Első rendezés - agymunka a szigeten

Az úgy volt, hogy még valamikor év elején kiderült hogy nyárra van még szabad 3sz időpont. Nem gondolkodtam sokat, lecsaptam rá. Aztán ahogy közeledett a dátum, elkezdett körvonalazódni mit is szeretnék.

Persze egyedül, kevés tapasztalattal nyilván rizikós lett volna a szervezés, így jól jött Eszti a háznál :) abban biztos  voltam hogy nem sima futást szeretnék (abból van elég), a margitszigeti helyszín pedig biztossá vált, így egyre inkább látszott hogy tekerni kell a feladaton, kihívást kell adni a népnek. Aztán addig dobálóztunk itthon az ötletekkel, míg végül megszületett a döntés: memória és átrajzolós pályák lesznek a terítéken.

A következő döntés a térképről szólt: nem volt kérdés, hogy mindenképp felújításra szorul, így 2x2 óra terepi munka következett, majd 1-2 óra rajzolgatás, így korrigálva lettek a lényeges és jelentős változások, felkerültek az új tereptárgyak, javítódott a megváltozott növényzet. A pályakitűzést rám bízta Eszti, a végén átnézte de nem talált kivetnivalót, így a véglegesítés után elkészülhettek a térképek.

A memóriapályákból kettő fokozatot terveztünk, egy 5 és egy 7 pontosat, végül nem lett jelentős különbség köztük (mármint technikailag), a 7 pontos nyilván annyiból nehezebben volt teljesíthető hogy több átmenetet kellett megjegyezni. Kialakult egy nyolc pontos átrajzolós, és hát kénytelen-kellett igyekeztünk egy normálisabb összekötést csinálni a már meglévő pontokból egy hagyományos pályára.

És aztán egyszer csak elérkezett a verseny napja, délelőtt még monszunnal, de erőteljes koncentrálásom eredményeképp délután egytől hopp, alábbhagyott az eső, sőt a null idő után nem sokkal még a napocska is kisütött. 3 órától gyakorlatilag kisebb-nagyobb hullámokban, de folyamatosan érkeztek a versenyzők, kicsik-nagyon, kezdők-profik, totálisan heterogén összetétel volt megtalálható a versenyközpontban és a terepen is. A nevezőket Piró fogadta, én végeztem az indítást a Zenélő Kútnál, Eszti pedig várta a beérkezőket.

Várakozásunkon felüli igény mutatkozott a különleges feladatokra, a berajzolóst például közel annyian választották mint a hagyományos pályát, de ez utóbbi a teljes rajthoz állások kicsit több mint negyede volt csak. Ennek örültem, mert tulajdonképp ezért is csináltunk ezt a versenyt így, hogy kilépve a hagyományos térképes futások sorából, legyen egy kis szellemi edzés is. A leginkább odafigyelést igénylő pályatípus az átrajzolós volt. Érdekes volt nézni hogy miféle megoldások születnek a rajtban indulás előtt. A rajzolás ugye már saját időből ment, tehát közel nem volt mindegy hogy ki mit, és legfőképp mennyi ideig firkálgat. Ennek ellenére volt aki 6-8 percet (kb. harmad futásidőt) szánt arra hogy szinte teljesen átmásolja a térképet. A leggyorsabbaknak elég volt másfél perc is a lényeg lefirkantásához. Persze sok függött attól, ki mennyire volt ismerős a szigeten, de ez nem egyenesen arányosan növelte a lerajzolandó részletek számát. Beszélgettem olyan indulóval aki alig 2-3 alkalommal fordult meg a helyszínen, és mégis pár vonallal elintézte a skiccelést, aztán indult is. Felraktam ide egy remekművet, Papp Lacó követte el és bocsájtotta rendelkezésemre, egy példa arra hogy lám, kevés infóval is neki lehetett lódulni, és nem eltévedni.

Murphy elveinek megfelelően nem sokkal kezdés után az SI rendszer nyomtatója bemondta az unalmast, de nem volt baj, a doboz gyűjtött, én pedig másnap öt és fél óra munkával egyesével szépen szétválogattam a letöltött adatokat, így egy nap csúszással de meglettek az eredmények is. Aki még nem látta volna, itt megnézheti.

Köszönet mindenkinek aki ott volt, remélem jól érezte magát és örült annak hogy különlegesebb feladatokkal kellett megküzdenie, nem csak agyhalottként körbefutni a szigeten. És egy jó hír a jövőre nézve: nagy vágyam egy saját térkép készítése olyan terepen, ami még szűz. Ha sikerül (remélem), akkor a jövő évi július közepi 3sz-re megoldom. Na akkor lesz nemulass!