2012. október 24., szerda

Viszlát 35! - ONEB 2012

Ééééééés igeeeeeeeen! Ez volt a legeslegeslegutolsó bajnokság amit ebben a nyomorult (értsd: embert próbáló, minden erőmet kifacsaró) F35-ös kategóriában kellett futnom! Hurrá!

Bár jobban belegondolva, ha két évvel előbb ismerkedem meg a tájfutással, akkor meg mehettem volna zöldfülű nyamvadtként a 21-es fiúkkal versengeni. Szóval a fene tudja, viszonyítás kérdése, jó volt ez így. Mindenesetre abszolút örülök hogy jövőre a 40-be lépek. Bár, ezt a szuper mecseki bajnokságot F40-ben sem tudtam volna sokkal jobban abszolválni. Hiába lettek volna lényegesen rövidebbek a távok, de látszik hogy nem azon múlott. Egyszerűen még mindig "nem vagyok felnőve a feladathoz".

A szombatra a meteorológusok által ígért borzalmas eső elmaradt (bezzeg vasárnap...), és egészen kellemes futóidőben, bár enyhén vizes talajon vághattunk neki a selejtezőnek. Időtlen idők óta nem volt 15000-es térkép a kezemben, és bár tudtam hogy az lesz, mégsem készültem rá eléggé, és bizony eléggé mellbevágó volt a látvány. Ráadásul trükkösen közel volt az egyes pont, ahová teljesen magabiztosan érkeztem, majd megtorpantam, és nem láttam semmit. Pedig kiderült hogy bizony jó helyen álltam, és még azt is jól tettem hogy a megtorpanás után alaposan kiolvastam a térképet. De mégsem bíztam eléggé magamban és tovább mentem egy vízmosásnyit. Aztán ki az útra, majd oda-vissza újabb túrás és oda kerültem ahol először is voltam, de ezúttal türelmesebben bizony meglett a pont. Én állat. A kapkodás ugye, az a vesztünk. Grrrrrr. Aztán a négyesig jól mentek a dolgok, ám a 4-5 között béna volt az útvonalválasztásom, nem vettem észre a nyiladékot, illetve állandóan lecsúsztam a tervezett irányról. Aztán a hatos felé tovább ment a bénázás, őrült nagy kerülőt tettem tök feleslegesen. Természetesen a nyerget céloztam, de sehogy sem akart összejönni, nem is értem, pedig annyira egyértelmű volt a domborzat. A 6-7 épp jól sikerült, de a 7-8 megint óriási önszívatássá fajult. Vagy csak ennyire tetszett ez a szép szabdalt terep hogy kimondottan élveztem a sok ott töltött időt :) ezután helyére kerültek a dolgok (vagy a pontok lettek könnyebbek), és a célig már hiba nélkül elnyargaltam. A 12-13 útvonalválasztásán lehetne vitázni, én egyértelműen a hosszabb úton futást preferáltam, ezért döntöttem így, szerintem a másik lehetséges (jelleghatáros) verzióval sem lettem volna ott hamarabb. Az időm kimondhatatlanul pocsék lett, a 7.5 km / 340 m-re kiírt pályán végül 10(!) km-t futottam 89:44 perc alatt, ezzel a 26 fős mezőny 22. helyét foglaltam el.

Tekintve a létszámot és a versenyszabályzat idevágó pontját pechemre "A" döntős lettem. Ami nem vetített előre túl sok jót vasárnapra. Hasonlóan ez előző 3 év eredményeihez az utolsó helyek egyikében reménykedhettem. Ráadásul szottyos párás esőre álló idő lett, kellemetlenebb mint előző nap, ráadásul hosszabb távra. De azért töretlen lelkesedéssel vetettem magam a pályába, már csak azért is mert a rajtban kis családom drukkolása indított :) az egyes pont most szépen jött, ami mindig jó mert önbizalmat ad a folytatáshoz. Sőt, a 7. pontig szépen meglett minden, igaz nem túl gyorsan (volt két borzalmasan hosszú és nehéz átmenet), de legalább keverés nélkül. A 7. pont kicsit felbosszantott, egy bevágással keletebbre vártam a térkép alapján, meglepett ahol megtaláltam. Aztán a 9. felé sem örültem, képtelen voltam magam átverekedni a szedres-tüskés nyiladékon, pedig annyira jó irányt vettem fel, mégis kerülni kellett. A nap über hibája pedig a 10. pont volt. Igyekeztem szépen szintezni, de valami elképesztő módon lecsúsztam, és ezt ott nem is érzékeltem. Szerencse hogy volt jel, amiből észrevettem és viszonylag hamar helyre raktam magam. Nem is értem, mert utána pedig a hasonló nehézségű 10-11 átmenetet gond nélkül vettem. Frissítő után még egy nagy kihívás volt a 16. felé, aztán máris az átfutón találtam magam. Az elején már kinéztem hogy csak egy kis köröm lesz, 15 percre saccoltam, de hát sokkal több lett belőle, pedig csak a 25. ponttal vacakoltam plusz másodperceket, a többi rögtön jött. Persze a haladás lassú volt. Hát erre a napra sem mondhatom hogy eget rengető eredményt hoztam össze, a 9.2 km / 500 m-es pályán végül 12 km-t futottam, 124:11 perc alatt, frankón mint egy kényelmes erdei túratempó. Megjegyzem, 76 perc körül nyerték a kategóriát (elképesztő). Így egy helyet javítva a 24 fős mezőny 19. helyén landoltam. De: az eddigi összesen négy ONEB közül még így is ez lett a legeredményesebb.

Bookmark and Share

2 megjegyzés:

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.