Érdekes jelenség volt ez a 2012-es MOM kupa: inkább egy túl jól megszervezett szerdai kisversenyre hasonlított, ami a terepet és a pályát illeti, persze a MOM-os pályakitűzés profizmusával.
Meglepően kevesen voltunk, talán még kevesebben is mint a mostanság KST által szervezett szerdai 3sz-eken előforduló 120-130 emberke. De nézzük ennek a jó oldalát: nem voltak nagy tolongások sem a rajtban sem a pályán. A jó futók alul-reprezentáltsága nagyon valószínűséggel a terepválasztásnak tudható be: a Csillebérci Ifjúsági és Szabadidő Központ az emberek tudatában egy nagy zöld placsni pár épülettel, és inkább szerdára való mintsem hétvégi nagy futamra. Én is szerdai kisversenyen ismertem meg ezt a terepet, nem mondom hogy szerelem lett első látásra, de azért van benne fantázia.
Summa summarum, nem túl nagy izgatottsággal álltam be a rajthelyre, nagyon kicsire sikeredett megint a mezőnyünk, tisztán látszott hogy kis odafigyeléssel fel tudok férni harmadiknak a dobogóra Venya és Süsü mögé. Bár rontotta az esélyeimet hogy a pályák várhatóan inkább csak fizikai kihívást jelentenek mintsem szellemit. Az egy perces nézegetés alatt a rajtban gyorsan megszemléltem milyen kört kell menni, és ez alátámasztotta az előző felvetésem. Így aztán egy közepesen erős tempó mellett döntöttem, aminél még biztosan tudok megállás nélkül tájékozódni. Az 1-2 átmenet azonban előrevetítette hogy figyelni kell, mert roppant gyorsan jönnek a dolgok, főleg az erdőben. A 13-14-15 rafináltságát úgy védtem ki hogy az első felé futva megnéztem egyszerre mind a hármat, megjegyeztem kódokkal együtt, így felnézve a terepre ugyan nem túl gyorsan de magabiztosan, hiba nélkül jöttek a pontfogások. De hogy ez a nap se maradjon hiba nélkül, az ez után következő átmenetet a 16. pontra alaposan elrontottam. És igazából így utólag sem értem miért és hogyan keveredtem a becsíkozott területre, valahogy rövidzárlatos lettem, és bizony eltelt 10-20 mp mire felfogtam mi történik, és kikeveredtem a katyvaszból. Aztán a végét megtoltam (nyertem is, nem kevéssel a 20-21 átmenetet), és nagy bosszúsan benyargaltam a célba. Úgy éreztem hogy a 16. pontba benne hagyott másfél percem túl sok ahhoz hogy labdába rúghassak a harmadik helyért. Ezért aztán nagyon izgultam mikor és be Süsü, akire kétszer is "rászámoltam" - nem tudtam hogy rajtidő módosítást kér, de aztán mikor ez kiderült, és tudtam mikorra kell beérnie ahhoz hogy elém kerüljön, minden másodpercben azt lestem mikor érkezik a befutóra. De nagy mázlimra az én időmön túl sikerült neki, így minden jó ha jó a vége alapon mégiscsak eredményesen zárhattam ezt a kis mókázást. A 3.6 km-re kiírt pályán végül 4.6 km-t futottam 25:37 alatt, három nyert átmenettel, ami a dobogó második helyét jelentette, több mint 4 perccel lemaradva Venyától és másfél perccel Süsü előtt. Bár tényleg nem volt igazi mezőny és nagyon csúnya volt az a másfél perces hiba, azért örültem hogy a nyakamba akasztottak egy érmet - ritkán adatik meg ez az öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.