es emelkedőjét végig megfutottam, ami így utólag elég furcsa, de jól esett. Az életveszélyes 20. pont után pedig ezerrel száguldottam lefelé, hogy behozzak egy kis időt. Érdemes volt. Totál kifacsarva értem be, 6,5 km, 200m szint, és 55 perc futás után. Közel nem esett olyan jól mint előző nap, teljesen kikészültem. Terveztünk még egy Mobile-O-t az eredményhirdetés előtt, de lemondtunk róla (egyébként utólag kalkulálva az időbe sem fértünk volna bele.) 

És most egy kis összefoglalás. Először is tény, hogy egy ilyen hétvégét leszervezni nem akármi munka. Sok ember sok munka. Köszönet érte mindenkinek (például azoknak akik gondoskodtak ebben a hőségben megfelelő mennyiségű folyadékról) aki azért tett hogy ez létrejöhessen. Ez is, mint egy a sok, egész évben zajló tájfutó versenyek közül. A prológ: csalódás volt a terep, a kikötőhöz közeli szép parkot vártuk - főleg a kiírás térképmintái alapján. Ám ez a rész elég ingerszegény volt (most független attól hogy még ezen is tudtam bénázni). Nagymező: úgy ahogy van (még a hiányzó pont ellenére is) tetszett, szuper volt, nincs is mit csavarni rajta. Tihany: szép munka volt a térkép, gratula érte, a pálya vonalvezetése azonban roppantul bosszantott, sok helyen értelmetlennek tartottam a pontválasztásokat és az átmeneteket (pl. a 13-14 kimondottan gyalázatos volt). Az edzőcipős javaslat pedig enyhén félrevezető volt, ezt többen is sérelmezték.

Mindennel együtt azért azt kell mondjam, élveztük a hétvégét, jó volt futni, és jó volt megint a határokat feszegetni.

Az eredmények:

Prológ: Én 4 indulóból 3. lettem, de szégyellem is magam, rossz futás volt. Eszti remek vágtával 2. lett, ügyesen megelőzve azt akitől még a rajtban nagyon félt.

Chio Kupa összetett: Mindketten másodikok lettünk, Eszti félelmetesen kifutotta magát, nekem ez első napi biztos 2. hely után vasárnap oda kellett raknom magam hogy dobogón maradhassak.

Részletes eredménylista itt és itt.

Zárásként pedig, de közel nem utolsó sorban, eszméletlenül büszke vagyok Esztire, aki totál edzés nélkül (tényleg nulla rákészüléssel) kipréselte magából ezt a három futást, méghozzá elég jó eredményekkel. Le a kalappal. A szombati és vasárnapi futásokon egyforma pályánk volt, szombaton ugyan én voltam jobb másfél perccel, de vasárnap (a keményebb pályán) ő eggyel. Félelmetes, mire képes ha azt agyban eldönti. Majd egyszer talán én is eltanulom tőle ezt...